Pörgünk

Kintrekedtünk

2012-02-06T12:05:00.001+01:00

Elég paranoiás vagyok ahhoz, hogy ne reklámozzam, amikor éppen teljesen üresen áll a ház, ezért csak most írom meg, hogy Balázs három szép napot töltött Svájcban. Sajnálom, hogy csak ennyit, de muszáj megőriznünk a komolyság látszatát és egy picit sem engedni abból, hogy az iskolába márpedig az utolsó napig be kell járni. Kicsit aggódtunk, hogy felszállnak-e a Malév gépek csütörtökön, de felszálltak, nem volt gond.
Balázs a leszálláskor most nem a fülfájásával szórakoztatta el magát, hanem azzal, hogy sikeresen reprodukálta a Coke+Mentos kísérletet. Az első, szinte azonnali bélmosás után szegényre félóránként törtek rá a görcsök, nagyon megviselte. Még panaszkodott is egy sort, hogy „én hülye, tízéves létemre ilyet csinálok!” Mesélte másnap a telefonban, hogy mit művelt, de addigra már nagyjából kiheverte a dolgot, mert mikor kérdeztem, hogy hányt-e vagy f*sott, azt válaszolta, hogy „F*stam. És öt f-betűs szó!”
Péntek estére Gábor lezsírozott egy látogatást a kinti új iskolával, beszélt az igazgatónővel, megmutatták a negyedikesek osztályát, és éppen volt valami szülők által szervezett összeröffenés, oda is elmentek. Balázs a gumicukrok és kekszek láttán hamar feloldódott, de a kajás asztalnál tovább azért nem merészkedett. Összességében az a véleménye az iskoláról, hogy zsír (sic).
Szombaton felmentek valami magas hegyre, ahol rengeteg hó volt és iszonyat hideg, viszont volt drótkötélpálya, hütte, fondü, magyarul minden, ami egy jó kis téli kiránduláshoz kell. Pontosan nem tudom, hogy miket csináltak még, a lényeg az, hogy együtt voltak végre, jól megpuszilgatták egymást és ez engem nagyon megnyugtatott. Azért az vicces volt, mikor a 3 hónapja külföldön élő Gábor komolytalanul lecseszett, hogy jó lenne, ha végre hazamennék hozzájuk :-) Balázs szerint az új lakás is zsír, az iskola tényleg szemben van a házzal, eddig minden jónak tűnik.
Gábor szerzett új jegyet is, mert közben azért mégiscsak csődbe ment a Malév. Lett volna közvetlen járat (Swiss), de az 900,- CHF-nál kezdődött. Végül egy berlini átszállásost választottak, amit nem teljesen értek, egyrészt mert ez sem volt lényegesen olcsóbb, másrészt pedig – már elnézést, de – úgyis megtérítik és ez az út azért még így is a nagyon olcsó kategóriába tartozik, ha pl összehasonlítjuk egy Bp-NY első osztállyal. Viszont nagyon gyorsan haza értek ezzel is, és valahol megértem Gábort, hiszen amikor nekem a Finnair sztrájknál elhagyták a csomagomat, hülyére vásárolhattam volna magam, valami mégis visszatartott ettől (a hülyeség, nyilván :-) ).
Közben, hogy magamról is írjak, az én hazautam is bonyolódik. Na jó, nem is bonyolódik, egyszerűen csak csúszik egy hetet. Ezzel meg is oldódott, hogy hogyan készítek kalóz sapkát Balázsnak :-( Nem így terveztem, de szegényem most nem nagyon fog tudni pattogni, így is nem kis szívességet kellett kérnem egy kedves ismerőstől, hogy egyáltalán akármilyen jelmeze lehessen Balázsnak.

Ahogy a dolgok most kinéznek, még két hétig nemigen fogok érdemben posztolni, addig továbbra is olvassatok Indiáról és nézegessetek fényképeket :-)

Messze

2012-01-31T17:37:00.002+01:00

Eljöttem messzire dolgozni, Balázzsal pedig Gábor anyukája költözött össze. A következő 10 napban nemigen fogok tudni új híreket hozni Balázsról, úgyhogy addig olvassatok az utamról.

Osztályközösség

2012-01-27T05:22:00.000+01:00

Most olyat fogok írni, amit nagyon rég nem írtam már: pozitívat az iskoláról!
Múlthéten valamelyik nap Balázs előadott egy nagyon kuszát, de ki lehetett hámozni a lényegét: valaki kidobott valamit a 2. emeletről az udvarra és a tanító néni azt mondta, hogy vagy magára vállalja az elkövető, vagy mindenkit megbüntet (nem emlékszem pontosan, azt hiszem, intővel). Balázs, aki az egésznek a következményeit egyáltalán nem látta át, simán kijelentette - szerencsére csak az osztálytársainak -, hogy hát ha csak ennyi, hogy valaki vállalja magára, akkor majd ő magára vállalja, és akkor senki nem kap büntetést. Ezen már kapásból dobtam egy hátast, mert neki hatalmas igazságérzete van, tehát vagy ő követte el, vagy egyáltalán nem értette a feltételeket. De amit ezután mesélt, az volt a nemsemmi: az osztálytársai megtiltották neki, hogy magára vállalja, hiszen nem ő volt!
Lehet, hogy az iskola selejt, lehet, hogy a tanári kar nagy része dilettáns, de hogy Balázs jó helyen van, az sosem volt még ennyire világos. Gyakorlatilag saját magától védték meg a gyerekek, holott ki is használhatták volna. Sok-sok felnőtt tanulhatna tőlük!

Patt

2012-01-26T21:11:00.000+01:00

Balázs ma elfelejtett logopédiára menni. Elindult az eggyel korábbi buszhoz, ahogy kell logopédia napokon, aztán szépen hazajött és felhívott, hogy hova dugtam az xbox távirányítójából az elemeket :-) Mikor visszakérdeztem fejhangon sipítva, hogy hát te nem logopédián vagy???!!! Akkor esett le neki.
Hiába kérem, nem kapcsolja be a telefonját, így nem tudom elérni.
A napközis tanító néni csak addig látja, míg elindul, hogy utána hova megy, azt nyilván nem tudja.
Nem tudok ott lenni vele, ha tudnék, lennék, de nem tudok és - bocs, de - talán nem is akarok. Ez a mai egy akkora nagy elbambulás volt, nem is értem. Lehet, hogy a napkitörés az ő navigációs rendszerét is megzavarta?? :-))

Fagyos mókus

2012-01-26T05:41:00.000+01:00

Mentem hazafelé tegnap, már az utcánkban jártam, amikor - ahogy a számításaim alapján vártam is - elmentem Balázs mellett. Beálltam a következő kis utcába, hogy be tudjon szállni az autóba, de ő nem akart, ott társalgott velem lehúzott ablakon keresztül, mint aki épp csak útbaigazítást kér :-) Akkor mesélte el, hogy elindult ő akkor, amikor kellett, de nem volt kedve buszozni, ezért gyalogolt. Laza 2,5 km volt az út, degeszre tömött táskával és olyan hideg volt az arca és olyan fáradt volt, de azt mondta, nagyon jól esett a séta. Még ilyet! Én azt hittem, utál sétálni :-))

Revideál

2012-01-25T10:55:00.000+01:00

A szelektív memória... Tudtam, hogy Gáborral kell csak beszélnem és egyből minden szép lesz! Mert ahogy beszélgettünk, eszembe jutott a vasárnapunk, ami olyan szép volt! Nem volt már hely a Legoknak, ezért szóltam Balázsnak, hogy készüljön, mert létszámoptimalizálást hajtunk végre a gépjárműparkjában. Ki is szórtuk az összes autót, buszt, repülőgépet, kamiont és villamost és három célkupacba soroltuk: kell, kuka, eladó. Leült Balázs, nézegette, vizsgálgatta az autóit és adogatta nekem: ez jó állapotban van, szerintem ezt eladhatnánk; ez kuka; hááát, ez nagyon béna, nézd meg, már a kereke is kiesett. Aztán a kezébe került egy ütött-kopott, valaha zöld kis busz.
- Anya, ez honnan van??
- Nem tudom, úgy emlékszem, még az oviban kaptad cserébe valamiért.
- Emlékszel, amikor kiesett az autóból?
- ???
- Hát fogtam a kezemben, kilógattam az ablakon és kiesett.
- Erre emlékszel??? Ez már három éve volt...
- Igen. Megtartom!
Jött egy kis piros tűzoltóautó, hasonló állapotban.
- Anya, ezt apa adta nekem, amikor a Nemo-s tortát kaptam! Hol is volt az?
- Hévizen.
- Az a szülinapom olyan jó volt, az volt eddig a legjobb! Ezt is megtartom!
(Ez a negyedik szülinapján, 6 évvel ezelőtt történt. A nagy szülinapi buli előtt elmentünk wellnessezni egyet és odafelé beugrottam egy cukrászdába, hogy ha már mi ott köszöntjük fel, legyen neki torta ott is. Emlékszem, ott ült a szállodai szoba kis foteljában, ölében Nemo és nagyon vigyorgott. Úgy látszik, benne is mély nyomokat hagyott.)
És jöttek sorban az emlékek: "Ezt a buszt tőled kaptam, ezt semmiképp nem dobom ki!", "Erre emlékszel? Ezt itt vettük, ezt ott vettük, ezt megtartom!" És a végén a 3 nagy Ikeás doboznyi autóból lett egy kis Ikeás doboznyi, és csak azokat tartotta meg, amikhez kedves emléke fűződik, az összes többi kuka- vagy eladósorba került.

És én ezt már szinte el is felejtettem, mert pár hülye veszekedés felülírta. Szégyelljem magam! Viszont ez a kis visszaemlékezés most engem is jól feltöltött :-)

Nincs idegem írni

2012-01-25T05:36:00.000+01:00

Valami irtózatosan szét van csúszva Balázs és így én is. A határainak - és az én idegeimnek - a feszegetésre olyan szintre jutott, amit egyszerűen képtelen vagyok tolerálni. És már nemcsak délután, hanem reggel is. Folyamatosan alkudozik és visszafelesel ("de anya", "jó, de", "jó, csak"), és tökmindegy, hogy miről van szó, az akkor és ott neki nem jó, valami más kell. Megállás nélkül hazudozik (amikor lebukik - nagyjából mindig -, megsértődik), próbál átverni, megvezetni, kísérletezget, hogy mit veszek észre és mit nem, pl feltűnik-e, hogy egy rágó helyett kettőt vesz el, ilyen kis hülyeségekkel próbálkozik. Amikor jobb kedvemben vagyok, persze elmagyarázom, hogy észrevettem és ha megkérdezte volna, megengedtem volna magamtól is, de nem mindig vagyok jókedvemben és nagyon rosszul tűröm a hazugságot.
Hihetetlenül elszomorít, amit csinál, és az, hogy nem tudom elviselni. Tegnap óta szedem a leszarom tablettát, amit úgy kell elképzelni, hogy ha nem hajlandó normálisan megcsinálni a háziját, akkor fogom magam, hagyom és felmegyek. Ha nincs házija, hát nincs házija, nem vagyok hajlandó minden estét üvöltözéssel és csapkodással tölteni. Majd megírom a tanító néniknek, hogy tudják, adjanak egyest nyugodtan, egyszerűen leszarom, ennyit bírnak az idegeim és nem többet. Mérhetetlenül idegesít a beszéde is és komolyan, sokszor már majd' szétrobbanok, mire egy mondatot végigmond, aminek persze még mindig se füle, se farka, de legalább levegőt vesz. Minden egyes szóról a mondatban eszébe jut egy újabb mondat, amiből egy még újabb gondolat indul el és egyszerűen lehetetlen kibogozni, hogy mit akart mondani eredetileg. Tudom, hogy nem direkt csinálja, ahogy én sem direkt vagyok ember, érzésekkel és emberi hibákkal.
Jó lenne azt írni, hogy vasárnap végre elhúzok 2 hétre, de nem jó az sem, mert már most aggódom Balázsért és nem lesz jó úgy külföldön, hogy ő közben a szülei nélkül van (oké, nagyszülővel, de akkoris). Semmi sem jó most, nagyon nem és rohadtul nincs semmi segítségem és nehogy valaki azt írja, hogy kitartás, mert eddig tartott a kitartás, innentől kb anarchia van :-(

Új gyógyszer

2012-01-21T06:52:00.000+01:00

Mindenképpen meg kell írnom, hogy végre kiváltottam Balázs új gyógyszerét, a Ritalin retard kapszulát. Hogy ez miért nagy szám, arra csak annyit, hogy másfél hónapja várunk rá, de ez a legkisebb gond. December elsején írták fel, akkor megtudtuk a patikában, hogy hiánycikk, nem is rendelhető. Oké, akkor helyettesítsék saját hatáskörben, adjanak ki helyette tablettát. Azt nem lehet, mert ez szigorúan ellenőrzött készítmény. Dehát odaadom a receptet, kisebb hatóanyagút kapok helyette, ez nem visszaélés. Nem lehet, szigorúan ellenőrzött, ráadásul az értesítő (ezt minden "duplareceptes" gyógyszerhez mellékelni kell háromhavonta) a retardra vonatkozik. Menjek vissza, kérjek új receptet, új értesítőt. Oké, megvolt, nemsokkal később hívtak, hogy jött retard, de mivel már kiadták a tablettát, legkorábban január 7-én írhatják fel a következő adagot, tehát az kizárt, hogy a fel nem használt retard recepttel belibbenek és kiadják. Új értesítő kell majd? Nem.
Most felírattam a retardot, külön rákérdezett a pszichiáter, hogy kell-e új értesítő, én meg rávágtam, hogy nem, megvan az előző, ami retardra szól. Persze, hogy az nem volt jó, mert dec. 1-jén kelt, míg a tablettás értesítő 7-én, ami érvényteleníti az előzőt. Annak ellenére ragaszkodtak ehhez, hogy a nyomtatványon két opció van: érvényteleníti és nem érvényteleníti. Egyik sem volt aláhúzva a tabletta értesítőjén. Megkaptam azt is, hogy már azt sem lett volna szabad elfogadniuk, mert mi van, ha jön egy ellenőrzés. Kicsit felhúztam magam, úgyhogy visszakérdeztem, hogy akkor mégis miért fogadták el, ha nem lett volna szabad. Egy szabály vagy komoly és akkor következetesen be kell tartani, vagy laza és akkor előbb-utóbb úgyis mindenki eltekint tőle. Nem, ez komoly szabály, menjek vissza Pestre, kérjek értesítőt. Hiába magyaráztam, hogy a drnő hetente egyszer rendel, akkor is munkaidőben, ráadásul nem én és nem ő tehet róla, hogy hiánycikk volt a retard és telefonon félretájékoztattak, hajthatatlanok voltak, így tegnap szegényt berángattam a Fimotába, megírta az új értesítőt, én kiváltottam a nyüves kapszulát és most mindenki boldog.

Kedden egyébként beszéltünk arról is, hogy van-e módja annak, hogy ő írja fel Balázsnak a gyógyszert, amit mi kint kiváltunk és több lehetőség is van erre, csak meg kell nézni, hogy Svájc esetében is működik-e, mert ők ugye nem EU-tagok. Még nem tudjuk, melyik az egyszerűbb és járhatóbb: ez, vagy elmenni kint egy pszichiáterhez. Hosszútávon mindenképpen az utóbbi, csak szeretnénk előbb kitapasztalni, hogy hogy működik kint a tolerancia...

Aki hülye, haljon meg

2012-01-20T12:11:00.002+01:00

Megyek Indiába. Jövő szombaton. Legalábbis én azt hittem. Miután a jegy kiállításával direkt megvártuk a határidőt, hogy biztos minden rendben legyen, most vettem észre, hogy igazából csak vasárnap megyek. Ez azért vicces, mert így hétfőn hajnali 5-kor érkezem, Immigration Office, poggyászok összeszedése, stb, nagyon optimistán számolva is 6 körül érek a szállodába, tehát lesz 2 órám "pihenni". Az már csak hab a tortán, hogy Londonban élő régi ismerőssel leszerveztem egy szombati kávézást a Heathrow-n... Mondjuk ha mérlegre teszem a megnyert egy teljes napot Balázzsal és az elveszített egy éjszakányi alvást, szerintem még mindig jól jártam.
De én nem vagyok figyelemzavaros, áááá, dehogy :-))

Csak szépen, sorban

2012-01-20T05:33:00.000+01:00

Sokminden van most, amiről tudnék írni, de a sokféleség miatt nem egy poszt lesz. Semmi extra, csak kis, témába vágó történések. A végéről kezdem, mert ez a legaranyosabb. Tegnapi házi feladat:

Kedvenc állatom

Az egyik legkedvesebb állatom a kutya.
Zozinak hívják. Nagyon kedves és játékos.
Az egyik szomszédunkban lakik. Aligha kopasz és szép barna
és még csak kölyök kutya azt hiszem kettő éves.
Amikor haza jövök nagyon örül nekem hogy megjöttem.
Kicsit vékony de nagyon barátságos.

Szó szerint másoltam át. Ezt a saját szavaival fogalmazta meg, ami egyrészt nagyon jó, mert ez kb az eddigi legjobb fogalmazás, ami tényleg az ő fejéből pattant ki, másrészt benne van minden, ami Balázs és minden, amiről a blog szól :-)

Bizi

2012-01-19T05:23:00.000+01:00

Megkaptuk a félévi bizonyítványt és örülünk :-) Egy hármas lett és három ötös, a többi négyes, szóval az átlag bőven 4,0 fölött van. Hogy miért írom ezt le, amikor pedig tényleg nem érdekelnek az osztályzatok? Mert Balázst már érdekli! Büszke volt rá, büszkén mutatta meg és büszkén mesélte, hogy a fiúk közt a jobbakhoz tartozik ezzel az eredménnyel. De képzeljem el, hogy M-nak csak négyesei és ötösei voltak, D-nak pedig csupa kettese! Szerintem ez jó jel, hogy ezek a visszajelzések alapján ő pozícionálja be magát (önkritika, önbizalom). Az is jó, hogy számítanak neki a visszajelzések. Örülök, na!
A másik örülés, hogy kapott egy osztályfőnöki dicséretet, ami ezüst tollal lett beírva. Repkedett örömében, Gábornak is elmesélte, az ezüstöt külön kihangsúlyozta :-)

Lábadozunk

2012-01-15T08:58:00.000+01:00

Minden oké velünk, nagyokat pihenünk, nagyokat veszekszünk és nagyokat alszunk (most is azért tudok ideülni, mert Balázs még szunyál). Nem sok időm volt gép elé ülni a héten, esténként általában ideestem, dehát kinek van akkor kedve posztot írni?
A napi rutin most nagyon jót tesz, beleértve a veszekedéseket is. Julianna, a kislány, akinek a születéséről írtam pár sort októberben, csütörtökön meghalt. Nagyon jóbarátaink, akikkel ez a tragédia történt és el sem tudom képzelni, mit élnek most át. Még mi Gáborral, egymás közt sem találtuk a szavakat, szabályosan megbénultunk.
Igazságtalan dolog, hogy az élet megy tovább. Mindenki éli tovább a megszokott életét, míg pár országgal odébb két szív megszakad.

Itthon

2012-01-10T21:45:00.000+01:00

Balázs tegnap átesett a kisműtéten, a Jóisten áldja meg azt, aki feltalálta a vezetéses érzéstelenítést, azt pedig éltesse sokáig, aki az altatással kombinálva még alkalmazza is! Úgy ébredt fel, hogy nem érzett semmit, délután kezdett el fájni, már itthon, de egy adag Nurofen és lefekvés előtt egy Cataflam teljesen rendbe tette.

Amit viszont a műtét előtt kapott Dormicum tett vele és közvetve az egész sebészettel, azt senkinek nem kívánom. A hústorony aneszteziológussal leállt kötözködni, hogy de márpedig ő fel akar kelni és részegen táncolni, négyen nem tudtuk az ágyban tartani, röhögve számolta a szájaimat, az orraimat és a szemeimet, és élvezte, hogy a fejét nem tudja megtartani és folyton a párnára puffan. Mikor vitték a műtőbe, azon örömködött, hogy megy alatta a kocsi és jajdejó, a műtő előtt pedig, a puszi után még visszaordított, hogy "majd később találkozunk!"... Mikor kihozták, aludt kb félórát, aztán ott folytatta, ahol műtét előtt abbahagyta, megspékelve azzal, hogy ő éhes és szomjas, és azonnal kerítsek neki teát és pogácsát. Persze nem ehetett és nem ihatott, ráadásul fel sem kelhetett, ez megalapozta a hangulatát. Mikor kapott egy fél pohár teát, kiakadt, hogy miért sajnáljuk tőle. Később adtak neki egy pohár joghurtot, akkor elszabadult a pokol: "Mi ez, ez félig innivaló, én meg ÉHES vagyok!!! Én kaját akarok!!!" Népszerűek voltunk :-))

Elbocsátásnál lelkünkre kötötték, hogy aznap csak pépeset és kímélőt ehet. Bevallom töredelmesen, hogy irtóra bezabált nempépesből és nemkímélőből. Egy kiskockázatú beavatkozás után 6 órával felesleges idegborzolás lett volna még ezen is szőrözni vele. Mégcsak nem is intubálták, olyan rövidke volt az egész.

Ma nem volt virgonc, voltak nehéz pillanatok, vállamra borulva zokogás, de alapvetően jól van és van abban valami megható, ahogy a legfájdalmasabb helyzetekben is megbízik bennem és bármit mondok, feltétel nélkül elhiszi (és aztán persze mindig kiderül, hogy igazam is van :-) ). Nagyon megkönnyítette a bizalom a mai napot!

Kettecskén

2012-01-03T21:07:00.001+01:00

Gábor ma hajnalban visszarepült oda, ahol a csapból is olvasztott Lindt csoki folyik, mi pedig kettecskén vagyunk Balázzsal. Ezt a hetet megette a fene, holnap megyek vele sebészhez, kinéz egy kis műtét, semmi komoly, de túl szeretnénk rajta esni még a költözés előtt. Ma én voltam orvosnál, mert 11 napja nem bírtam kimászni a "jelentéktelen kis pszichoszomatikus náthámból" (én becéztem így, mikor még jóban voltunk és azt hittem, hallgat a szép szóra). És hogy senki jóléte és jólléte ne árnyékolja be az idillt, Gábor is torokfájással távozott ma. Egyszóval kriplisedünk.
Közben a munka szalad, a háztartás szalad, a költözés vészesen közeleg és kezdek bepánikolni... Sokmindent kell még addig elintézni és most szét vagyok csúszva. Idő, az most nagyon kéne. Meg egy kis akaraterő. Vagy egy jó nagy seggberúgás :-))

2011

2012-01-01T00:00:00.000+01:00

Nem szoktam évértékelőt írni és egyáltalán, visszafele nézni sem szívesen, de ez az év azért megért egy misét (na nem szó szerint, azt azért nem). Gyakorlatilag minden hónapban történt valami emlékezetes.
A poszt nyilvánvalóan nem Szilveszter éjfélkor íródott, így a december felét gyakorlatilag elkiabálom :-) De nem baj, legfeljebb utólag beleszerkesztek.

Január
+ Végre otthagytuk az előző pszichiáterünket és elmentünk a Fimotába. Az év egyik legjobb döntése volt ez a váltás.
- Zs néni bejelentette, hogy külföldre megy és nem tudja, visszajön-e.

Február
+ Megkaptuk a Bizottsághoz az időpontot Balázsnak. Nagyon vártam ezt a levelet és nagyon örültem neki.
- Az új osztályfőnökről kiderült, hogy egy összeférhetetlen kretén idióta vadállat.

Március
+ Nagyon sok időt töltöttünk együtt hármasban, mennyiségileg és minőségileg is nagyon jól teljesítettünk családi együttlétből.
+ Megvolt Balázs vizsgálata.
+ Nagyon sok támogatást kaptam barátoktól, erkölcsileg is és fizikailag is.
+ Felmerült, hogy Gábor 6 hónapra kimegy New York-ba. Később ettől visszalépett, így a kollégája ment ki és az a sok M&M's most ott sírdogál Manhattan kellős közepén.
- Sok-sok kezelés, műtét és vizsgálat végjátékaként kivették a méhemet és mivel néhány egység vérrel is megkínáltak, összesen 10 napig aszaltak a kórházban. Balázs szülinapja is ott ért, ami elég érdekesen alakult, mert ahol anno a szülőszoba volt, ott most az intenzív osztály van, így elmondhatom, hogy 9 év elteltével ugyanott feküdtem és Gábor is ott volt mellettem ugyanúgy, zöld köpenyben. Sajnos az apropo kicsit más volt.

Április
+ Elkezdődtek a szülő tréningek a Fimotában. Nagyon sok új, jó és érdekes dolog hangzott el.
+ Felmerült a svájci munkalehetőség.
- Nagyon-nagyon korán, 2,5 héttel a műtét után visszamentem dolgozni, ráadásul egyből egy pörgős, sokat dolgozós finnországi úttal nyitottam, ezt nem kellett volna.

Május
+ Májusban semmi különös nem történt, azt hiszem, nálunk ez jó hírnek számít.

Június
+ Megjött a hivatalos szakvélemény, eszerint Balázs SNI és fejlesztés, speciális segítség és felmentés javasolt a számára.
+ Vége lett a tanévnek!
- Nagyon-nagyon feszült és nyugtalan hónap volt ez Balázsnak.

Július
+ Fimota tábor
- Napközis tábor

Augusztus
+ Szuper, kompromisszummentes családi nyaralás Dél-Olaszországban

Szeptember
+ Visszajött Zs néni!
+ Véglegesedett a svájci munka.
- A két igazgató-helyettes közölte, hogy Balázs nem ebbe az iskolába való.
- Én a hónap nagy részét Finnországban töltöttem, pedig nagyon itthon akartam lenni.

Október
+ Elkezdődtek a szociális tréningek a Fimotában.
+ Balázs elkezdett szárnyalni a tanulásban, mintha csak meg akarná mutatni a két sunyi véglénynek, hogy hülyeséget beszéltek szeptemberben.
+ Találkoztunk az igazgatónővel, sikerült tisztáznunk a helyzetet, így az Ombudsmannak írt levél végül nem lett elküldve.
- Kiköltöztettük Gábort Svájcba.

November
+ Folytatódott az iskolai szárnyalás és ezzel párhuzamosan az itthoni hangulat is látványosan jobb lett.
+ Balázs nagyon sokat fejlődött. Komolyodott is, a beszéde is jobb lett és toleránsabb is lett.
- Nagyon-nagyon hiányzott Gábor, iszonyú nyomasztó volt a nélküle töltött idő.

December
+ Gábor hazajött!!!
+ Sok-sok pozitív dolog és sikerélmény a suliban.
- Fimota szülői értekezlet, eszerint nagyon sokmindenen változtatnom kell Balázs nevelésében, ha nem akarom, hogy tutyimutyi felnőtt legyen belőle.

Összességében ez az év inkább volt rossz mint jó és nem mondanám, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, inkább a túlélésé. De mi ugye túlélésben nagyok vagyunk, úgyhogy állunk elébe. Pörgésben nem lesz hiány, azt hiszem.

Fura

2011-12-29T08:58:00.000+01:00

A Fimotában a szülőin mondtak egy nagyon aranyosat, amihez hasonlót - talán emlékeztek - mi is megfigyeltünk már korábban.
Le kellett rajzolni jeleneteket, amik különböző erényeket mutatnak be. Balázs nekiállt rajzolni és miközben rajzolt, Dedra megkérdezte tőle, hogy ez melyik erény. Nem emlékszem pontosan, hogy azonnal történt vagy itt is volt néhány környi rá se' hederítés, a lényeg az, hogy Balázst nem lehetett kizökkenteni és beszédre bírni, viszont egy kicsit abbahagyta a rajzolást és nagybetűkkel odaírta az erény nevét, azt hiszem, a nagyvonalúság volt éppen.
Nem tudom, hogy ez közvetlenül a figyelemzavar tünete-e, vagy valami más oka van annak, hogy bizonyos helyzetekből nem engedi magát kizökkenteni, viszont a helyzetnek megfelelően azért válaszol, de ez megint olyan valami, amit nagyon aranyosnak találok, ami annyira ő és az ő rejtélyes kis gondolkodása, logikája. Simán lehet, hogy egy csomó más helyzetben is válaszol ő a maga módján, csak azokat nem sikerül dekódolni... Ki tudja :-)

Karácsonyi henyélés

2011-12-26T22:08:00.000+01:00

Olyan szépen elhatároztam, hogy míg Gábor itthon van, gép közelébe sem jövök, csak hát ez a hülye papírforma... 23-án délután 5-kor még vidáman fuvaroztam Kata barátnőmet Sopron felé, este 8-ra viszont, mire kiértünk Schwechat-ra, már minden bajom volt. 24-ét már Panadollal nyomtam végig, tegnap pedig a hangomtól is megváltam. Sírva vigad a magyar... Viszont így, hogy szoba- és ágyfogságra ítéltettem, két film között posztolok is egy kicsit.
Szóval Gábor megérkezett, Gábor itthon van, Balázs teljesen rá van tapadva, vele alszik, vele kel, vele mos fogat, teljesen imádják egymást :-) Így várta a reptéren, az O betű helyén az egy Angry Bird ;-)

24-én hajnali 2-kor értünk haza és tegnap estig nem is volt megállás. A Szenteste nagyon hangulatosra sikerült és Balázs olyan kiegyensúlyozott azóta is, hogy arra szavak nincsenek. A szókincse eléggé beszűkült, a következőket képes csak hajtogatni megállás nélkül: "Annyira állat ez a Fekete Gyöngy, köszönöm nektek!", "Tényleg ez a világ legnagyobb Toblerone-ja? Zsír!" Hogy melyik? Hát ez:

4,5 kg és 80 cm hosszú, azért tettük a zongorára, hogy legyen viszonyítási alap. 3 db ilyen csoki utazott haza, Gábor vett külön erre a célra egy táskát, de abba is csak úgy fértek bele, hogy kettőt kicsomagolt az eredeti dobozból és a két "háromszöget" egymásra csúsztatta. A harmadikhoz semmiképp nem akart hozzányúlni, mert azt megrendelésre hozta, egyébként eleve onnan jött az ötlet, köszönjük ezúton is! A csoki-monstrum egyik darabjának a legteteje már elfogyott, ami kb fél tábla csokinak felel meg.

Nem volt alkalmam megírni, de 21-én megvolt a Fimotában a szociális tréningeket lezáró szülői. A foglalkozások alkalmával a fő erényeket gyakorolták különböző szituációkban. Kiderült, hogy van olyan, akinek ez már a negyedik-ötödik ilyen tréning-sorozata, ő már szinte készen van, mi még nagyon a legelején vagyunk, ezt meg is kaptam egyenesen, bele az orcámba.
Kiderült az is, hogy nagyon nem jó, ahogy Balázs dolgait rendezem, túl sokmindenben vállalom helyette a felelősséget. Pl a házi feladatért ne noszogassam, csak kérdezzem meg, hogy kész van-e és szeretné-e, hogy átnézzem vagy segítsek. A táskáját bepakolás után ne ellenőrizzem le. Igazuk van Zsuzsáéknak, mert tényleg inkább most kapjon néhány fekete pontot vagy egyest és tanulja meg a saját kárán, minthogy később legyen belőle egy önállótlan, felelőtlen tutyi-mutyi felnőtt. Olyan fura, hogy amikor 7-8 hónaposan felállt, aztán merev háttal hanyatt esett, mert letottyanni még nem tudott, tökjól alkalmaztam ezt az elvet, most meg pár hülye ötös teljesen meghülyít.
Szóval januártól nagy változások jönnek, sokkal több önállóságot és az ezzel járó felelősséget fogom Balázs nyakába akasztani, persze fokozatosan. Svájcban úgyis főleg saját magára lesz utalva iskolai dolgok terén.

Son of two engineers

2011-12-22T14:52:00.003+01:00

Az úgy volt, hogy Balázs gondolt egy vicceset és csinált magának egy odacsapásra világító poharat.

Bunyó

2011-12-20T14:17:00.002+01:00

Az én fiam tegnap verekedett. Az egyik legjobb barátjával, persze, ki mással. Papírforma szerint az igazgatói irodában kötöttek ki mind a ketten.
Megpróbáltam megcsinálni az ágyát, mert megjött a léc a tesóm jóvoltából, de sajnos egy fontos alkatrészt nem lehet leszedni az előző lécről, így Balázs továbbra is a vendégágyon alszik.
Az ajándékokat becsomagoltam, a sütiket megsütöttük anyukámmal, már csak a fát kell megvennem, de ma délután talán az is meglesz. Holnap szülői értekezlet a Fimotában, de ettől eltekintve pihenés, pihenés és pihenés a program. Aztán idén leteszteljük, akkor is eljön-e a Jézuska, ha anya nem takarít előtte három napig, hogy aztán Szenteste egy mérges zombira hasonlítson leginkább.

Kiérdemesült

2011-12-16T05:52:00.000+01:00

Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán tegnap a nevéhez méltót alakított. A Dömdö-dömdö-dömdödöm című Lázár Ervin mesét adta elő az osztály. Aki ismeri a mesét, tudja, hogy a legtöbb szöveg Bruckner Szigfridé (aki nem ismeri, itt elolvashatja), aki pedig ismeri Balázst, tudja, hogy ezt a szerepet pont őrá szabták. Többfrontos izgulás volt az előkészületek alatt, eleinte az zavarta, hogy Szigfridet mindenki lehurrogja, később a jelmez okozott egy kis aggodalmat (igaz, nem neki, hanem nekem), a véghajrában pedig fejdíszt követelt, amit később viszont nem akart felvenni, mert mit szólnak majd a többiek.
Végül persze minden klappolt, az osztálytársaknak tetszett a sörény, amit úgy készítettem el, hogy egy filléres hajráfot behúztam világosbarna polár anyaggal, csíkokra vágtam egy világosbarna törülközőt, a csíkokat egymás mellé rácsomóztam a bevont hajráfra, csináltam neki fazont, végül két csíkra ráhúztam egy-egy, hullámpapírból kivágott oroszlánfület és mögötte megcsomóztam a csíkot. 3 napig bújtam a netet mintákért és közben agyaltam a megvalósításon, végül kb 45 perc alatt megcsináltam az egészet. Balázs tegnapelőtt már mondta itthon, hogy hullik a sörénye (a frottír átka) és ettől "korpás" mindene, aztán tegnap a suliban csak lestem, hogy hogy ezek a tízéves kölkök hogy ekézik egymást. Pont a sörényt tettem Balázsra, amikor odajött B, aki Zoárdot, a lépkedő fenyőfát alakítja és beszólt Balázsnak: helló, korpás! Balázs, oda sem nézve, csípőből válaszolt: kussolj, tűzifa! Aztán persze kiderült, hogy ezek ott bent minden szereplőnek adtak egy gúnynevet és ezzel ökörködnek már napok óta :-))
Na, de hogy az előadásról is írjak: nagyon jó kis műsor volt, rövid és élvezhető, minden gyerek nagyon ügyes és aranyos volt. A "jelmez" beszerzése előtt eléggé aggódtam, hogy ne legyen sem alul-, sem túlöltöztetve Szigfrid, de a terep-mintág nadrág, a hasonló színű póló és a sörény pont tökéletesen hozta az átlag-színvonalat. Ahogy írtam, Balázsé volt a legtöbb szöveg és bár én láttam rajta, hogy nagyon izgul, nagyon ügyesen adta elő a hencegő oroszlánt. Az előadás végén mindenki leakasztott egy angyalkát, odavitte a szüleihez, és odavezette őket egy kiállításhoz, ami a gyerekek és Zs néni grafikáiból állt. Balázs pl ezt készítette:

Miközben mentünk a képek között és Balázs mindegyikről mesélt pár szót, vadidegen nagyszülők jöttek oda, hogy Balázsnak gratuláljanak. Minden felnőtt egyöntetű véleménye volt, hogy nagyon jó választás volt Bruckner Szigfrid szerepe és nagyon jól adott elő. Olyan fura érzés volt, mindenki az én fiamat dicsérte, ő pedig szerényen, de természetesen fogadta a bókokat. Most más is meglátta benne azt, amit én kezdettől fogva látok.

(A képet videofelvételből szedtem ki, linkelek majd videot is, amint fent lesz a hivatalos verzió.)
Természetesen esti kényeztető programra tettem a kisoroszlánomat; virsli, tea, csokisperec és filmnézés összebújva.

Fimota csimota

2011-12-15T05:16:00.000+01:00

Tegnap volt az utolsó foglalkozás a Fimotában, jövő szerdán szülői, nagyon kíváncsi vagyok! Mikor mentem a suliba (ilyenkor tanulási időben kell eljönnie, 3-kor), szokás szerint bekopogtam, benyitottam, beköszöntem, elkaptam Balázs tekintetét és kimentem. Ő viszont utánam szaladt, hogy anya, figyelj, van még egy pár mondat, amit le kell másolnom és akkor úgy megyek el, hogy minden házim kész van, légyszíves, anya! Hát mit lehet erre mondani? :-))
Később az autóban látszólag mellékesen rákérdeztem:
- Mostanában vetted be a délutáni gyógyszert (Ritalin)?
- Igen... De anya, az antibiotikumot nem találtam!
- Nem bizony, mert abból reggel bevetted az utolsót, azt már nem kell szedned.
- De anya, másik gyógyszert nem kaptam.
- Dehát most mondtad, hogy kaptál és nemrég vetted be. Kérdeztem és azt mondtad, hogy igen.
- Ja, nem.

Két napja mint akit kicseréltek (vagy visszacseréltek), kezelhető, aranyos. Tény, hogy most én is nyugodtabb vagyok, hogy sikerült vállalható jelmezt varázsolnom a ma esti előadásra, amiről természetesen jön majd a beszámoló :-))

Pozitív

2011-12-13T05:33:00.000+01:00

Úgy döntöttem, hogy mától (legalábbis Karácsonyig) minden posztban lesz valami pozitív is. Nem ígérem, hogy mindennap posztolok, de nem lesz olyan poszt, ami egyértelműen negatív.

Visszamenőleg egy szombati pozitív: elmentünk költeni egy kicsit az eladott Legokért kapott pénzből. Megbeszéltük, hogy a keret 5.000,- Ft. Papírforma szerint Balázs először kinézett egy tizennyolcezres helikoptert, aztán egy huszonnyolcezres Legot, végül egy Ninjago pögettyű-szettnél kötött ki. Kicsit győzködtem, hogy vegyen duplát (fiús anyukák, bréking, nagyon jó áron van a Müllerben a Ninjago kezdő szett!!!), de nem, ő simát akart, és semmi mást, így az ötezer Ft-nak végül csak a felét költötte el és nagyon-nagyon örült a szerzeménynek. A különbözetet persze azóta sem hiányolta, de félre van téve :-))

Hurrikán

2011-12-12T20:42:00.000+01:00

A tesóm egy annyira jófej, hogy Balázs ágyához az új léc már a "házi szabászatban" van. Most, hogy lemértem, csináltam róla egy képet is, hogy nagyjából milyen legyen az új léc.
Ha valaki esetleg kételkedne Balázs erejében és abban, hogy egyedül képtelen vagyok őt megfékezni, amikor igazán bepörög, azt ez a kép talán meggyőzi:

Hogy is van ez?

2011-12-12T12:11:00.002+01:00

Itt azt írom, már nem érdekelnek a címkék. Most meg megint azt bizonygatom, hogy kellenek. Ennyit rólam.

Higgadt

2011-12-12T05:39:00.000+01:00

Nem mondanám, hogy sikerült mára lehiggadnom, de visszaolvasva látom, hogy a tegnapi poszt elég hiányos lett. Kimaradt belőle az előző két nap masszív alkudozása és sok-sok csatája, az értelmetlen dührohamok, a szétesések...
Egyetlen közös tévés program a szombat esti X-Faktor, nasival, későn fekvéssel; szombat este, 3 perccel a műsor kezdete előtt egyetlen dolog volt hátra Balázsnak: a szennyesek kidobása. Ő viszont nem akarta felvinni, hiába mondtam, hogy addig nem kapcsolom be a tévét. Sikerült egy akkora dührohamot előadnia, hogy kishíján bukta az egész estét, és persze én voltam a hibás.
Tegnap délelőtt azon kattant be, hogy először megkértem, aztán negyedszerre már csúnyán rászóltam, hogy ne úgy bújjon a magasszárú cipőjébe, hogy letapossa a kérgét, csak mert lusta kivenni a kezét a zsebéből.
Ebéd közben felállt, hogy elmenjen vizet inni, megállt a hűtő előtt és elkezdte számolni a hűtőmágneseket. Mikor pár perc után rászóltam, fogalma nem volt, hogy hova indult, visszaült enni.

Megígéri (kérés nélkül), hogy segít, amikor meg számítok rá és úgy tervezek, hogy ezt ő megcsinálja, visszalép. Magyarul minden szavát hazugságnak kell tekintenem, ha nem akarom megnehezíteni a saját dolgomat. Ez viszont nem építi az ő önbizalmát.

Label

2011-12-11T20:37:00.001+01:00

Mire jó a címke? Mit élvez azon egy szülő, hogy elmondhatja, a gyerekének ilyen-olyan állapota, rendellenessége van? Annyian megkérdezték már ezt tőlem, a bátrabbja nyíltan, a gyávábbja a hátam mögött.
Hát kedveseim, ha ma ott lettetek volna, ahol én és azt láttátok, éreztétek volna, amit én, nem lenne ez többé kérdés. Ez a drága, értelmes tekintetű, gyönyörű arcú, imádnivaló gyerek ma délben véletlenül elszólta magát, hogy lehet, hogy majd az iskolai előadáson jelmezben lesznek. "Nem, nem az iskola adja, lehet, hogy vinni kell, de nem tudom, anya, honnan tudjam?? Lehet, hogy álarc, de lehet, hogy jelmez, mit tudom én!" Az iskolai előadás csütörtökön lesz és hatalmas mázli, hogy ma véletlenül kiderült ez az aprócska részlet.
Ez a gyerek meg van címkézve, lassan ki sem látszik a címkék alól. Miért? Mert nem látszik rajta, hogy nem százas, ezért rá kell írni nagybetűkkel, de még így sem hiszik el néhányan, mert hát olyan értelmes gyerek és jólelkű, nyíltszívű... Persze, csak épp teljesen megbízhatatlan. Azért van az üzenő, az sms, az e-mail, a Facebook, hogy a fontos üzenetek biztos a címzetthez érjenek.
Komolyan néha bánom, hogy hamár egyszer problémás, akkor az nem látszik a külsején. Csúnyán hangzik, de sokkal csúnyább, amikor laikusok - mindenki laikus, aki nem nevelt és nem diagnosztizált még ilyen gyereket - felülbírálnak szakvéleményeket és eldöntik, hogy nincs is neki olyan komoly baja. De van, bakker, én vagyok az anyja és sokkal-sokkal jobban esne azzal teleírni a netet, hogy mennyire fantasztikus gyerekem van, de nem, én arról győzködöm a világot, hogy nem fantasztikus, miközben persze az, mert nagyon tud szeretni és iszonyú jó esze van. És mégis, néha, a legsötétebb pillanatokban azt kívánom, lenne inkább egy nyálcsorgató spenót és akkor nem a szemrehányást kapná mindenhonnan, hanem mindenki az állapotának megfelelő elvárásokkal és empátiával közelítene felé.
Ez az értelmes tekintetű tündérgyermek ma a félórás pörgése tetőpontján akkora erővel csapta magát az ágyába, hogy az ágyrácsot tartó, 65 kg-ra hitelesített gerenda az ő 35 kg-ja alatt egy szó nélkül kettétört és az ágy leszakadt. Ezután megpróbált jobb kedvre deríteni és amikor nem sikerült, dührohamot kapott és teli torokból ordította, hogy ő egy szar, mindenről ő tehet és jobb lenne, ha meghalna. Öröm egy anyának ezt hallgatni!

Helyzetjelent

2011-12-10T08:13:00.001+01:00

Negyed9, Balázs alszik, én pedig egy kávé mellett laptopozgatok. Szombat reggel, el sem hiszem! Egyébként sokkal jobban van, de nagyon rondán köhög még. Az orvos szerint hétfőn már mehet suliba. Ha levinném, lehet, hogy még 3 napra felvenné, de igazából nem látom értelmét. Mivel neki elég komoly tüdő-előzménye van, minden betegsége után még sokáig, hetekig köhög, de ez nem okozott még soha problémát.

Itthon

2011-12-08T08:46:00.001+01:00

Kedd este fél11-kor érkeztek haza Bécsből, Balázs full lebetegedve, nagyon fájt a torka és a szájpadlása, lázas volt, taknyos volt. A háziorvos egyből antibiotikumot adott és megkért, nézzek bele Balázs szájába. Tele volt a szájpadlása pöttyökkel. Klasszikus Streptococcus baci, aki skarlát akar lenni, ha hagyjuk neki. De nem hagyjuk, ezért az antibiotikum, mondta a doktor bácsi.
Mára teljesen jól van, egyedül a rekord-mennyiségű alvás jelzi, hogy valami nem teljesen oké.

Hosszú műszak

2011-12-06T05:49:00.000+01:00

Ma van a bécsi kirándulás!

Napok óta készítgetem Balázst, magyarázom, hogy a kevés EUR nem jelent kevés pénzt, figyeljen majd oda erre, és készüljön fel, hogy hétfőn nagyon-nagyon korán ágyba dugom. Ő ezt egészen tegnap délutánig értette is, akkor viszont hirtelen egészen máshogy gondolta és esze ágában sem volt eltérni a megszokott napi rutintól (házi után játék). A szép szó nem használt, pontosabban lehetetlen volt elterelni a figyelmét, ezért se szó, se beszéd, kilőttem a tévét, amin xbox-ozott. Reméltem, hogy így majd tudunk értelmesen beszélni (máskor már többször sikerült), hát nem tudtunk lilult, üvöltött. Próbálkoztam még pár percig, aztán egyszerűen kikapcsoltam az xbox-ot is, de mivel a távirányítót nem akarta ideadni, a főkapcsolót használtam. Persze így elveszett egy csomó adat, pedig egész sokáig eljutott már (Lego - Karib tenger kalózai). Én komolyan azt gondolom, hogy mindent megpróbáltam és ez most nem egy olyan helyzet volt, ahol ő dönthet; el kell menni pihenni és kész. Ő viszont ezt tök másképp gondolta, úgyhogy vacsora közben elordítozgattunk néhány percet, addigra viszont úgy felhúzott, hogy amikor azt mondtam: Balázs, ha jót akarsz magadnak, most nem szólalsz meg, akkor nem tett rá egy lapáttal, hanem csöndben elment zuhanyozni. (Ez rá egyáltalán nem jellemző, vele az egyik leglátványosabb probléma az, hogy nem tudja, hol a határ, egyszerűen nem érzi, mikor nem kéne megszólalni. Mindig övé kell legyen az utolsó szó, mindig van egy de anya, még akkor is, amikor nekem már a füleimen süvít ki a gőz az idegtől.) Mire kijött a zuhany alól, teljesen aranyos lett, rajzolt nekem a tükörre kisfiút, aki virágot hoz :-)), gyorsan megmosta a fogát és elment aludni. Azért az ágyban még alkudozott egy sort; miután félig sírva megkérdezte, hogy mi lesz, ha mindketten elalszunk és lekési a buszt, felvetette, hogy akkor ő most játszana még egy kicsit a földön. Végül valamennyit felfogott az alvás mennyisége és a másnapi elalvás közti összefüggésből és végre csöndben maradt. Volt még pár csörténk, hol szomjas volt, hol engem szeretett nagyon, hol nem tudott aludni, időközben a folyosón megtalálta a Mikulás ajándékát is, egy újabb mérges madarat és egy Lego mini figurát, aztán végre tényleg elaludt.

Ma 3:30-kor keltem, két kávézás, szendvics, tea (kétfelé, egy adag langyos reggelre és a kulacsba, egy adag forró a termoszba), ebéd elkészítése, költőpénz szétrakosgatása zsebekbe, sms Balázs telefonjára, hogy mit hol talál, hopp, mire körülnéztem, már 4:30 volt, ébresztettem is a fiatalságot. Nagyon finom gyümölcsteát kaptam tegnap a boltban, igazi forró gyümölcslé, vagyis Balázsnak visszahűtve langyosra, cukor nélkül is élvezhető, na ezzel ébresztettem és nagyon ügyes voltam, mert félálomban betolt egy bögrényit és úgy ízlett neki, hogy hajlandó volt lejönni a folytatásért. Gyors átöltözés, mosakodás és rohanás a buszhoz. Minden rendben volt, felszállt, leült és onnantól én már nem léteztem. Azért még 15 percet fagyoskodtam kint, míg elindult a busz, gondoltam, hátha kinéz az ablakon és akkor nehogymár ne legyek ott, hát tojt rám nagyívben :-))

A félig-meddig szabadnapnak hála, ügyesen teleszerveztem a délutánomat, nagyon jó lesz nekem!

Végre december

2011-12-02T05:53:00.000+01:00

Nagyon vártam, hogy végre december legyen! Nem tudom, miért, mert csak két nappal vagyunk közelebb a szünethez mint tegnapelőtt és mégis, egész más.
A hét elég vegyes volt, kezdve ott, hogy az egyedül hazajövetel nem akart összejönni. Érdekes, hogy a házat viszont kinyitja úgy, hogy én közben még az autóban ülök. Ha minden igaz, ma tényleg egyedül fog hazajönni, teljesen egyedül. Majd meglátjuk...
Kedden 2 óra körül felhívott zokogva és akadozó hangon elmesélte, hogy meglógott a fejlesztésről és ezért nem mehet ki az udvarra játszani. Néhány infarktussal és agyvérzéssel később összeállt a kép: unja, hogy a fejlesztés játékidőre esik és inkább a többiekkel akart volna játszani, ezért E néninek (napközis tannéni) azt hazudta, hogy nem találja Zs nénit (logopédus) a termében. Mikor kiderült a hazugság, E néni büntetésből nem engedte ki Balázst az udvarra, így a meglógása pont visszafele sült el. Nem tudom, hogy E néni tudta-e, hogy Balázs miért nem akar fejlesztésre menni, de ez zseniális büntetés volt, mert biztosan elveszi Balázs kedvét a további lógásoktól. Nagyon-nagyon sírt és azt kérte, hogy beszéljem meg az iskolával, hogy soha többet nem megy fejlesztésre és ő most nagyon-nagyon szomorú és miért nem vagyok ott, hogy átöleljem, a telefonos vigasztalás nem jó, ő engem akar, hogy meg tudjon nyugodni. Manipulálni, azt tud. Kb félórás lelki masszázs után tettem le a telefont, mert a végén már szinte elérte, hogy megsajnáljam és az iskolai fejlesztést egy nagy büntetésnek lássam. Ő meg remekül megérzi azt a pontot, amikor elbizonytalanodom és akkor már nem is hagyja annyiban. Na, én most előbb megéreztem és gyorsan elbúcsúztam és letettem :-) Mire K néninél (külsős logopédus, a kedd ilyen sűrű nap...) találkoztunk, már tudtam dörgedelmes lenni és és egy cseppet sem együttérző lecseszést intéztem hozzá, miszerint ez lógás és a kedvenc tanárait hozhatja nagyon kellemetlen helyzetbe, ha ilyenkor netán történik vele valami és ez bizony szökés és az én időmben - igen, ezt mondtam a szájammal, én sem akarom elhinni - ezért azonnali kirúgás járt. Teljesen megszeppent és fel sem merült a kérdés, hogy jár-e bármi extra (édesség, TV) aznapra. Én pedig közben nagyon-nagyon sajnálom és együttérzek vele, igen, az élet igazságtalan, vele kicsit jobban, mint az osztálytársaival, de ez kb az a kategória, hogy szegény gyerek miért nem járhat télen fürdőgatyában, nincs benne döntési joga és ezt most látszólag felfogta és elfogadta, amiért büszke vagyok rá és még jobban fáj a szívem, mert miért kell tízévesen egy ilyet elfogadni?
Szerdán hozott Balázs egy fecnit, hogy igényelhetünk ingyen tankönyvet a következő tanévre az SNI státusz miatt. Végigolvastam és simán már erre a tanévre is igényelhettük volna. Szerencsére nem vagyunk rászorulva, de a bogár a fülemben van, hogy vajon az iskola nem kapta-e meg automatikusan ezt az összeget a lejelentett SNI létszám után. Én komolyan nem sajnálom, ha pl ebből sikerült pár dolgot beszerezni a valóban rászorulóknak, de azt nem venném jó néven, ha kiderülne, hogy pár ember verte el ezt a pénzt magáncélra.
Tegnap találkozóm volt a Fimota pszichiáterével, megkaptuk a receptet a retard kapszulára. Elmeséltem, mik a történések, nagyon örült összességében és azt mondta, hogy az elmondottak alapján úgy gondolja, hogy kezd kialakulni Balázsban a kompetencia-érzés, vagyis a felismerés, hogy képes megcsinálni dolgokat. Ez ugye megvolt eddig is, de délelőttre korlátozódott. Az órákon jól teljesített (az ellenőrzőjére komolyan büszke vagyok!!!), de a házival, a délutáni logopédiával komoly küzdések voltak. Mostanra ezek eltűntek, motivált lett és ez időben egybeesik a gyógyszeremeléssel (is). Mondott egy nagyon érdekeset a doktornő, hogy a gyerekek azt jegyzik meg elsőnek a retardra való áttérésnél, hogy nem érzik meg, mikor hatni kezd. Merthogy a tabletta azonnal teljes egészében felszívódik és a kölkök figyelme abban a pillanatban - percek alatt - fókuszált lesz, a retard pedig csak lassan, fokozatosan, ezért a változás nem olyan szembetűnő.
Szintén tegnap volt egy szülői értekezlet azoknak, akik jövő kedden mennek Bécsbe. Húzós nap lesz, 5:15-kor találkoznak a sulinál és emeletes busszal mennek, olyan sokan lesznek! Este 10 körül érnek vissza, szóval van egy szabadnapom!!! Na ki akar cukrászdázni egyet kedden? :-))

Update: hazaért és telefonos támogatással be is ment a házba, minden rendben :-))

Riadalom

2011-11-28T06:05:00.000+01:00

...volt pénteken. Merthogy megszólalt a riasztó. Először azt hittem, valamit félrenyomott szegény, belőle nem lehetett érdemi információt kiszedni, csak annyit, hogy anyaaa, megszólalt a riasztó, nagyon félek, gyere haza gyorsan, nem merek odamenni, ahanyahaaaa!... Hívtam Gábort, hogy adja meg a távfelügyelet számát, mert valamiért nem hívtak fel, erre kibökte, hogy persze, mert őt már hívták és beszélt velük. Egyébként a 4. zónából jött a riasztás. Mondok, az nem lehet, nyitásra kellett, hogy riasszon, helytelen kód miatt. Nem, a 4. zóna volt. Hülye béna távfelügyelet, hülye béna riasztó, szar az egész.

Később visszahívtam Balázst, hogy sikerült-e megnyugodnia, hát nem sikerült neki, még mindig sírdogált és kint fagyoskodott a kertben, nem mert visszamenni a házba. Kérdeztem, hogy mégis mi történt. Kiriasztott ő jól, csak utána véletlenül megnyomott valamit, amitől a memory villogni kezdett, ő megijedt és beütötte mégegyszer a kódot, amivel ügyesen magára élesítette a rendszert. Akkor mégsem hülye béna sem a riasztó, sem a távfelügyelet. Kértem, hogy legyen nagyon bátor és menjen vissza, csak a kódot kell beütnie, nem lesz semmi baj. 10 perc rábeszélés után hallottam, hogy ott áll az ajtó előtt és nagyokat fújtat és mondogatja, hogy oké, bátorság, csak a kód és enter, bátorság-bátorság... Aztán sírva fakadt: anya, ne haragudj, de nem merem! Háhá, most legalább átérzi, milyen nekem a kámikáze csúszda tetején :-))

Végül jött a szomszéd, kértem, hogy adja oda neki a telefont, ő beütötte a kódot és Balázs végre bemehetett a házba. Felhívott bentről, hogy azért siessek, mert még mindig nagyon fél, és addig ugye nem baj, ha bekapcsolja az xbox-ot, megbeszéltük, hogy persze, hogy nem baj. A boltból felhívtam, hogy vettem valamit a nagy ijedségre, erre megint sírva fakadt, hogy köszöni szépen és muszáj bevallania, hogy ne érjen váratlanul, hogy annyira nagyon félt, hogy magához vett egy doboz Nesquik kakaót és most jobb egy kicsit.

Természetesen ma nem akar egyedül hazamenni, pedig nagyon sokszor végigjátszottuk, hogy mi történt és mit kell ilyenkor csinálni. De ugye muszáj frissiben visszaszállni a lóra, szóval ebből nem fogok engedni, ezt muszáj lesz legyőznie szegénynek.

Fárad

2011-11-25T05:36:00.000+01:00

Szegény kezd kipurcanni. Tegnap felhívott, hogy ő nem akar logopédushoz menni, szóljak oda, hogy nem megy többet. A pár perces telefonos vita után csak remélni tudtam, hogy sikerült hatnom a lelkiismeretére és tényleg elmegy. Tele van a hócipője, nem akar semmit, csak a többiekkel lenni, amit meg tudok érteni. Persze végül elment, de küldött egy sms-t onnan is, hogy "soha többet nem jövök ide!!!". Végül este lekenyereztem: elmondtam neki, hogy látom, milyen keményen hajt (*) és még egy kis kitartást kérek és ha túl vagyunk ezen a bérleten (még két vagy három alkalom van, az max másfél hét), akkor a kemény munkáját egy plüss mérges madárral jutalmazom. Ez hatott :-))
*Az ellenőrzője tele van jobbnál jobb jegyekkel, tényleg egy szavam nem lehet, környezetből minden este kikérdezem és tökjól tűri, mi több, tökjól érti! A házikkal nincs gond, a németet is beleértve. Továbbra is annyit segít, hogy nem jutok szóhoz a meghatottságtól, cipekedik helyettem, kipakolja a mosogatógépet, teszi a dolgát (azért néha persze bepörög és veszekszünk, de tényleg nagyon ritkán). Tegnap a suliban előadást tartott a naprendszerről és a csillagokról, az osztály pedig tátott szájjal hallgatta. Minderre úgy készült fel, hogy én nem is tudtam róla.
Felajánlottam neki pár hete, hogy mivel nagyon ritkán használja a telefonját, lemondom az internet-előfizetést és azt a pénzt megkapja zsebpénznek. Akkor nem válaszolt rá, én pedig lemondtam a netet. Persze másnap pont valami olyan játékkal akart játszani, ami adatot forgalmaz... Megkérdeztem mégegyszer, mit szeretne és azt mondta, hogy közeleg a Karácsony és nagyon szeretné az Anna királynő bosszúját is, az pedig nagyon drága, úgyhogy nem kell net.

A hazamenős projekt egyébként nagyon jól halad, sőt, szerintem ennek is nagy része van abban, hogy Balázs ennyire szárnyra kapott. Kedden volt egy kis issue, mert a logopédus szólt, hogy 5-kor el kell mennie (negyed6-ig szokott tartani a foglalkozás), így viszont Balázs elérte a 17:09-es buszt. Ez egy új helyzet volt neki, mert az egy órával korábbival "szokott" hazamenni és kicsit beaggódott. Felhívott a megállóból, hogy mikor megy a busz és honnan fogja tudni, hogy az az ő busza és "ugye anya, biztos nem késtem még le, mert akkor leszek csak igazán pácban!". Végül megbeszéltük, hogy a buszvezetőt meg kell kérdezni, hogy megáll-e ott a busz, ahol le szokott szállni róla és minden rendben lesz. Meg is kérdezte, rendben is volt minden :-)

Ad hoc szülői

2011-11-24T05:50:00.000+01:00

Tegnap volt a suliban egy gyorsan összehívott szülői értekezlet, amin megtudtuk, hogy sok-sok gyerek
- csúnyán beszél,
- tévét néz,
- szexuálisan erősen nyíladozik,
- esemesezik és telefonon internetezik,
néhány szülő pedig
- november végén a szülői értekezleten kérdezi meg az ofőtől, hogy melyik nap van a gyerekeknek 5 órájuk
- negyedik osztály közepén még nem tudja a német tanár vezetéknevét
Nem szeretnék gúnyt űzni senkiből, de ugye egy szülő sem gondolja komolyan, hogy a tízéves gyerekét nem érdeklik a csúnya szavak, a félelmetes filmek (amikkel menőzni lehet) és a szex?! Bakker, ezek kamaszok, hát persze, hogy nyitottak mindenre, ami polgárpukkasztó!
Az egész problémát egy kicsit felfújtnak érzem. Az ofő adott egy bő félórás lelkifröccsöt, hogy a gyerekkel őszintének és nyíltnak kell lenni otthon és minden kérdésére az adott keretek között teljes választ adni. Ezzel nekem az a gondom, hogy kétféle szülő ült ott tegnap: az egyik, aki így csinálja a kezdetektől és nem érti, mit keres ott, miért veszik egy kalap alá a többivel, és a másik, aki soha nem csinálta így, nem is akarja így csinálni soha, és nem érti, mit keres ott és miért oktatják őt ki vadidegenek. Egy közös van a kétféle szülőben: a szülői értekezlet után mindegyik hazamegy és pont ugyanúgy csinálja, ahogy korábban. Ezért sajnos ez a kiselőadás falra hányt borsó, elvesztegetett idő, széllel szemben pisálás volt.

Nem tud elromlani

2011-11-22T06:05:00.000+01:00

Nagyon szárnyal ez a gyerek! Tegnap éles bevetés volt, hazament, beszéltünk telefonon és csak utána indultam el, tehát szűk egy órát egyedül töltött. Telefonon mondta, hogy van egy meglepetése, de amivel várt, arra nem számítottam. Vitt haza egy kevés házit és otthon egyedül nekiállt és megcsinálta. Ez semmiség egy átlag negyedikestől, de egy olyantól, akinek kívülről is nagyon nehéz irányítani a figyelmét, ez nagyon nagy összpontosítást igényel és nagy-nagy önuralomra vall.
Sok dolog történt mostanában, ezért nem tudom, hogy melyik milyen mértékben segített, esetleg mindegyik egyformán:
- Fimota szociális tréning
- Gyógyszeradag emelése
- Gábor elutazása
Igazából mindegy is, a lényeg a változás. Az elmúlt egy hónapban Balázs felelősségérzete kb 2 évnyit fejlődött, most kb a korosztályánál tart. És megint azt látom, amiről másodikban lelkendeztem: sokat javult a teljesítménye, mindenhonnan kapja a pozitív visszajelzést, ettől lelkesebb, még jobban teljesít, mégjobb visszajelzések, és megy a spirál fel az egekbe. Minek lehet ezt nevezni, angyali körnek? :-))
Az egyetlen dolog, ami el tudja őt rontani, az a TV. Nagyon szeretne tévézni, de szegény teljesen alkalmatlan rá. Amint képernyő kerül a látómezőjébe, mindent elfelejt. Elfelejti az ételt, amit éppen eszik, elfelejti a mondatot, aminek a közepén tart, elfelejti a külvilágot úgy, ahogy van. És valami félelmetes módon felpörög; 20 perc tévézés után órákig használhatatlan (ökörködés, hiszti, dühroham). Nagyon-nagyon keveset tévézünk, többek között ezért is, ő mégis bele van szeretve a Disney channel-be, de nem igazán tudom, melyik időszak lenne alkalmas a tévézésre. Teljesen nem zárhatom el tőle, hiszen a suliban is téma, sőt, filmszakkörre is jár, de sajnos muszáj szigorú határt szabni ezügyben. Most azzal próbálkozunk, hogy este, amikor már mindennel megvan, akkor megnézhet egy műsort (ilyen sitcom jellegű filmecskék vannak esténként a Disney-n), de nem tudom, jó-e, ha közvetlenül elalvás előtt tévézik.

What The Heck???

2011-11-18T07:41:00.000+01:00

Tegnap logopédus után lefutottuk a szokásos köröket, bolt, alkudozás, nem veszek semmit, nem, gumicukrot sem, chilis-wasabis mogyorót sem és csakúgyvalamit sem. Autóban egy kis vita, hogy miért kell háromszázszor megkérdeznem, hogy beövezte-e magát, mire végre válaszol, otthon ötödik kérésre már ki is szállt, hogy kinyissa a kaput és második kérésre visszasétált a táskájáért is. Még utánaszóltam, hogy nyissa ki a házat, de gondoltam, hogy ennyi feladatot már nem fog megjegyezni. Éppen ezért eléggé meglepődtem, amikor láttam, hogy mégis kinyitotta.
Szenvedtem egy sort a kiszállásnál, mert még a fülemen is csomag lógott, erre Balázs odajött és azt mondta:
- Hagyd anya, majd én beviszem, add csak ide. A táskádat is!
- De Balázs, miért?
- Hogy ne te cipekedj. Cipekedsz eleget.
Kinyitotta a csomagtartót, megnézte, be kell-e vinni valamit onnan is, de nem kellett. Bementünk a házba, Balázs vitt mindent, én meg magamat. Kérdeztem, mi történt, azt mondta, semmi. Bent levette a cipőjét, kezet mosott és kipakolt a csomagokból. Én csak hápogtam. Mikor végzett, megkérdezte, miben segíthet még. Feltűnés nélkül megérintettem a homlokát, nem volt lázas. Akkor mi ez??? Ő meg nem hagyott békén:
- Anya, mit segítsek?
- Hát, nem is tudom... Add vissza a kisfiamat!
- Anya... Én vagyok!
- Nem, te egy jótündér vagy! Most akkor teljesíted három kívánságomat?
- Igen. Kívánj hármat!
- Hát... Kipakolnál a mosogatógépből?
Végig sem mondtam, már ugrott és pakolt. Beszarás! A második kívánságom az volt, hogy maradjon ilyen egészen estig, azt is teljesítette. A harmadikon még gondolkoznom kell, mert azt mondta, a kávégépet nem hajlandó kezelni, felajánlotta a pirítóst, azt pedig én nem engedem. Merthogy ez reggeli akció lenne, mikor én még alszom, a kenyérvágó késünk pedig akkora és olyan éles (és súlya is van), hogy azt még nagyon sokáig nem adom a kezébe. Nem beszélve arról, hogy a pirítós beakadhat a gépbe, belenyúl, szénné égeti magát. Ellenben a kávégépen egy darab gombot kell megnyomni és 10 másodperc múlva kész a kávé. Ezt meg ő nem akarja, mert ez bonyolult.
Nade vissza a csodák palotájába! Edények kipakolva, Balázs pedig az istennek sem akar elromlani. Hát mi van ezzel a gyerekkel? Nagynehezen kibökte: eszébe jutott a Gazdálkodj okosan egyik szerencsekártyája, amin az van, hogy segíteni kell az időseknek. És én folyton cipekedem és annyit dolgozom. És akkor ne érzékenyüljek el, igaz? Aranyos egyébként, ahogy - teljesen jóindulatúan - naponta az orrom alá dörgöli, hogy egy vén szipirtyó vagyok... Volt ugye az, amikor egy feketeiszapos szórólapot látva kérdőre vont, hogy miért nem kenem magam ilyennel, akkor nem lennék ráncos. Aztán valamelyik nap megjegyezte, hogy milyen szép ráncok vannak a szemem és a szám körül, amikor nevetek. Szép ráncok. Érted... És meg is számolta és lelkendezett, hogy itt is egy, meg itt is! Tegnap segített nekem mint idősnek, ma pedig ahogy leguggoltam, hogy meglocsoljam a szobai gazokat, hátulról átölelt és azt mondta: jaj, egyem azt a kis görbe hátad!
Egyébként a tegnapi tündérsége mára is átlógott, nagyon korán ébredt, gyorsan megreggelizett, rendet csinált a szobájában és csomó ideje volt még játszani. Én nem tudom, mi ez, de nagyon jó!

Jól időzített kiborulás

2011-11-17T05:42:00.000+01:00

Balázzsal tegnap nagyon összevesztünk. De úgy igazán. A Fimota előtt csúcsosodott ki a dolog, úgyhogy szegény sokáig be sem mert menni, kint sírdogált Nagyon haragudott rám, ezért nem engedte, hogy megvigasztaljam, csak állt ott összeszorított szájjal, mindenkinek háttal és magában rágódott. Én meg magamban. Aztán még mielőtt a foglalkozás elkezdődött volna, megenyhült és a combomra telepedett, persze nekem háttal, de legalább a hátát simizhettem és ez jó volt. Mire behívták őket, már minden rendben volt. Bent kérdezgették Svájcról és ő elég szűkre vette a beszámolót.
Miután végeztünk, elmentünk a Hervisbe nem túl meleg cipőért. Szerencsénk volt, mert kivételesen egészen apró férfiméretek is voltak, pl nagyon jó kosárlabdacipő már 39-estől volt. Ott ért a sokk, hogy sportcipőből már 40-es méret kell neki. Agyam elszáll, komolyan. Nincs még 10 éves!!! Na mindegy, nem ezt akartam írni, hanem azt, hogy levette a cipőjét és megláttam a zokniját, ami reggel még drapp volt. A lábujj-része szén-fekete volt. Arra, hogy mi történt, elég homályos választ adott, a lényeg, hogy tökjó barlangot ástak a patakhoz, de sajnos egy picit belefolyt a víz a cipőjébe.

Tűzkeresztség

2011-11-15T05:25:00.001+01:00

Legyen nyoma itt is: nagyon jól sikerült a tegnapi hazajövetel! Balázs nagyon aggódott, reggel le akarta fújni az egészet, de mondtam, hogy sajnos már késő, már nem tudom megoldani, egyedül kell hazajönnie, de ha nagyon nem tetszik, megbeszélhetem a szomszéddal, hogy a jövőben hozza haza mégis. Jó, beszéljem meg.
Ehhez képest 10 cm-rel a föld felett járt egész délután-este, úgy örült és dehogy akar ő mással jönni, hát ez tök buli volt (sic!).
Mondjuk erősen könnyített volt a tegnapi nap, egyrészt én már gyakorlatilag Balázs előtt itthon voltam, így nem nagyon kellett itthon egyedül csinálnia semmit, másrészt minden házija készen volt, nem kellett itthon pótolni. Egy olyan napra még kíváncsi leszek, amikor hazajön egy halom házival és én tényleg csak időben tudok hazaérni... Gondolom, ilyen is lesz nemsokára.

Élesben

2011-11-14T05:35:00.000+01:00

Ma lesz az első nap, hogy Balázs egyedül jön haza a suliból. Nem mondom, hogy nem vagyok nagyon ideges, mert de. Persze én lesből fogom követni, de akkor is, izgulok. És ő is :-) Reggel már vissza akart lépni a nagy elhatátozástól, de mondtam neki, hogy késő, már nem tudom megszervezni. Nagyon kíváncsi leszek, bár józan ésszel belegondolva, mi baj történhet? Semmi.

Empátia

2011-11-11T11:11:00.000+01:00

Tegnap este boltosat játszottunk Balázzsal. Az ő szobája volt a bolt és amikor beléptem, mindig lelkendeztem, hogy ez a sok jó cucc hogy tetszene a gyerekemnek. Ő volt az eladó és kérte, hogy legközelebb vigyem be a gyerekemet. Vittem is a "gyereket", egy kezekkel felszerelt IKEA szívecske-párna képében. Ő erre elkezdte mesélni, hogy neki is volt gyereke, de a felesége lelépett és vitte magával a gyereket, már nagyon rég nem látta, csak pár képe van róla, azokat megmutatta. Érdekes módon az osztályképeken, amiket hozott, sosem saját magát mutatta. Mutatott egy zászlót is, amit a gyereke csinált és azt mondta, ez az egyetlen emléke róla. Amikor - nemsokkal ezután - vége lett a játéknak, mondtam neki, hogy ilyen történetet többet ne, mert majd' szívbajt kaptam, erre rám nézett és azt mondta: tudom, én is majdnem sírtam.
Tényleg akkora átéléssel adta ezt elő, hogy szinte ő maga is elhitte. Hogy honnan szedte, fogalmam sincs. Hülyén hangzik ezt pont a mostani helyzetben leírni, de a családi háttér mindig biztos volt mögötte és amióta az eszét tudja, sosem kellett amiatt aggódnia, hogy akármelyikünk is elhagyja/elviszi.

Egyébként ahogy játszottunk, nem tudtam nem észrevenni, hogy nagyon keveri a szavakat (feleségem-férjem, gyerekem-anyukám, én-te, régóta-sokáig). Erről éppen tegnapelőtt beszéltünk, amikor kifakadt, hogy hogy utálja ő a fejlesztéseket és nem akar logopédiára járni. Akkor nagyon sokat beszélgettünk a születésről, a különböző fogyatékokról, a sérült és fogyatékos gyerekekről, emberekről. Olyan fura, ez a téma pár hónapja teljesen hidegen hagyta, most pedig olyan okosakat kérdezett, hogy csak lestem. És fogékony rá, mármint érzelmileg. Nagyon gyorsan levette, hogy az ő problémája a könnyebbek közé tartozik és nem nagy áldozat a részéről ez a heti 4 óra logopédia.

Going crazy

2011-11-11T06:00:00.000+01:00

Kész, agyamra ment az egyedüllét, mostmár biztos.
Tegnap tettem-vettem Balázs táskájában, mikor feltűnt, hogy nem találom a szemüvegét. Az összes oldalzsebet felforgattam, szemüveg sehol. Bakker, egy tök drága szemüveg, hova lett?? Balázs nem tudja, arra sem emlékszik, mikor volt rajta utoljára. Ezen kár idegeskedni, mert attól, hogy ő nem emlékszik rá, lehetett tegnap is. Hívtam Gábort, emlékszik-e rá, hogy mielőtt kiment, mikor látta utoljára a szemcsit. Hááát, nem emlékszik, de valamikor még biztos megvolt. Oké, sms Zs néninek és E néninek, SOS, eltűnt a szemüveg, múltkor is a tanáriban hányódott hetekig, mire megtalálták, az üzenet mondanivalója kb az volt, hogy ne is tagadják, hogy ők hányták el. A nagy keresgélésben a diákigazolvány is a kezembe akadt, benne júniusi bérletszelvénnyel. Na, második sms, mi az, hogy Balázs nem kap bérletszelvényt, hát jövő héttől egyedül jár haza, most így mi lesz??
A szemüveget Balázs megtalálta a táskája alján, a könyvek alatt, bérletszelvényt pedig azért nem kap idén, mert májusban nem igényeltük meg, de Zs néni utánajárt nekünk, így pótlólag mégis kapunk. Hát normális vagyok én??!!

Kulcsosgyerek

2011-11-09T06:06:00.000+01:00

A legfontosabb, amit persze elfelejtettem: Balázs egyedül fog hazajárni a suliból. Szerettem volna megbeszélni az egyik szomszéddal, hogy segítsen be délutánonként, de Balázs azt mondta, nem akarja, hogy más hozza haza. És akkor mi legyen? Mi-mi, anya, hát egyedül fogok hazajárni! Szó szót követett, végül muszáj volt belátnom, hogy ideje ezt meglépni; közel két éve egyedül jár logopédiára, minden gond nélkül. Az iskola melletti utcában felszáll a buszra, itthon pedig leszáll és kb 200 métert gyalogol. Jövőhéten élesítünk, addig minden délután ő nyitja a házat és ő riaszt ki. Simán megy neki, nyilván, csak én meg közben tiszta ideg vagyok, hogy mi lesz, ha nem száll fel a buszra, mi lesz, ha túl korán száll le, mi lesz, ha történik vele valami, jaj, tiszta stressz az élet! :-)

És a pár nappal ezelőtti ömlengésemhez hozzá kell tennem, hogy szombaton volt egy olyan masszív bekattanása, hogy fél perc alatt kellett elhagynunk egy kávézót. De az valahogy csak akkor viselt meg, aztán gyorsan el is felejtettem, nem tudom, miért.

Gondoskodó

2011-11-07T21:20:00.000+01:00

Felelősségteljes lett. Ő most a férfi a családban. Isten ments, hogy rátegyem ezt a terhet, ő jön oda és simogat meg, és csinálja meg a dolgait egy szó nélkül. Valahogy felnőtt most, ugyanakkor sokkal elveszettebb. Ma is az ő kérésére hívtuk fel Gábort, mert nagyon hiányzott neki. Elalvásnál pedig kérte, hogy maradjak ott.
Reggel elfelejtettem beadni neki a gyógyszert, de megnyugtatott hazafelé, hogy ő azért jól viselkedett :-) Mintha legalábbis azért kapná.... Egyszóval aranyos!

Kettecskén

2011-11-05T06:11:00.000+01:00

Nagyon jól időzítettük a költözést; az őszi szünet ad egy szusszanásnyi időt. Balázs egész héten anyukámnál van, nekem így nem kellett plusz szabadságot kivennem. Olyan fura, hogy 4 éve (napra pontosan) már voltunk hasonlóan sokat távol egymástól, Gábor akkor kezdett az előző munkahelyén és egy hathetes londoni tréninggel indított. Az akkor olyan könnyűnek tűnt és nem viselt meg. Igaz, akkor nem új életet kezdtünk, csak új munkát, Balázs kicsi volt még, hogy mindent felfogjon, nem nekünk kellett egy kinti lakást berendezni, és nem utolsósorban sokkal több pénzünk volt és sokkal kevesebb kiadásunk.
Most talán az a legnehezebb, hogy Balázs is nehezen viseli. Már kint az elválásnál is, lehúzott ablakon át ordította visszafelé, hogy "szia apa, hiányozni fogsz, sok szerencsét!", és könnyes volt a kis szeme. Aztán másnap otthon reggeli közben egyszercsak körülnézett és megkérdezte:
- Apa hol van??
- Apa kint van Svájcban, tudod...
- Ó... Rossz így nélküle!
Abból, amiket Balázs kérdezget, mondogat, úgy tűnik, hogy hárít. Talán reméli, ez csak egy álom és nem vele történik meg. Nem aggódom emiatt különösebben, eleinte az egész Svájc-témát hárította, aztán szép lassan, ahogy elkezdte feldolgozni, kérdezgetett. Nehéz most neki elképzelni ezt az egészet és elhinni, hogy jó lesz kint, mert amit most látott, az egy egyszobás lakás, egy számára idegen ágy és a "nem engedhetjük meg magunknak". Közben minden, ami az otthont jelenti, a szobája, az ágya, a játékai nem voltak vele. Hiába mondogattuk neki, hogy amikor kiköltözünk, másképp lesz, mert minden vele lesz ott kint is, nem tudja elképzelni, nem tud belegondolni (mi sem, úgy egyébként).
Tudom, hogy egy ekkora változás minden gyereket nagyon megvisel, szóval eszem ágában sincs ezt a viselkedést az ADHD számlájára írni! És tudom, hogy a neheze még hátra van, az igazi nehéz időszak pedig majd kint következik. Ebbe most bele sem akarok gondolni. Nekem eddig minden ilyen helyzetnél az a stratégia vált be, hogy mikor már tudom, hogy honnan hova és nagyjából megvan az egész kép, akkor pici lépésekre bontom és mindig csak a következő lépésre koncentrálok és nem rágódom azon, hogy ez hova vezet és mekkora változás ez (megjegyzem, így éltem túl a hazautat is). Majd a végén, talán, leülök és visszanézek, ledöbbenek és megveregetem a saját vállamat. Gábor másmilyen. Ő mindent előre be akar biztosítani, az utolsó kis részletig. Már szeptemberben álláshirdetéseket küldözgetett nekem e-mailben és nem értette, min kapom fel annyira a vizet. Eleve nehéz függetleníteni magamat az egész dologtól és csak a következő lépésre figyelni, hát még ha közben folyamatosan emlékeztetnek rá, hogy minden más lesz! Persze Gábort is meg tudom érteni, neki fontos, hogy előre tudjon minden lehetséges buktatót, pont a mi védelmünkben. Szóval nehéz úgy intézni, hogy mindannyiunk lelke jól legyen.
Közben olyan helyekről kapunk segítséget és jó szót, ahonnan nem is várnánk és ez olyan jól esik!

Lenyomtuk

2011-11-02T05:41:00.000+01:00

Tegnapelőtt este értünk haza Svájcból. Kifelé szerda helyett csütörtök este indultunk csak el, de jobb volt így sokkal. Este 8-kor indultunk Pestről és reggel 8-kor már az irodát kerestük Zürichben, ahol átvehetjük a lakáskulcsokat. Balázs majdnem teljesen végigaludta az utat, ebből a szempontból nagyon jó volt az időzítés. Megtaláltuk az ingatlanos irodát gyorsan, otthon kipakoltunk, elszaladtunk az IKEÁ-ba ágyat és asztalt venni, és hamár ott voltunk, meg is ebédeltünk. Ezzel nagyjából teljesítettük is a kötelező programot, jöhetett az élvezet. Utaztunk emeletes vonaton (ott minden vonat emeletes), nyálcsorgatva végigjártuk a Bahnhofstrasse-t (jaj anyám, mikor lesz annyi pénzem, hogy egyáltalán be merjek menni valamelyik boltba?), este pedig összeszereltük a szerzeményeket. A T/1 kicsit túlzás, nekem sajnos már nem jutott hely, így amíg a fiúk szereltek, én leültem az erre legalkalmasabb helyre, egy műanyag ágyneműtartóba, amiben az ágyneműket vittük ki magunkkal. Aztán egyszercsak Gábor ébresztett, hogy feküdjek át az ágyra, mert elkészült. Ez az utolsó emlékem az érkezés napjáról. Másnap, szombaton sűrűn kértem az elnézéseket, amiért így bealudtam, de Gábor megnyugtatott, hogy egyrészt ne hülyéskedjek, hát beteg vagyok, másrészt ne hülyéskedjek, hát egész éjszaka vezettünk, harmadrészt ne hülyéskedjek, hát bármit megér az, hogy látott dobozban aludni.
A szombat megint az IKEÁ-ban indult, zuhanyfüggönyt vettünk, de csak miután felszedtük az állunkat a földről. A parkoló ugyanis tömve volt, de a családi helyek közt volt szabad. Aki itthon jár IKEÁ-ba, az tudja, miért olyan meglepő ez. Bevallom, nem is nagyon akartam beállni a családi parkolóba, de aztán megnéztem a szomszéd autókat és voltak olyanok, amikben ugyanekkora gyerekülések voltak, így megnyugodtam, hogy mi is jogosan foglaljuk el a családi helyet. Délután kimentünk a reptérhez, még a lakáskeresésnél láttuk, hogy az egyik kifutópálya végéhez egész közel van egy Burger King. Nagyon finom napsütés volt, kiültünk egy asztalhoz, ettük a hagymakarikát, meg a whoppert és néztük a felszálló repülőgépeket.
Vasárnap 10-ig aludtunk, toltunk otthon egy lájtos ebédet, egy füst alatt megtanítottam Gábort rizst főzni, délután pedig elmentünk a schaffhauseni vízeséshez. Az idő gyönyörű volt, a Rajna pedig olyat mutatott, amit ha más mond, tuti nem hittem volna el. Ennyi víz a világon nincs! Nagyon sok képet csináltam a Fiúkról, igazi értékes órákat töltöttünk együtt.

Hétfőn 6:30-kor keltem, 8-kor ültünk be az autóba, de aztán ki is szálltunk és 9-ig shoppingoltunk (svájci csoki az itthoniaknak, útravaló, stb). Pontosan 9-kor indultunk el Adliswil központjából és este 7:10-kor vettük fel anyukámat a Keletinél. A hazautat Balázs pont úgy viselte, ahogy vártam... Szegény. De muszáj volt lenyomni az utat, én is szétszórt vagyok, tudtam, ha elengedem magam, sosem érünk haza. Így csak ebédelni álltunk meg. Ja, és Bécsben is, egy gyors eltévedésre. Merthogy a célegyenesben valamit nagyon elbambultam és egyszercsak bent találtuk magunkat Bécsben. Először gyorsan visszafordultam, aztán rossz úton mentem ki, aztán visszakavirnyásztam, aztán Gábor mondta, hogy semmi baj, végig kövessem azt az utat, amin megyek (GPS-t nem használok, amióta az egyiket ellopták, a másik meg a telefon memóriakártyájával együtt meghalt), el fogunk menni a Schönbrunni Kastély mellett, utána már az A4-en leszünk. Aha. A kastélyig minden oké volt, aztán az út kétfelé vált és csak a legeslegutolsó pillanatban volt kitáblázva. De nem baj, sikerült. Aztán volt mégegy ilyen, de végül kiértünk a kivezetőre, ahol először egy ilyen táblát láttunk:

És mellette, hogy Schwechat, H, mindent, ahova igyekeztünk. Aztán párszáz méter után mégegyszer egy ugyanilyet, de már nem volt ott a Schwechat és a H. Viszont akkor már abban a sávban voltunk és már csak félszemmel kaptam el a kijárat után kb 10 méterrel kitett ilyen táblát:

És mellette, hogy Schwechat és H.
Én akkor és ott olyan hiszti-rohamot kaptam, hogy csak lestem. Bőgtem, mint egy szaros gyerek és csak azt hüppögtem folyamatosan, hogy hülye buzi táblák, rohadék táblák, most meg hol vagyunk, haza akarok menni. A legeslegutolsó pillanatban lefordultam balra a Campus felé, ami egyenesen bevitt egy körforgalomba, ott pedig már csak vissza kellett fordulni és persze simán kijutottunk, de én akkor már annyira ki voltam készülve, hogy minden mindegy volt.
Olyan abszurd és valószínűtlen volt az egész helyzet, hogy én egyszál magam végigvezetek fél Európán, miután a család fele két országgal odébb költözött, és én úgy vezetek haza, mintha legalábbis két kerülettel kéne csak odébb menni, nem tudom, hogy önvédelemből nem gondoltam végig, mert túl félelmetes volt, vagy végiggondoltam én, csak nem éreztem a súlyát, mindenesetre Bécs szélén kiestem a szerepemből és ott az autóban levágtam egy 10 perces üvöltve-sírva tombolást. Ennek egyáltalán nem ott és nem akkor kellett volna megtörténnie és főleg nem úgy, hogy Balázs mögöttem ül, de sajnos ott jött ki belőlem. Ez az aranyos kismókus csak ült mögöttem, simogatott a pici kezével és mondogatta, hogy anya, ne sírjál, valahogy csak hazatalálunk, hát te mindig hazatalálsz, meg azt is mondta, hogy az isten szerelmére, légy férfi, akkor belegondoltam, hogy ez mekkora szép echolália és vajon melyik filmben hallotta, és ez kizökkentett a hisztiből.
Ez az egész eltévedős história max 20 percig tarthatott, de úgy lefárasztott, hogy az utolsó 230 km már kínszenvedés volt. 7-kor akartuk felvenni anyukámat a munkahelye előtt, végül félúton csíptük el, 7 után kicsivel. Megetetett a kedvenc házi rakott krumplimmal, bevállalta Balázst éjszakára, én pedig újjászületve hazamentem. Nagyon-nagyon finom volt az a rakott krumpli!

Kereszttesó

2011-10-26T18:33:00.001+02:00

Balázs keresztapukájának - akit megszállás alá vettünk egy hónapja Münchenben - tegnap este megszületett a kislánya. A gyönyörű nevű Julianna örökölhetett valamit a keresztbátyó türelmetlenségéből, mert úgy intézte a dolgokat, hogy a vártnál sokkal előbb érkezzen. Nincs neki más dolga, mint nagyra nőni és rövid úton az őrületbe kergetni a szüleit. Nagyon-nagyon drukkolunk neki, hogy minél előbb kihízza az inkubátort és leordítsa a csecsemőosztály faláról a vakolatot!

Indul a mandula

2011-10-26T08:06:00.000+02:00

Ma este indulunk!
Eléggé be vagyunk sózva, Gábor már elkezdett csomagolni, ami nála nagy szó, ő indulás előtt félórával szokott bepakolni. Én beteg, ő pedig munkanélküli lévén, tegnap ő ment fel Pestre ügyet intézni: Balázs gyógyszerét kiváltani, pénzt váltani, leadni a céges belépőkártyáját és a vonatbérletét. Ezt mind sikerült volna elintéznie, ha nem hagyta volna itthon a receptet, a pénzt és a belépőkártyát, és ha nem felejtette volna el leadni a vonatjegyet. Viszont szerzett nekem finom pizzát!

Balázs két beszólását szeretném még megosztani.
Tegnapelőtt este veszekedés közben nagyon meg akart sérteni, ezért megkérdezte: anya, muszáj ilyen meredek szemekkel nézned?!
Ma pedig iskolába indulás előtt így búcsúzott tőlem: anya, jobban kívánást kívánok neked!

Olvasnivaló

2011-10-21T09:51:00.001+02:00

Két linkkel jöttem, az elsőt azért osztom meg, mert ijesztő, hogy mennyire ugyanezt éreztem anno, bár nálunk azért sejthető volt az elejétől, hogy valami nem olyan mint kéne.

A másik link nekünk most nagyon aktuális és nagyon igaznak érzem. Engem eddig az vigasztalt, hogy legalább a "normál" gyerekeknek - akik azért az iskolások kb 95%-át képviselik - megfelel ez a rendszer. Szomorú, hogy nem így van. Kinek jó akkor? A tanároknak? Ki van kiért?

Már csak 5 nap!

2011-10-21T06:52:00.000+02:00

Bizony-bizony, 5 nap múlva indulunk Svájcba és Gábor már haza sem jön, csak majd Karácsony előtt!
A hét félig-meddig már az előkészületek jegyében telt; kedden találkoztam Balázs pszichiáterével, megbeszéltük az átállást retard tablettára. Először a mostani 10 mg-os tabletta mellé fog bevenni egy felet dél körül, aztán ezt a felet is felemeljük egy egészre és ha ez szépen beállt, akkor tudunk áttérni a retartdra.
Az emelés oka az, hogy retardból 20 mg a minimum, most viszont 10 mg-ot szed Balázs. Szükség is lesz a nagyobb adagra, egyrészt mert hosszútávon az a cél, hogy kint Svájcban már stabilan a retardot szedje, másrészt szegény a délutáni fejlesztéseken már teljesen ki van purcanva és a logopédia nagy része alkudozással megy el.
Szerdán apás program volt, bár nem így terveztük. Úgy volt, hogy együtt visszük el a Fimotába a szociális tréning foglalkozásra, csak én közben főztem egy kagylós-tejszínes tésztát és ezzel intéztem magamnak egy agonizálós délutánt.
Tegnap este Gábor már búcsúivászatra ment a kollégáival, én pedig szorgosan sütöttem a sajttortát, amit ma felfalnak a dolgozóban, mert szegényt folyton gyötrik, hogy mikor sütök már nekik. El is aludtam ma úgy, mint talán még soha. Ma este is búcsúztatni fogják, de mostmár nem a munkából, hanem az országból. És a holnap-holnapután is így fog zajlani.
Hogy mikor áll neki csomagolni, azt nem tudom, de őt ismerve, nem fogja elsietni :-)

Hétvégi pörgés

2011-10-17T15:36:00.002+02:00

Nem telt rosszul, sem unalmasan ez a hétvége!
Szombat délelőtt téliesítettük a kertet, elmentünk ebédelni a kedvenc helyünkre, ahol Balázs már szinte az ajtóból mondta, hogy rántottcsirkemell-házihasábkrumpli-kecsap, ebéd után pedig két mignon-t kért, hogy az egyiket megoszthassa Marcival. Merthogy délután átjöttek Südvéék. A két hiperaktív kölök egész visszafogott volt, Balázs is csak a vége felé kattant be, de szerintem csak a féltékenységtől. Ugyanis Sára elég sok időt töltött az ölemben és többször is láttam, hogy Balázs oda-odasandít. Végül úgy kezelte le a szokatlan helyzetet, hogy Marci lelkét kiszekálta; minden hülyeségért rászólt: ne játsszon a pörgettyűvel a kövön, mert elpattan a kő, ne rúgdossa össze a falat (a zoknija ért hozzá a falhoz), sőt, egy ponton lila fejjel odakiabált nekem: anya, hol találok rongyot, lemosom a falat, mert tiszta kosz lett! Lesült a bőr a pofámról, komolyan. Megkértem, ha már úgyis a kezében van a rongy, akkor ne a holt tiszta falat mossa, amihez Marci hozzáért, hanem a holt mocskosat, amit naponta hatszor tapogat végig koszos kézzel, csak úgy. Szó se róla, majdnem teljesen tisztára törölte azt is. Csak remélni tudom, hogy Marcit nem bántotta meg nagyon, bár látszólag azért elég jól mulattak.
A vasárnap is szaladós volt, Balázs úgy gondolta, hogy az összegyűjtött pénzén egy hex bug nano-t vesz, ami ér kb 230 Forintot, ehhez képest több mint tízszeresébe kerül, viszont állati aranyos kis kütyü, egész este azzal játszottunk :-) Persze a játék beszerzését megelőzte egyórányi alkudozás, hiszti, sírás, de végül csak dűlőre jutottunk. A cipőboltban sikeresen felhúztam magam a vevők hülyének nézésén, így aztán lett még egy körünk, de a végén én győztem :-))
Az meg, hogy ma reggel végre láthattam a Fimota táborban készült képeket és videokat, teljesen helyre pakolta a napomat, sőt, talán az egész hetemet!

Svájcra készülünk ezerrel, azért is írok ritkán.

Iskola update

2011-10-12T14:03:00.000+02:00

Meglehetősen bajban vagyok. Ma reggel fél8-kor volt találkozónk Balázs iskolájának az igazgatójával. Amikor odaértünk, épp a két alsós igazgató-helyettessel beszélt... Míg jöttek kifelé, buzgón mondogattam magamban, hogy önuralom-önuralom és végül köszöntem nekik, amikor elmentünk egymás mellett.
Az igazgatónő egy nagyon szimpatikus nő, aki teljesen korrekten, félórában elmondta mindazt, amit mi a - pontosan egy hónappal ezelőtti - beszélgetés óta megtudtunk:
Ez egy lehetőség. Az új iskolának háromféle tevékenysége van: enyhe értelmi fogyatékos (IQ<70) gyerekek oktatása, SNI a) gyerekek oktatása és SNI b) gyerekek oktatása. A mostani iskolában összesen 10 db SNI gyerek van, minden gyerek szüleit behívták és mindenkinek felajánlották a lehetőséget. Augusztus végén derült ki, hogy az új iskola megkapja a működési engededélyt, ezért szóltak szeptember közepén.
Elmondtam, hogy hány szakember kapott a fejéhez az ötlet hallatán, hogy Balázst elvigyük bárhova is, és azt is szóvá tettem, hogy a két troll szájából ez nem lehetőségnek tűnt, hanem ukáznak. Elmondta az igazgatónő, hogy de, ez a szülők döntése, lehetőleg szakember bevonásával, úgyhogy nagyon jól jártunk el. Nagyon sajnálja, hogy álmatlan éjszakáink voltak emiatt, jöhettünk volna azonnal is, már aznap, tisztázhattuk volna ezt az egészet.
Kihangsúlyozta, hogy ha mi úgy döntünk, hogy nem visszük el Balázst, akkor minden marad a régiben és semmilyen következménye nem lehet ennek a dolognak, Balázst természetesen semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti. Összefoglalva, kompetens volt, megértő, együttműködő és a jelek szerint jól mérte fel a mi kompetenciánkat, mert semmilyen egymás mellett elbeszélés nem volt és az egész beszélgetés mellérendelt, nem pedig alá-, fölérendelt hangnemben zajlott. Gáborral mindketten elégedetten jöttünk el tőle, egyetlenegy kérdésünk maradt csak:

Miért nem lehetett ezt eleve így???

Fekete-fehér

2011-10-11T21:39:00.002+02:00

Ilyenkor kétlem, hogy "csak" szimpla beszédészlelési problémája van... E néni azt mondta, hogy menni kell logopédiára, ezért a matek házit este fejezze be, így természetesen nem volt hajlandó fél6-kor nekiállni. Próbáltam én megmagyarázni, hogy E néni nem úgy gondolta, de ő ragaszkodott hozzá, hogy az este az este és ő szót akar fogadni E néninek.

Megbeszéltük, hogy 7-kor nekiállunk, de addigra már teljesen be volt pörögve, üvöltött, nem bírt lenyugodni, potyogtak a könnyei. Mikor Gábor hazajött, azt mondta neki, hogy felpofoztam. Hamar rájött, hogy ezzel nagyon-nagyon túllőtt a célon. Sírva magyarázta, hogy azért monda ezt, mert azt akarta, hogy Gábor leszidjon engem. Kis mókus...

Nem sikerült befejezni a matek házit, nagyon fáradt volt, holnap hajnalban folytatjuk.

Nyalóka

2011-10-10T21:34:00.002+02:00

Semmi átvitt értelem, semmi szopóág. Balázsnak elkészítettem a vacsoráját és megbeszéltük, hogy kimegyek az állomásra Gáborért - nem is írtam, eladtuk az Opelt :-)) - és mire befejezi az evést, itthon leszek, aztán kap egy nyalókát. Most vagy nagyon éhes volt, vagy féreglyukba keveredtem útközben, de mire hazaértünk, már sehol nem volt a szendvics. Kérdeztem, megette-e a vacsit, bólogatott. Mondtam, oké, akkor adom a nyalókát. Erre ő: anya, dehát már vettem magamnak, és tényleg, a kezében volt, csak nem vettem észre. Mondtam, hogy nagyon büszke vagyok rá, amiért ilyen őszinte és megdicsérem és puszi-puszi. Már pont mentem el, mikor meghallottam az elkínzott hangját: anya! Gyere ide... Mondanom kell valamit... Csukd be a szemed! Becsuktam, ő pedig beletett a kezembe még egy becsomagolt nyalókát. A zsebébe dugta, de nem bírta ki, hogy ne vallja be. Úgy szeretem, hogy ilyen őszinte! Nagyon büszke vagyok rá! Tök sokat tépelődött, aztán csak bevallotta. Én pedig jól megdicsértem. Nem tud hazudni ez a gyerek. (Tudom-tudom, sok fejlődés-pszichológus szerint ez nem jó, szerintem egy igen szokatlan erény és nem és nem fogom ezt kinevelni belőle, mert belső késztetésből mond igazat. Rosszul érzi magát, ha hazudik! Próbálta már sokszor, sosem bírta pár percnél tovább.)

Gondol

2011-10-06T20:14:00.000+02:00

Sokat gondolkoztam a kommenteken és e-maileken és arra jutottam, hogy talán tényleg a visszaköpködés hatását keltheti a levél, ezért úgy döntöttem, hogy első körben időpontot kérünk az iskola igazgatójától (nem az alsós helyettesektől, hanem az ő főnöküktől) és elmondjuk neki mindazt, ami a levélben van. Az ő reakciójától függően döntjük el, hogy lépünk-e még feljebb.
Akármilyen szemetek voltak, az iskola megérdemel ennyit. Hogy élnek-e a lehetőséggel, az már csak az intelligenciájukon múlik.

Őszinteség, mint erény... ANYÁD!

2011-10-06T05:53:00.000+02:00

Balázs tegnap elkísért a kozmetikushoz. Talált egy iszappakolásos szórólapot.
- Anya, mi ez a csaj arcán?
- Szerintem iszappakolás.
- De miért van bekenve iszappal?
- Mert attól szebb, fiatalabb lesz a bőre.
- Anya, te is kend be magadat iszappal!
- Úgy gondolod, hogy szükségem van rá?
- Igen, mert ha bekennéd, puhább lenne a bőröd még az enyémnél is!
- Mert most nem elég puha szerinted?
- Háááát, de, de ha nem figyelsz oda, pikk-pakk ráncos leszel, látod, itt már kezdesz ráncosodni és én azt szeretném, ha mindig fiatal és szép maradnál! Anya, ígérd meg, hogy bekened magad iszappal, legalább egyszer!

Well done

2011-10-05T09:43:00.000+02:00

Miután vasárnap este megérkeztünk, Gábor már hétfőn felvetette, hogy ezen a héten megint ki kéne mennünk, mert a leendő főnöke küldött még linkeket és ha küldött, akkor ezek a mostaniak biztos nem fognak összejönni és nem is lesz neki lakása és most mi lesz. Egy kicsit ideges lettem és megkértem, hogy bármiféle utazási tervét nyugodtan készítse elő, de csütörtök esténél előbb ne ossza meg velem. Azt is felvetettem, hogy talán 24 óra elteltével - legyen bármilyen gyors a svájci posta - nem feltétlenül kéne temetni a dolgot.
Ma reggel kapta a telefont, hogy az egyik lakást megkaptuk. Most tiszta boldog (és persze én is), és tervezgetjük, hogy hova NEM megyünk hétvégén. Egy nagyon nagy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.
Időközben elkészült a levél is az Ombudsmannak, holnap feladom postán.

Hihetetlen család

2011-10-03T06:10:00.000+02:00

Egyszerűen el sem hiszem, hogy túlvagyunk a hétvégén!
Pénteken amellett, hogy végigdolgoztuk a napot, délben kiugrottunk Budafokra, hogy telepakoljuk az autót parafa padlóval. Délután hazarobogtam Balázsért, útközben átvettem az megjavított játékautóját, így sikerült érintenem az amúgy is beállt Pest legjobban beállt útjait. Negyed6-ra értem oda a suliba, épp akkor hozták el az utolsó előtti gyereket, úgyhogy most lett egy ilyen utolsónak elhozós napunk is. Gyorsan fel Pestre, ahonnan este 6-kor indultunk Sopronba, ott behordtuk a parafát, tankoltunk egyet és mentünk tovább. Linz, St Pölten, Salzburg felé mentünk és hajnali 4 körül értünk Münchenbe. Az osztrák autópályán készült rólunk egy előnyös kép, remélem, megtartják maguknak. 60-as táblánál 80-nal mentem (autópályán!!), nyaljanak halat, komolyan! Gáborral 6-kor keltünk és mentünk tovább Zürichbe, Balázs ott maradt Münchenben, elmentek bicajozni, voltak a BMW múzeumban, nem nagyon volt ideje unatkozni :-)
Mi eközben megejtettük a deal of the year címre eséllyel pályázó adásvételt: vettünk svájci autópálya matricát, amiből nekik csak éves van, de nem ám a vételtől számítva 1 évig érvényes, hanem 2012. január 31-ig. Ezután leraktunk egy Túró Rudi szállítmányt Muzsiéknál, felvettük a munkaszerződés másolatait (ezeket érdemes mellékelni a lakás jelentkezési form-jához) a leendő főnöktől, megnéztünk négy lakást, aztán véletlenül bementünk Zürich központjába, így jó egy órával csúszott a hazaindulás. 8 körül értünk Münchenbe, ahol vacsorával vártak minket és nagyon jót beszélgettünk, de 10-11 körül már félő volt, hogy egyszerűen beleesik a fejem a tányérba, így inkább elmentem aludni.
Vasárnap 7-kor keltünk és 8 körül indultunk haza, illetve Sopronba, ahol még átmozgattunk 3 szekrényt, egy kanapét és egy hűtőt (a fiúk a bútorokat, mi lányok a tartalmát) egyik szobából a másikba. Délután 5 körül indultunk el és megálltunk a bábolnai lehajtónál egy gyors és egészségtelen Mekis vacsorára. Onnan fél7-kor jöttünk ki és tökjól elterveztem, hogy egy kicsit jobban odalépek és ha nincs dugó Pesten, 8-ra itthon leszünk. Aztán Bábolna után nemsokkal Gábor felordított, hogy "a táska!", kiderült, hogy bevitte a laptoptáskát a mekibe, hogy mégse hagyjuk már kint a csomagtartóban, külön táblák is figyelmeztetnek a tolvajokra. Szóval bevitte, letette az asztal és az ablak közé, aztán jól ott is felejtette. Én - anélkül, hogy menteni akarnám magam - nem is láttam, hogy bevitte a táskát és nem is feltételeztem, mert az én pénztárcám volt elöl, abból fizettünk, semmi okom nem volt azt feltételezni, hogy egy táska is van velünk. Innentől már egészen németes tempóban kerülgettem az autókat, mentünk vagy 20-30 km-t, mire végre elértük a tatai lehajtót, ott gyorsan megfordultunk és téptünk vissza. Gábor közben nagynehezen elérte a mekit telefonon (nem akarták felvenni a telefont) és megnyugtattak, hogy megvan a táska.
Innentől már "sajnos" semmi izgalom nem adódott, így is hazaértünk fél9 után egy kicsivel, gyorsan kipakoltunk és utánaszámoltunk: Két nap alatt 2.500 km-t tettünk meg, ezalatt egyenként kb 15 órát töltöttünk a volán mögött és tizet takaró alatt.
A nagyon jó hír, hogy Balázs barátkozik Svájccal! Szeretné ő is látni azokat a szépeket, amiket mi láttunk, és amikor meséltük neki, hogy láttunk egy sárga Lamborghinit, teljesen boldog lett, mert ha sárga, két kipufogója van egymáshoz közel és a hűtőrácsai háromszög-alakúak és a hátsó ajtók mellett vannak, akkor az biztos Murcielago, márpedig neki egy pont olyanja van:

Már várja az október végét, amikor ő is eljön egészen Svájcig. És nemcsak a Lamborghini miatt várja :-))

Oktoberfest

2011-09-29T20:32:00.002+02:00

Kezd a blog túlmutatni Balázs hiperaktivitásán, így talán ér elújságolni a következő infot. Október alkalmából kimegyünk Münchenbe barátékhoz és míg Balázs velük mulat, mi átruccanunk Zürichbe lakást nézni Gábornak. Felgyorsult körülöttünk az élet és mi csak PÖRGÜNK :-))

Ami az iskolát illeti

2011-09-27T10:48:00.001+02:00

Nem véletlenül vagyok szűkszavú. Zajlanak a dolgok, majd megírom.

Kamasz

2011-09-27T06:06:00.000+02:00

Nem tudom, mi történt Balázzsal! Összeszedett, nagyon sokat javult a beszéde, tegnap megint egy ötössel jött haza a suliból, ha hibát találok a házijában, szó nélkül radírozza és javítja, nem veszekszik velem, hogy de azt E néni már láttamozta. Tegnap németből egy verset kellett megtanulnia holnaputánra. Olyan gyönyörűen megtanulta este, felmondta nekünk és addig nem hagyta abba a tanulást-mondogatást, amíg hibátlanul el nem mondta. Ma reggel nehezen akart felébredni, úgyhogy bevetettem az aduászt és mondtam, hogy igyekezni kell, mert ők az ügyeletesek a héten. Erre úgy pattant ki az ágyból, mintha katonaságnál lenne. A német verset ma is hibátlanul mondta fel, aztán ijedten szólt, hogy elfelejtette összeírni a páros és páratlan számokat (szintén német házi, szintén holnaputánra).
Vicces dolog ez az ügyeletesség, tegnap reggel nagy fontoskodva feltette az Ügyeletes kitűzőt és nyakába akasztotta a Zöldkommandó táblát, aztán délután sopánkodva mesélte, hogy tizenkétszer kellett becsuknia négy ajtót, mert ezek a gyerekek folyton nyitva hagyják. És hogy folyton futkároznak, de amikor rájuk szól, akkor a többség abbahagyja. De szegény D, mondta, neki van a legnehezebb dolga, mert őt még az elsősök is szívatják.
Úgy látom, jót tesz neki a felelősség és jól kezeli a rangidősséget :-)

Buli

2011-09-23T20:54:00.000+02:00

Balázs reggel elfelejtette bevenni a gyógyszert, ott maradt az asztalon kikészítve. Most, 10 perccel ezelőtt, igen, 20:40-kor eszébe jutott és pótolta, még mielőtt pisloghattunk volna. Nem lesz tőle baja, csak épp elaludni sem fog.
Lessons learned...

Szárnyal

2011-09-23T06:02:00.000+02:00

Balázs szárnyal az iskolában. Odafigyel, lelkiismeretes, összeszedett. Meg is van az eredménye: tegnap megint hazahozott egy ötöst! Most, negyedikben látom először, hogy érdeklik az osztályzatok; eldicsekszik, amikor ötöst kap és büszke rá, hogy előző nap még lefekvés előtt átolvasta a tananyagot (ő kérte, hogy hadd olvassa át).
A szárnyalás mellett persze feszült is és már tegnapelőtt elhangzott a bűvös mondat: "És anya, tudd meg, hogy nem megyünk Svájcba! És ezt nem kérdezem, ezt mondom!" Erre persze számítani lehetett és számítottunk is. Irtózatosan nehéz lehet ez neki. Mi is be vagyunk tojva, hát még ő hogy be lehet!

Az előző poszthoz szeretném hozzátenni és kiemelni, hogy nem szoktam senki tanácsait készpénznek venni, megfogadni sem feltétlen. Több szakértővel tervezünk beszélni erről, tegnap éppen a logopédustól kértünk tanácsokat. Zsuzsa - ebből a szempontból - egy a sok közül (sok más szempontból viszont az egyetlen) és ennek megfelelően kezeljük a tanácsait is. Ugyanígy mérlegeljük - és köszönjük!!! - a kommentben és mailben jövő tanácsokat is, és aztán a végén úgy döntünk, ahogy a mi kis életünknek és felfogásunknak az a legjobban megfelel.

Stratégia

2011-09-22T06:14:00.000+02:00

Megpróbálom összefoglalni a Zsuzsánál tegnapelőtt hallottakat. Ez nekem is jól jön később, mert bevallom, nem jegyzeteltem.
Azzal kezdem, hogy kiderült, kár volt még elmondani Balázsnak. Kicsi ő még és eleve szorongós, erre most itt van neki egy valami, amiről semmit nem tud, csak azt, hogy nagyon más lesz az élete. A változás miatt szorong, amit fokoz az, hogy teljesen ismeretlen dolog elé néz(ünk) és ez a megfoghatatlan, ismeretlen nagy valami még 2-3 hónapig csak lebegni fog előtte, mint egy kísértet. Na mindegy, elmondtuk, ebből kell mostmár kihozni a legjobbat...
Zsuzsa azt tanácsolta, hogy vonjuk be Balázst minél jobban az előkészületekbe, tervezgessünk, milyen helyen fogunk lakni, mit viszünk ki magunkkal, bizonyos keretek között legyen beleszólása a dolgokba. A leendő iskolában egyelőre ne szóljunk arról, hogy Balázsnak milyen diagnózisai vannak, mert eleinte mindenképp problémák lesznek a nyelv nem ismerete, az új közösség, stb miatt, várjuk meg, míg ez lecseng és majd az iskola visszajelzései alapján lépjünk, ha szükséges. Ettől persze a fejlesztéseket tudjuk folytatni.
A mostani iskolában ne nagyon reklámozzuk, hogy elmegyünk, nehogy emiatt esetleg leírják és még ennyit se foglalkozzanak vele. Ezzel nem teljesen értek egyet, mert egyrészt rosszabb már nem lehet, másrészt nem elvárható Balázstól, hogy magában tartsa ezt a nagy dolgot és esetleg mégjobban szorongjon. Zsuzsa szerint a Ritalint mindenképpen folytassuk kint is, de előtte próbáljuk ki a retardot és lehetőség szerint térjünk át arra.
Kb az első 6 hónap lesz borzasztó nehéz Balázsnak, utána elkezd beszélni és 1 év után várhatóan már teljesen beilleszkedik majd.
Rákérdeztem a szociális tréningre, amiről pár hete volt egy email-váltásunk; teljesen meglepődött, hogy nem kaptam értesítést, mert mostanában fog indulni több csoport is. Megbeszéltük, hogy utánanéz, lehet, hogy Balázs korosztályában nem indul csoport. Tegnap este kaptam egy mailt, hogy jövő héttől indul dráma-csoport, gondolom, ezt találták a legjobbnak Balázs számára, ez az önbizalmat növeli, oldja a szorongást, ilyesmi. Megírtam, melyik nap jöhet szóba nekünk, remélem, valahogy megoldható lesz, hogy eljárjunk ezekre.
A jövő évi táborba is várják Balázst szeretettel, függetlenül attól, hogy hol élünk éppen :-))

Pörgős nap

2011-09-21T05:49:00.000+02:00

Tegnapelőtt a szülőin félfüllel hallottam, hogy németből a családtagok neveit kell összegyűjteni, ez a házi. Otthon megkérdeztem Balázst, kész van-e, erre a homlokára csapott, jaj, nincs, gyorsan csináljuk meg. És a szótár füzetből is kéne tanulni, mert az A-val nem feleltek, holnap (kedden) pótolniuk kell. Párszor átvettük, hogy hívnak, hány éves vagy, honnan jöttél, hol laksz, aztán tegnap reggel Gáborral még egyszer átnézték, így a gyógyszert el is felejtették bevenni. Ehhez képest Balázs akkora ötösre felelt, hogy kilógott az ellenőrzőből :-) Most csak ötösei vannak (2 db) :-D
1-re mentem érte, utána rohantunk fel Pestre a pszichiáterhez, aki felírta az újabb adag gyógyszert és próbált pár szót kicsikarni Balázsból, nem sok sikerrel. Estére volt időpontom Zsuzsa nénihez, amíg én tőle gyűjtöttem be a hasznos pszichológiai tanácsokat, addig a fiúk beültek egy fodrászhoz és Balázs rájött, hogy a fejmasszázs jó dolog :-) (A Zsuzsa nénitől hallottakról majd később írok, sok jó dolgot mondott.)
A nap fénypontja mindenképpen a német ötös volt, amiért olyan nagyon büszkék vagyunk rá, agyon dicsértük és ő is belátta, hogy alig kellett foglalkozni a tananyaggal.

Szülői

2011-09-20T05:13:00.000+02:00

A tegnapi szülői után volt alkalmam elmondani Zs néninek, hogy mik a fejlemények, egy füst alatt tartottunk egy rövid (hosszú) véleménycserét. Nem nagyon csomagoltam be a mondanivalómat, a tanári kar nagy részét a b@szatlan p|csa jelzővel illettem és szerintem nem ez volt a legcsúnyább szavam tegnap este. Kicsit most jobb.
Az örüléseket köszönjük szépen, nagyon jól esnek, és azt hiszem, az adott pillanatban (iskola, gazdaság, politika) ez a legeslegjobb, ami történhetett velünk.

A megoldás

2011-09-19T15:02:00.001+02:00

Hónapok óta húzódott, egyik megbeszélés a másik után, közte hónapos szünetek, végül múlt csütörtökön a megállapodás és ma már megírhatom: kiköltözünk Svájcba!! Gábor novemberben kezd az új, kinti munkahelyén, mi pedig amint lehet (kinti lakás, iskola, stb), követjük :-))))
Hát ezért nem volt olyan egyértelmű az iskolaváltás, meg a többi! Meg vagyok szeppenve, új élet, nem beszélek németül. de olyan nagyon jó ez mindannyiunknak, nem beszélve az időzítésről!!

Ma este egyébként szülői, kinyomtattam ennek a doksinak a 67-72. oldalát. Ajánlom elolvasásra, enyhe, közepes és erős hányingert is azonnal orvosol. Igaz, nem Zs nénivel állunk hadban, de azért megmutatom neki is, hogy mi az, amit az iskola papíron vállal és ehhez képest mit művel. Bár szerintem nála jobban ezt senki nem tudja.

ADHD előadás

2011-09-19T14:36:00.003+02:00

http://www.adhd-magyarorszag.com/index.php?option=com_content&task=view&id=161&Itemid=14

Hátha valakit érdekel, aki rá is ér.

Titokzatos

2011-09-16T07:01:00.002+02:00

Nem akarok én itt titokzatoskodni, de csak annyit írhatok, hogy szuper befejezése ez egy ultraf*s hétnek. A dolgok okkal történnek és amikor már térdig süllyedünk az önsajnálatban, jön valami, ami nemhogy kihúz, de az egekig repít.
Utálom a rejtjeles dumát, talán mert én sem mindig értem a mögöttes tartalmakat, és többre is becsülöm az egyenes beszédet. De olyan nagyon sokan álltatok mellettem az elmúlt években is, ráadásul az elmúlt 3 napban új, eddig ismeretlen emberek kerestek meg segítő szándékkal, hogy úgy érzem, muszáj leírnom azt, amit leírhatok: sínen vannak a dolgok :-)

Jól esik

2011-09-15T05:28:00.000+02:00

Köszi szépen a sok kommentet és az e-maileket is, tényleg olyan rendesek vagytok! Tegnap beszéltem a Dohány utcával, egy rakás szóbajöhető iskolával, Zs nénivel (ofő). Hétfőn szülői, addig nyugton maradunk, konszenzusra jutunk Gáborral, amint ez megvan, elmondjuk Balázsnak, hogy el fog menni innen, és pár hét alatt le is akarom tudni ezt az ügyet. Ami a továbbiakat illeti, körvonalazódnak az ötletek, de nem akarok semmit elkiabálni.

Új iskola

2011-09-14T08:06:00.000+02:00

Röviden és tömören: menjen Balázs másik iskolába. Hosszabban: Balázs iskolája ma bejelentette, hogy nincsenek felkészülve a Balázshoz hasonló SNI gyerekek fejlesztésére. Nem májusban-júniusban, nem. Szeptember elején. Vajon miért szerepel az alapító okiratukban SNI gyerekek integrált oktatása? Aki azt gondolja, hogy ezt annyiban hagyjuk, hatalmasat téved. Ekkora kicseszést egy gyerekkel, komolyan mondom!

Gyógyszer

2011-09-13T16:50:00.002+02:00

Augusztusban a Fimota pszichiátere azt javasolta, hogy az iskola első 1-2 hetében Balázs ne szedjen gyógyszert; egyrészt még tart a nyári kipihentség, lendület, másrészt lássuk meg, hogy megy neki a suli. Ez duplán jó így, mert a suli 2-3. hetét én külföldön töltöm, van még 6 szem Ritalin, így ma elkezdte Balázs szedni és jövő héten kényelmesen ki tudjuk váltani a következő levéllel. Ami info hozzám eljut, az alapján most nincs gond a suliban, már a baglyot is megkapta kétszer vagy háromszor.
Ma az igazgató felhívta Gábort, hogy holnap reggel beszélni szeretne vele, mert van egy új fejlesztési lehetőség Balázs számára. Tudom, hogy én vagyok a rohadék, de én a következő két dolog valamelyikére számítok:
a, ki akarják csapni Balázst - valószínűtlen, mert azt már tavaly évvégén említették volna
b, van valami támogatás kilátásban, csak kellő számú SNI gyereket kell hozzá felmutatni
Holnap reggel megtudom... És persze Ti is!

Halló, itt a diktátor beszél!

2011-09-12T05:00:00.000+02:00

Egy élmény Balázzsal telefonon beszélni. Aki látta Ford Fairlane kalandjait, annak elég, ha annyit írok, sajtreszelő. Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökig nem volt hajlandó telefonon beszélni velem. Nem volt ennek különösebb oka, csak éppen Legozott vagy Gazdálkodj okosan-t játszott Mamával. Engem meg közben evett a fene.
Csütörtök este aztán kegyeskedett a telefonhoz fáradni és egy nagyon-nagyon jót beszélgettünk. Amikor le akartam tenni, azt mondta: anya, ne tedd már le, olyan jó érzés veled beszélgetni! Péntek reggel az én hangomra ébredt, szokásához híven nagyon jóízűeket szusszantott és nyekergett a telefonba. Aztán péntek délután beindult a követelőzés:
"Anya, arra gondoltam, hogy a Müllerben lehet kapni monster truck-ot, amikor megérkezel, ne is gyere haza, hanem menjél oda és vegyél nekem. Kettőt, ha lehet."
"Anya, sikerült már Fiat Puntot találnod nekem? De anya, nem baj, ha nem Punto, csak Fiat legyen! Az Uno is jó és az új 500-as is. Seicento, az mi? Na jó, lehet Seicento is. De azért ha lehet, inkább Punto legyen!"
"Anya, apával van egy kis gond... Hiába mondom neki, hogy csináljunk csokiszökőkutat fehér és barna csokiból, ő nem akarja! Most akkor én erre mondhatnám, hogy ez olyan, mintha megvennénk egy drága játékot és hagynánk megpenészedni (elég ritkán használjuk a csokiszökőkutat, 1 kg csokinak nekiállni azért nem egy átlagos vasárnap délutáni móka)! Anya, légyszíves csinálj apával valamit, beszélj vele, vagy nem tudom! Mi??? De miért csak akkor, amikor hazajössz? Persze, amikor te itt vagy, akkor mindent, nekem meg semmit??? Ennyire szerettek engem???" (Itt már zokogott.)
"Anya, miért kell neked mindig 2 hétre utaznod, 2 hét az nagyon sok!!! De anya, Indiába maximum 1 hétre mész. Ezt nem kérdezem, hanem mondom."

Egy kis statisztika

2011-09-09T06:22:00.000+02:00

Nagyjából azóta figyelem a blog látogatottságát, mióta a Google először beindexelte. Mostanra egész érdekes adathalmaz kerekedett.

A legtöbben hivatkozásról vagy Google keresővel találnak ide, nagyjából egyenlő arányban. Hivatkozásokban messze Südve blogja vezet, köszi Südve :-)

Ami miatt megírom ezt a posztot, az a keresés, ezen belül is a keresőszavak... A leggyakrabban idevezető keresőszavak, kifejezések: "hiperaktív a gyermekünk", "hiperaktív a gyerekünk", "panni blog", "fimota tábor", "fimota gyógyszer", "hiperaktív blog", "adh-disorder" "adhd vagy autizmus", "heldné nagy annamária", "hiperaktív", "fimota". Azoknak, akik a "hiperaktív a gyermekünk" kereséssel jutnak ide, üzenem, hogy a jóval rövidebb "pörgünk"-re is idetalálnak :-) De nem is ezért írom a posztot. Olyan keresőszavakra találok hónapról hónapra, hogy csak fogom a fejem: "szia te kis édi-bédi", "tedd szét a lábad", "játék bogármegfigyelő", "engine malfunction", "28-as körzetszám", "mehetünk érte? angolul", és még jónéhány, most csak a nekem legjobban tetszőket írtam ide :-))

Szeretem a statisztikát, rajzolok majd vmi diagramot a nem releváns találatokról, szerintem vicces lesz!

Táborzáró szülői

2011-09-06T19:07:00.000+02:00

Így, hogy ilyen messze vagyok, lassabban jutnak el hozzám a hírek, viszont gyorsan meg tudom osztani őket. A Vének még javában mesélnek otthon, én pedig máris szolgáltatom a történéseket.
Előszöris elmondták a mese lényegét, a mese célját, hogy hogy teltek a napok, hogy mi volt a hierarchia, kik lehettek hercegek, lordok, vándorok, kik voltak a Vének, stb-stb.
Aztán sorban, gyerekenként mindenkiről meséltek pár percet, Balázst előre vették, mert hátrányos helyzetű vidékiek vagyunk, úgyhogy Gábor már az autóból hívott, hogy elmesélje, mik voltak. Egyelőre szakadok a röhögéstől, olyanokat mesélt. Nem nagyon unatkoztak az egy hét alatt. Sem a gyerekek, sem a Vének...
Mégegyszer le a kalappal előttük, én nem tudom, honnan nőtt ennyi energiájuk és türelmük, de lehet, hogy nekünk, szülőknek is el kéne mennünk egy viselkedésmódosító táborba, hogy tanuljunk tőlük :-))

Iskolai fejlesztés

2011-09-06T05:00:00.000+02:00

Gábor mesélte tegnap, hogy Balázs cetlivel az üzenőjében ment haza: mától kapja a fejlesztést! Az SNI varázsa!

Agyam eldobom

2011-09-01T21:11:00.000+02:00

Első nap az iskolában és Balázs házi feladattal jött haza. Egy egyszerű rajzolás volt a feladat és másfél órát ült fölötte. Mi lesz itt, jaj.
Egyébként pedig... Az új napközis tanító néninek elmondtam címszavakban, hogy mi a helyzet Balázzsal, semlegesen fogadta.
Benevezem Balázst a Fimota szociális tréningjére. És hamár Fimota: hetek óta próbálom megkörnyékezni őket a Facebook-on, mert nagy szükségünk lenne valakire, aki ért is Balázs nyelvén és pl beszél is németül. Az "ért is Balázs nyelvén" kitétel leszűkíti a jelöltek körét a Fimota munkatársaira / táboroztatóira... Szerintem az lesz, hogy megkérem Gábort, kérdezzen majd rá a táborzáró szülőin.
Sikerült időpontot kérnem a pszichiáterhez, de későbbre, majd mikor hazajöttem a sarkkörről, ne nyüsztessem Gábort még ezzel is.
Az iskolai fejlesztésekre leszek még nagyon kíváncsi...

Akit érdekel

2011-08-30T19:49:00.000+02:00

Elkészült a nyaralás beszámolójának első fele, a második is jön, hamarosan... egyszer... talán... :-)

Jön a tanév

2011-08-29T21:58:00.000+02:00

Hogy mennyire nagyon nincs kedvem ehhez a tanévhez, jaj... Nagyon gyorsan eltelt a szünidő és én már lélekben annyi minden másra készülök, tökre nem hiányzik most az iskolával való küzdés!
Ma hívott a logopédus, jövő héttől kedden és csütörtökön megy Balázs. Fel kell hívnom a Fimota pszichiáterét, esedékes a következő kontroll... És a Ritalin is. Vasárnap elrepülök két hétre, hétfőn táborzáró szülői a Fimotában. Ki kell vernem az előírt fejlesztéseket a suliból, rá kell kérdeznem a Beszédvizsgálóra.
Olyan jó volt a nyár, nem akarom ezt a sok nyűgöt!

Nyaraltunk

2011-08-24T22:29:00.000+02:00

Addigis, amíg összeszedem, hogy mi mindent csináltunk, kikérném a véleményeteket: kb 43 fokos kánikulában megmásztuk a Vezúvot. Balázs imádta és menetelt rendületlenül, egészen addig, míg körbe nem jártuk a krátert. Lefelé jövet gyakorlatilag folyamatosan a port, törmeléket szórta szanaszét marokszám, halálra unta magát. A hőségben mozdulni is alig tudtunk, ráadásul lejtős volt az út, a megfogom és odébb viszem dolog teljesen lehetetlen volt. Nem venni róla tudomást megint csak nem lehetett, mert eléggé zavarta a többieket, ahogy szórja a vörös port. Szép szó nem használt, csúnya szó sem használt, motiválni meg mivel lehet egy gyereket, aki éppen ott van, ahova olyan nagyon vágyott?
Szerencsére nem ez jellemezte az utunkat, csak azóta annyiszor eszembe jut, hogy egy ilyen helyzetben mit lehet csinálni, hogy gondoltam, egy kérdést megér.

Még tábor

2011-08-14T12:26:00.004+02:00

Ma délután jön haza Balázs, Gábor már tegnap reggel lement Sopronba. Most van időm, gyorsan leírok még pár utózöngét a táborról:

Gábor, még a tábor előtt: biztos, hogy ebbe a bőröndbe csomagoljunk? Ez nem menő, nehogy kicikizzék miatta. Nem szeretném elképzelni az arcomat, ahogy a táborzáró vasárnapi látványt szemlélem, csak éppen egy Samsonite utazótáskában... Szerintem így is túl nagyot hördültem.

Balázs: a Dedra fővén volt a legjobbfej. Meg a Pele hadúr. Csak a Pele még jobb volt, mint a Dedra, mert ő egy kézzel emelgette a gyerekeket. A többiek is nagyon jófejek voltak, csak most nem emlékszem rájuk.

Balázs: és főztünk lecsót és anya, rájöttem, hogy szeretem a lecsót, de az leves volt, amit te csinálsz, az meg nem! (Én ütök bele tojást a végén.)

Balázs(?): miután hazajöttünk Sopronból és kipakoltuk a kipakolnivalókat, a visszakapott borítékot csak lehajítottam valahova. 3-4 nap után találtam meg, benne egy papírzsepi összehajtva, ráírva: Bazs foga. Kibontottam és egy sötétbarna ragadós valamit találtam benne. Ez biza csoki inflagranti. Egy napig áztattam és utána jópár percig sikáltam, hogy eltehető állapotba hozzam.

Új cím

2011-08-12T10:32:00.002+02:00

Hogy tetszik a blog új címe? :-))

Nem emlékszem...

2011-08-08T15:30:00.003+02:00

...melyik meglepetés volt kellemesebb: amikor az étteremben azt üvöltötte sírva, hogy "szerencse, hogy két hétig vagyok itt és ti hazamentek!" (mindezt azért, mert nem akartunk ottani desszertet enni, inkább át akartunk menni a Harrer-ba, és ezt vele is megbeszéltük, le is okézta, csak épp nem figyelt oda), vagy amikor megmutatta a fején a púpot, amit úgy szerzett, hogy fejest ugrott és lekoccolta a medence alját (nem gyerekmedence volt és víz is volt benne).

A tábor című fejezetet egyébként nagyon-nagyon lezárta, már egyáltalán nem hajlandó róla beszélni, megvolt, elmúlt. Egy-két elszólása van, pl amikor elmesélte a fejest, kiszaladt a számon egy basszus, erre ő annyit mondott, hogy "öt bébetűs szó!". Ez volt a tábori szokás. Nem is beszélt csúnyán senki!

A vízipisztoly

2011-08-04T11:38:00.000+02:00

Balázsnak megígértük még a tábor előtt, hogy igyekszünk venni egy vízipisztolyt, mert azt szabad volt vinni (puskát nem). Sajnos ez rajtunk kívülálló okok miatt meghiúsult, de nem is nagyon hiányolta Balázs, viszont most a tábor után kérte, hogy vegyünk neki, kicsit, de nem gagyit. Mert Balázs nem felejt. És Balázs mindig, minden körülmények között törekszik a tömör, lényegretörő megfogalmazásra. Meg is mutatom a tegnapi sms-váltásunkat a témában:
Anya: "Szia Mókus, hogy vagy? Néztem Neked vízipisztolyt, olyat, ami kicsi, de nem gagyi! Milyen színűt szeretnél? Nagyon hiányzol, puszi!"
Balázs: "Pirosat"

Gyöngyszem

2011-08-02T06:32:00.006+02:00

Régebbi Fimota táboros képeket nézegettem, miközben ezt találtam.
Érdemes végigolvasni!

Képek

2011-08-01T14:16:00.001+02:00

A sevanéz határ (Balázs nyakában a rúnalánc):

Őrszemek a határon:

A Mizu táborosított változatát adják elő éppen, előtérben a Vének közül néhányan:

Élmények

2011-08-01T10:25:00.011+02:00

Véget ért a tábor tegnap!!! 10 és 11 óra között kellett érkezni, 10:02-kor voltunk a helyszínen, de csak azért nem 2 perccel korábban, mert a lufikat kikötöző autó feltartott minket :-)) Nem mi voltunk a legtürelmetlenebbek; közvetlenül előttünk érkezett egy másik autó.

Amint kiszálltunk az autóból, odainvitáltak a check in deskhez, ami tényleg, szó szerint a becsekkolós pult volt, ahol visszakaptuk a borítékban leadott dolgokat és amit alaposan végigböngészhettünk és kiválaszthattuk az ismerősnek vélt ruhákat, tárgyakat. Az esőkabáton és egy pólón kívül mást nem találtunk, úgyhogy Balázs elég ügyesen pakolt. A bazi hosszú asztal közepe táján már nem bírtam és közöltem, hogy engem nem érdekelnek a talált tárgyak, a gyerekemet akarom látni, ezeket a ruhákat át tudom nézni később is.

Hátulról elég vidám ordítozás hallatszott, így nem volt nehéz eldöntenünk, merre keressük a társaságot. Balázs amikor meglátott minket, ordított egy nagyot. Csupa-csupa piszok volt, odaszaladt, gyors puszi-puszi és már dőlt is belőle a szó. Én teljesen komolyan mondom, hogy félórán keresztül szóhoz sem jutottunk, csak mesélt-mesélt és mindent megmutatott, ami ott hirtelen eszébe jutott.

Megmutatta a bunkereket, 3 csapat volt, mindhárman külön bunkert építettek, de nem egymás ellen harcoltak, hanem a táblafaló szörny ellen, akinek 3 szeme van és tüzet okád, és látták a saját szemükkel. A szörny a koboldlyuknál lakik (de lehet, hogy az Dábrisz, aki ott lakik, nem emlékszem, majd ezt pontosítom Balázzsal). Koboldot nem láttak, de Balázs elmesélte, hogy hogy néznek ki. A táblafaló szörny sajnos majdnem minden éjszaka megrongálta a bunkereket, így bizony előfordult, hogy éjszaka ki kellett menni harcolni és bunkert újraépíteni.

Szintén napi szintű tevékenység volt az ezüstfa megöntözése. Hogy az ezüstfa nagyra nőjön, naponta együtt öntözték és nem is akármivel, hanem empátiával, önuralommal és nagyvonalúsággal. Balázs el is mondta, melyik szó mit jelent :-))

Megmutatta a sevanéz határt is, a fában két őrszem volt; olyan őrszemek, amilyet mindenki kapott egy kis szütyőkében. Ezek az őrszemek a felületes szemlélő számára üveggolyónak is tűnhetnek, de igazából ezek nem üveggolyók. Különböző feladatok teljesítéséért rúnaláncot is kaptak a harcosok, ezeket a feladatokat még tisztázni kell Balázzsal, mert többet egyelőre nem mondott.

Voltak bátorságpróbák, 5 szint volt: 0-tól 4-ig és Balázs büszkén mesélte, hogy volt olyan fiú, aki a négyes szintet is kiállta és ő már lord lehet. Balázs maga a 0. szintet csinálta csak meg, mert ő félős volt (sic). Viszont levizsgázott tűzkezelésből, úgyhogy - kérte - engedjük őt tüzet kezelni! Elmesélte, miket kell tudni a tűz kezeléséről.

Mindennap volt tábortűz, rengeteget énekeltek, egyet-kettőt elő is adott, és nagyon sokat előadtak együtt, búcsúzáskor. Nem tudok mindent leírni, mert az én agyi kapacitásom erősen korlátozott, de - ha ez eddig nem jött volna át - nagyon-nagyon-nagyon jól érezte magát. Az egész tábor egy nagy kaland volt, még az alvás is, mert az emeletes ágyakon nem volt létra :-))

Volt pár anomália azért:

az első, amikor valamit akart mutatni a bőröndben és kinyitotta. A szennyes zsákba kb az első 2 napon pakolhatott, utána már valószínűleg nem törődött ilyesmivel. Ruhák egymás hegyén-hátán, közéjük bedobálva a retkes gumicsizma. Leírhatatatlan látvány :-))

a második, amikor már az autóban kérdezgettük, mi volt, hogy volt, zuhanyzás, fogmosás megvolt-e. Hát fogmosás nem volt. Mi az, hogy nem volt? Nem volt fogmosás, senki nem mondta, hogy fogat kell mosni. Egy héten át nem mosott fogat? Nem. Egyszer sem? Egyszer sem.

a harmadik, amikor egyszercsak számonkérőn azt mondta: anya, azt tudod, hogy van egy kis gond! Hány zoknit kellett szerinted becsomagolni?! Kiderült, hogy a 7 zokniból összesen hármat talált meg és ezt a hármat (pontosabban a harmadik napon megtaláltat) hordta egy hétig. Nem szeretnék ebbe részletesen belemenni, nem lehet szavakkal leírni a zoknija színét és állagát. Hogy megelőzzem a félreértéseket, muszáj beleszerkesztenem utólag, hogy Sopronban első dolgom volt, hogy átnézzem a bőröndöt és jelentem, 4 pár tiszta zoknit vettem ki belőle. Szal anya mégsem hülye :-)

A bőröndben uralkodó állapotok ellenére nagyjából minden megvan, a talált tárgyak asztalán is csak az esőkabátot és egy pólót találtunk, ami beazonosíthatóan Balázsé. A gumicsizmáját azonnal kukásítottuk és az egyik nadrágja is ott fogja végezni, nem fog eljutni a mosógépig. Amikor az időjárásról kérdeztük, csak annyit mondott: itt Tarzussziában nagyon sokat esik az eső. Hát igen.
A búcsúműsor olyan nagyon jó volt, nem is az a szigorú értelemben vett műsor volt, inkább közös ökörködés. Csináltak pl betelefonálós kívánságműsort, ahol az ott tanult dalok közül lehetett kérni és ezeket együtt elénekelték. Balázs egy cápásat kért, sajnos a telefont egy kicsit későn izzítottam be:

Aztán bevontak minket is és a Laurenciát énekeltük el, ez ugye az a dal, ahol csak a nevekre és a hét napjaira kell leguggolni. Na azóta van izomlázam :-) Ezután mindhárom csapat előadott egy jelenetet az elmúlt egy hétből. Két csapatnál ez úgy nézett ki, hogy volt egy gonosz, arra mindenki ráugrott és jól leverte, a harmadik csapat viszont kijött, nem csináltak semmit, aztán meghajoltak :-)) A legvégén körbe álltak és volt egy nagy össznépi tarzussziai kézfogás, aztán kifelé menet a vének valamelyik dallal búcsúztattak mindenkit név szerint. Nem lehet az élményt visszaadni, nem egy átlagos tábor volt.
A Vének előtt le a kalappal! Semmiféle nyüsztetésnek nem álltak ellen, simán ordítva elökörködtek a kölkökkel, én ennyi mozgásra nem lennék képes, az tuti. Nem is volt egyikük sem elhízva :-) Szeptemberben lesz a táborzáró szülői értekezlet, titokban reménykedem, hogy legalább a dalok szövegét megkapjuk, mert eszméletlen jók voltak :-)

Beültünk az autóba és meg sem álltunk Sopronig, ahol egy gyors ebéd után már mentünk is megnézni a Verdák 2-t, ami nagyon rossz volt szerintem, dehát nem is az én kedvemért néztük meg, a célközönségnek pedig tetszett :-)
Ezután a szennyeseket bevágtam a zsákba, kitettem a frissen szállított tiszta ruhát és jöttünk haza. Most még jobban hiányzik Balázs, de a fő aggodalom, hogy két darabban kapom vissza vagy mély depresszióba zuhan a táborozás alatt, már megszűnt :-) Megbeszéltük, hogy lerajzolja nekünk Tarzussziát, a bunkerek helyét, a koboldlyuk helyét, a határokat, és elmeséli, hogy mi hol, hogyan.

2

2011-07-29T16:34:00.002+02:00

2 nap - ennyit kell még kibírni, hogy jól megölelgethessem Balázst. Gábor a megmondhatója, hogy naponta hányszor fárasztom a vérbe azzal, hogy találgatom, vajon mit csinálhat most Balázs és vajon jól érzi-e magát, nem hiányzunk-e neki, nem bánatos-e, megtalálja-e a hangot a többiekkel, stb-stb.
Hogy eltereljük a figyelmünket, jó kis pörgős hetet dobtunk össze magunknak:
Hétfő - nagybevásárlás az IKEÁ-ban. Nagyon nagy. Lelkesedés
Kedd - megjöttek a bútorok. Összeszerelés, aztán 3,5 óra alvás. IKEA szót hallani sem akarjuk
Szerda - anyukám IKEA bútorainak az összeszerelése, amiket még vasárnap vett meg. Normálisak vagyunk-e kérdés feszegetése. Heveny IKEA-undor
Csütörtök - további IKEA bútorok beszerzése, ezúttal kisebbeké, ezeket mi magunk vittük haza. Lelkesedés. Mostmár biztos, hogy agyunkra ment a gyerektelenség. Én be az ágyba, Gábor még 2 bútort összeszerelt, aztán elfáradt ő is
És a tervek a hátralevő 2 napra:
Péntek - a maradék két bútor összeszerelése, Balázs szobájának berendezése, mojito készítése és lelkes elfogyasztása a teraszon.
Szombat - alvás sokáig, túlzásoktól mentes takarítás, bevásárlás Balázsnak, aztán szeretném végre megmutatni Gábornak a Vapianot, ami egy szuper olasz önkiszolgáló étterem és amilyen pestot ők csinálnak, nem csinál olyat senki. Hónapok óta tervezzük, de nálunk soha semmi nem a tervek szerint alakul. Mozi is szerepel a tervek közt.
Hiányzik ez a gyerek, na!

KRESZ

2011-07-25T17:05:00.001+02:00

Südve kommentjéről jutott eszembe:
Balázs az utolsó napközis tábornap óta cseszeget a témával. A következő párbeszéd az elmúlt hét zanzásítása, vannak állandó pontjai, amik mindennap előjöttek, nem nehéz kitalálni, melyek azok:
- Anya, tudod te, hogy biciklizéskor kell-e használni bukósisakot?
- Igen, kell.
- Nem, nem kell. A rendőr bácsi mondta a Közlekedj okosan napon, hogy a KRESZ szerint a bukósisak használata AJÁNLOTT, DE NEM KÖTELEZŐ! Anya, Te vagy a KRESZ?!
- Nem, nem én vagyok a KRESZ.
- Akkor??? Nem kell bukósisak a biciklizéshez!
- Balázs, a KRESZ-nél én nem lehetek engedékenyebb, de lehetek szigorúbb. Pl nem mondhatom azt, hogy nem kell beövezned magad, mert az kötelező. De mondhatom azt, hogy bukósisak nélkül nem biciklizhetsz.
- De miért, anya, te vagy a KRESZ???
- Nem Balázs, de én vagyok az anyád...
- És??? Akkor sem mondhatod, hogy kell, ha a KRESZ és a rendőr azt mondja, hogy nem kell!
- De igen Balázs, mondhatom. A KRESZ azt sem mondja, hogy nem ehetsz meg naponta akármennyi jégkrémet, de ez nem jelenti azt, hogy megteheted.
- De anya!!! Nem érted? Te nem vagy erősebb mint a KRESZ! És a KRESZ azt mondja, hogy AJÁNLOTT! Tehát? NEM KÖTELEZŐ!!!
- Balázs...
- Nem érdekel, akkor is bukósisak nélkül fogok biciklizni és KÉSZ!

Porbafingó

2011-07-25T15:00:00.002+02:00

Balázs csütörtök délután - aznap anyukám vigyázott rá, ennek lesz még jelentősége - kérdezte az autóban:
- Anya, a porbafingó csúnya szó?
- Hát nem szép, de nem is olyan nagyon csúnya. Tudod, mit jelent a porbafingó?
- Tudom, kisnövésű.
- Honnan tudod?
- Hallottam.
- De hol?
- Már nem tudom.
- Balázs, a Nagyi nevezett porbafingónak?
- Nem, dehogy!
- Balázs...!
- Igen, ő volt...
- És miért mondta?
- Nem tudom...
- Na, mégis... Összevesztetek?
- Volt egy kis vitázás, de nem vesztünk össze.

Tegnap kérdi anyukám, nem panaszkodott-e Balázs. Hát bizony, de, de elég homályosak a részletek.
Hát az úgy volt, hogy anyukám megkérdezte, mi legyen az ebéd (vagy valami hasonló kardinális dolgot), és bármit mondott, azt Balázs az általunk is jól ismert, bicskanyitogató hangnemben kommentálta, fikázta és ugatta le. Anyukám pedig közölte, hogy jó, akkor az lesz, amit ő mond, aztán mint a vénasszonyok (sic!), dohogott magában teljesen komolytalanul amúgy, hogy "nehogymár egy porbafingó döntse el, hogy ő mikor mit eszik". Jóval később anyukám az egyik szobában tett-vett, mikor a másik szobából hüppögést hallott, majd Balázs sírós hangját, amin azt mondta a lefelé görbülő szájával, hogy "úgyis megmondom anyáéknak!", és csorogtak a hatalmas könnyek a hatalmas szeméből lefelé. Anyukámnak persze fogalma nem volt, mi történt, úgyhogy Balázs folytatta is: "Megmondom nekik, hogy azt mondtad, hogy porbafingó vagyok!"
Persze gőze sem volt, mit jelent a porbafingó, de biztos volt benne, hogy valami nagyon-nagyon csúnyát és ott tipródott, hogy vajon mivel érdemelte ki, hogy a Nagyi ennyire nagyon csúnyát mondjon rá. Aztán persze megbeszélték és anyukám elmondta, mi az a porbafingó, de biztos ami biztos, Balázs nyomott nálam egy double-check-et, nehogymár egy vén nyanya megszívassa (Nagyi, puszi innen is :-)) ).

Akkor mi most itthagyunk Téged

2011-07-25T13:59:00.003+02:00

Ezekkel a szavakkal búcsúztam Balázstól a találkahelyen, Gábor pedig teljesen kiakadt. Mármint ezen. Mert ő éppen azon gondolkozott, hogy hogy adja finoman, de egyértelműen Balázs tudtára, hogy mi eljövünk, ő meg marad. És én akkor ilyet szólok. Balázs meg azt mondta, hogy oké, puszi jobbról, balról, integetés, szia anya, szia apa, és elment a "Vénekkel" és még pár gyerekkel. Gábor meg csak hüledezett, hogy én ezt így bele, Balázs puha kis arcába. És hogy ő meg csak simán leokézta, nem állt neki nyafogni.

Egyébként nagyon izgalmas volt már az odaút is, mert egy bizonyos ponttól lufik mutatták az utat. Andris, aki gödöllői, ezért beutitársult hozzánk, elmesélte, hogy tavaly sok lufi ki volt pukkadva, úgyhogy nagyon kell majd figyelni. Szerencsére most a lufik tartották magukat, bár hosszú életet nem jósolok nekik, mivel szinte mindegyik akácra volt kötözve :-)
Odaértünk, ZsuBanya, vagyis Zsuzsa néni már ott volt, két Vénnel egyetemben, akik egyből megtanították Balázsnak a tarzussziai kézfogást. Ezután megkérdezték, hogy szólíthatják, mire ő lazán azt mondta, hogy Bazsi, de inkább Bazs, mert a Botond is úgy szokta. Aztán innentől mi már csak dísztárgyak voltunk, úgyhogy le is léceltünk a címbéli mondat kíséretében. Gábor azóta sem tért magához, én meg nem értem, mi baja, hát ez így pont jó volt :-)
Megjelöltem (még mielőtt valaki azt gondolja, hogy körbepisiltem: nem, hanem itt a posztban, csak nem tudom, miért nem látszik) a helyet is, ahol átadtuk Balázst a Véneknek, minden teljesen titkos, a lakhely, a program, annyit tudunk, hogy kb ugyanide kell majd érte mennünk.

Fimota tábor

2011-07-21T11:28:00.000+02:00

Hétfőn kezdődik Balázs első "ottalvós" tábora, a Fimota szervezésében. Mi Gáborral nagyon izgulunk, Balázs egyelőre nem akarja ezt a dolgot, ezért nagyon nem is mondjuk neki, mert minél jobban tudatosul benne, annál jobban fog stresszelni és idegenkedni a tábortól, ami pedig - több szülő és Zsuzsa néni egybehangzó állítása szerint - olyan élmény, amire a gyerekek nagyon sokáig emlékeznek és a tábor végén már tudják, hogy jövőre újra menni akarnak. A másik, hogy mi sem sokat tudunk a táborról, éppen azért, hogy meglegyen a rejtély, a misztikum a gyerekeknek. Neki viszont - teljesen jogosan - csomó kérdése van/lenne.
Magyarul, tudja ő, hogy lesz a tábor és hogy most lesz, de szándékosan nem napi téma otthon. Kíváncsi vagyok, hogy ehhez képest mit szól majd hozzá :-)

Napközis tábor

2011-07-16T18:11:00.003+02:00

Méltó véget ért a 4 hét napközis tábor. Balázst az újonnan begyűjtött barátja pofon vágta, a tanító néni, aki kérdéseimre a "nem tudom anyuka, nem láttam az esetet, mert az íjászokkal voltam" választ adta, később már tisztán emlékezett rá, hogy Balázs kezdte, ja, ez a tanító néni tanítja a németet, amiből Balázs úgy teljesített, ahogy, nyilván nem elfogult Balázzsal szemben, aki a nagy igazságérzetével már zokogva bizonygatta (nagyon-nagyon utál mások előtt sírni), hogy ő Tomival nem csinált semmit, mire a tanító néni a "nem szép dolog hazudni" válasszal próbálta meg lezárni a vitát, csak épp ott voltam én is és hozzátettem a saját kis "ahogy verekedni sem" meglátásomat. A tanári elfogultságról alkotott sommás véleményemet pedig magamban tartottam.
Ezután megtaláltam a táskájában a beleborult fél liter joghurtot (Gábornak vettem, benne felejtettem, de direkt üzentünk a tanárokkal, hogy mielőbb egye meg), az úszás cuccában pedig az elszakadt papucsát, amit pár hete vettünk, felforgatva az egész boltot, hogy találjunk 38-as fiú papucsot. Ennyit az elmúlt négy hétről...

Jövő hét ingajárat, Balázs a hét nagy részében Nagyival lesz, egy-egy nap pedig velünk. Utána ottalvós tábor, életében először, aztán 2 hét Mama, onnantól pedig hármasban nyomjuk a vakációt.

Nyár lévén lecsökkentek a követelmények és így Balázs feszültsége is, viszont megnőtt a mi toleranciánk, ami egyből magyarázat a blog ellaposodására. Letöltöttem egy autizmus kérdőívet, miután hetekig szemeztem vele. Lassan elkezdem kitölteni, 45 oldalas, szóval elleszünk vele egy ideig. Még mindig nem tudom, hogy akarom-e én ezt.

Testhő

2011-07-02T22:45:00.001+02:00

Balázsnak van egy nagyon fura tulajdonsága: amint elalszik, nagyon-nagyon felmelegszik a teste. Amikor még nem alszik, de már nagyon álmos, már akkor érezni, hogy nemsokára aludni fog, mert rántottát lehet sütni a bőrén, olyan meleg. Ezt egyébként Gábortól örökölte, ő is ugyanilyen már gyerekkora óta.
10 perccel ezelőtt ejtettük meg a szokásos, lefekvés előtti Balázspuszilgató utunkat és elbeszélgettünk róla, hogy még takarón át is süt a meleg húsa és Gábor felvetette, hogy vajon mit mondana erről egy orvos, mi ennek az oka. Én azt mondtam kapásból, hogy tőle örökölte, genetika, de ő mégiscsak kíváncsi volt, mondván, csak van valami oka.
Mondtam, üsse be a Google-ba, hogy alvás, testhő, biztos ad találatot. Adott is; egytől egyig mind azt írta, hogy alvás közben esik a testhő, nem emelkedik. Jó, akkor üssük be angolul, hátha értelmesebbet is találunk. Félig viccesen megjegyeztem, hogy egyébként nem lennék meglepve, ha ez is valami elcseszett ADHD-tünet lenne.
Ezekután Gábor begépelte a google-ba a sleeping body temperature szavakat és a harmadik találat ez lett :-))
Persze, ez egyetlenegy találat és meglehetősen kérdőjeles, csak vicces, hogy komolytalanul felvetem, hogy hátha ez is az, erre pont egy ilyen találatot kapunk :-)

Telefon saga

2011-06-27T06:17:00.006+02:00

Hányszor kell valamit elhagyni, hogy az valóban el legyen hagyva? Hányszor kell valamit elsiratni, hogy megtanuljuk megbecsülni? Hányszor kell valamit elmondani, hogy egy szétszórt, apró buksiban biztosan megmaradjon?
Hát persze, hogy megint elvesztette a telefonját. Csütörtök délután már nem volt meg, Balázs állította, hogy aznap már nem is vitte be. Szerdán még biztosan megvolt, akkor hívott fel zokogva több ízben, bár szerinte már aznap sem vitte be, hát ennyire bízhatok az infoban, hogy csütörtökön már biztosan nem volt meg...
Pénteken már zavart annyira a dolog, hogy rákérdeztem az iskolában és átnéztem Balázs szobáját, sőt, az autó mellé is betérdeltem, hogy az ülések alá kukkantsak, szombaton mindent tűvé tettünk, tegnap pedig kijelentettem: elveszett a telefon. Balázs már szombaton nagyon mondogatta, hogy aggódik a telefonja miatt, tegnap pedig teljesen összezuhant... Zokogott a kanapén összekucorodva, az összes mindenséget megsiratta, ami a telefonján volt és sírva mondogatta, hogy "nagyon hiányzik a telefonom". Látszott rajta, hogy akkor fogta fel, hogy kész, ezúttal senki nem viszi utána, senki nem találja meg, ezúttal nemcsak eltűnt, hanem elveszett, visszavonhatatlanul. Belegömbölyödött az ölembe és csak sírt keservesen, a könnyei potyogtak a nyakamba és annyira, de annyira sajnáltam, amiért ilyen kis szeleburdi, és biztos, hogy nem ez a legnagyobb csalódása, amit okozni fog magának az életben. Az a vicc, hogy amúgy nem használja a mobilját, tényleg elsősorban azért van nála, hogy el tudjuk érni. Néha lefényképez egy-egy érdekes bogarat, letölt az OVI áruházból egy-egy játékot, bluetooth-on küldözget vicces képeket és videokat, stb. És mégis úgy a szívéhez nőtt, szabályosan megsiratta a telefont. Én pedig őt.
Gondoltam, mielőtt SIM cserét kérek és kidobok egy halom pénzt az ablakon, mégegyszer, utoljára megpróbáljuk együtt rekonstruálni a történteket. Szerdán reggel még tuti-tuti, hogy megvolt a telefon, csütörtök reggel pedig már tuti, hogy nem vitte el magával, ezt pénteken a tanárok is megerősítették. Próbáltam valahogy kiszedni Balázsból, hogy szerda délután emlékszik-e valami telefonos eseményre, de az ő memóriájához hozzáférni kb akkora kihívás, mint egy halott winchesterről adatokat menteni. Mivel ez utóbbi sem lehetetlen, mégiscsak megpróbáltam Balázs fejéből információt kicsempészni. Nézzük, mit csináltak szerdán az úszás után. Fogalma sincs. Erre mondjuk számítani lehetett. Mit mond a Kisokos: mozi Gödöllőn. Kérdeztem Balázst, emlékszik-e rá, hogy a moziban kikapcsolta a telefont. Persze, hogy nem... Még szerencse, hogy Gödöllőn voltak moziban és nem Pesten, így nem háromszázmillió telefonszámot kell végighívogatnom. Kikerestem a neten a telefonszámukat, elsőre csak rögzítővel sikerült beszélnem, mert a mozi vasárnap fél2-kor nyit (nosztalgikus hullámok, egy mozi, ami fél2-kor nyit, lehet, hogy az ülései is lehajthatós fapadosak?). Volt egy mobilszám is, mit nekem ebédidő, én bizony 12:14-kor felhívtam, végülis telefon oda, fiam boldogsága oda, mit veszíthetek? Egy férfi vette fel, illendő bemutatkozás és sűrű bocsánatkérés után feltettem a kérdést: szerdai iskolás csoport, Kungfu panda 2. után nem találtak-e véletlenül egy Nokia 5230 típusú telefont... De igen, találtak, megvan a telefon, át lehet venni fél2 után. Hát ez egyszerűen nem lehet igaz. Hogy ahányszor elhagyja a kölök a telefont, sosem tolvajok találják meg, hanem mindig a legjobbszándékú, legsegítőkészebb emberek!
Elrobogtak a fiúk délután, ahol megtudták, hogy a telefon a sorok közé volt beesve és sajnos ki volt kapcsolva, így nem tudtak minket értesíteni, hogy megtalálták. Azt mondták, tervezték, hogy elviszik egy szakszervizbe, ahol az IMEI szám alapján ki tudják deríteni a telefonszámot és kinyomozni, hogy kihez tartozik (vagy a benne lévő telefonszámokat, nem tudom, ehhez én nem értek, de valószínűbb, hogy a telefon saját hívószámát).
Még mindig nem hiszem el, hogy ekkora mázlija van ennek a gyereknek!

Ja, a telefon bluetooth neve naponta változik, de ami időről-időre visszatér, mint nagy kedvenc, az a LOST.

Sirám

2011-06-23T05:37:00.000+02:00

Majdnem három napig rettentő rossz kedvem volt. Nagyon szívesen kisírnám a bánatom, de sajnos nem lehet, segíteni úgysem tud senki, illetve aki tud, az segít is, az egyik jótündér a lelket önti belém délelőttös műszakban, a másik pedig a Bacardi Breezert az estiben. Nade nem is ez a lényeg. Szóval hétfő délelőtt óta kábé világvége hangulatom van, plusz teleszerveztem az egész hetemet ügyesen, így erősen benne van a pakliban a szétcsúszás.
Tegnap reggel munkába menet Balázs felhívott sírós hangon, hogy "sajnos apával van egy kis gond". Merthogy Apa becsomagolta a krémtúrót és a Jó reggelt kekszet és ennyi, nem vesz neki sajtos kekszet (itt már zokogott), pedig biztos mindenki visz valami finomságot, csak pont ő nem. És nagyon összevesztek apával, mert apa nem érti ezt meg. És két sarokban duzzogtak ahelyett, hogy megbeszélték volna a dolgot. Mert apa szerint Balázs követelőzik, pedig ő csak sajtos kekszet AKAR, ja és Pilóta kekszet. Baszki. És úristen anya, apa már zárja is a házat, nem fog nekem venni semmit, ühhű-ühhű! Miután ezt az ügyet lezártuk, ment mindenki a dolgára.
Mikor beértem, rácsörögtam Balázsra, hogy minden rendben van-e, kibékültek-e. Nem, nem békültek ki, mert... BASSZUUUUS! Mi az? Az úszócuccomat nem hoztam el! És megint zokogott. Talán nem követelőzni kellett volna, hanem úszás cuccot bekészíteni (ezt persze csak magamban, hiszen ő nem is követelőzik :-) )... Néhány kör után felfogta, hogy nem, én nem megyek haza Pestről az ő úszás cuccáért , de megpróbálok beszélni Gáborral, ő még elvileg nincs túl messze. Elég nehezen és soká sikerült beszélnünk, de jófej volt és visszament Balázs cuccáért, Balázs pedig ezt egy artikulátlan nyekergéssel köszönte meg.

Kicsit terhes ez a remote management, az viszont jól esik, hogy akármi bánat éri Balázst, egyből, gondolkodás nélkül engem hív.

El sem hiszem

2011-06-21T23:26:00.000+02:00

Tényleg nem írtam még a biziről? Mondjuk nem csoda. Minden a várakozások szerint alakult. Balázs nem kapta meg az osztályzás alóli felmentést semmiből, ennek megfelelő lett az osztályzata matekból és németből. Amin őszintén ledöbbentem, hogy mindenből - MINDENBŐL - pont egy egésszel kapott alacsonyabb osztályzatot, mint amit az ellenőrzőbe írt jegyek alapján vártunk volna.
Szerencsére ugyanolyan magasról szarja le, mint egy évvel ezelőtt. Igazából nem is érti, mi ez a nagy felhajtás. Mostanában az az érzésem, hogy sokkal kevesebbet érzékel a külvilágból, mint hittük eddig.

Nagy-nagy dolog

2011-06-15T20:38:00.000+02:00

Másfél hete vettem észre. Vasárnap reggel bementem hozzá, még aludt, a keze a takarón volt. Valami nem stimmelt. Néztem, néztem, aztán egyszercsak bevillant: a körmei! Megnőttek a körmei! Valószínűleg már napok óta nem rágta, hosszú hónapok után magától abbahagyta!
Ehhez óriási önuralom kell; tudom, mert anno nekem is volt egy körömrágós időszakom. És nem dicsekedett el vele, egyszerűen csak nem rágta tovább. Amikor felébredt, azzal fogadtuk, hogy természetesen most azonnal megkapja a jutalmat, amit beígértünk neki erre a valószínűtlen esetre. Meghatottan visszakérdezett: tényleg? Hát persze! Agyba-főbe dicsértük és azóta is egyfolytában. Most szombaton már le kellett vágni a körmeit :-)) Rettentő büszkék vagyunk rá!

Pünkösdi környezetóra

2011-06-15T06:01:00.003+02:00

Balatonkenesén töltöttük a hosszú hétvégét, Balázsnak volt alkalma gyönyörködni a természet lényeiben...

Méltó befejezés

2011-06-09T22:32:00.001+02:00

Felhívott 4 előtt pár perccel a logopédus, hogy Balázs nem jelent meg a szokott időben. Bosszankodtam egy sort, mert el akartunk rendesen búcsúzni a nyári szünetre, meg nem mellesleg elbuktunk néhány ezrest, de különösebben nem ijedtem meg, gondoltam, felhívom A. nénit, csak úgy, biztos ami biztos, hogy ugye ott van Balázs és csak elfelejtett elindulni, nem pedig útközben történt vele valami. A néni viszont kinyomott. Küldtem egy sms-t, semmi válasz. Hívtam Balázst, hangposta. Mire elértem az Üllői útról az Oktogonig, már enyhén idegbeteg voltam, ezért felhívtam Gábort és megkértem, nyomozza már ki a suli telefonszámát és hívja fel őket.
Az M3 kivezetőjén hívott vissza. A takarítónő vette fel a telefont hosszas csörgés után, ő kiabált A néninek, hogy szaladjon gyorsan; szaladt is. Volt húbasszusozás, mert a logopédus, hát az bizony elfelejtődött. Először az volt a védekezés, hogy utolsó nap, nem gondolta senki, hogy lesz logopédia, aztán jött az, hogy dehát mi beszéltünk ma és nem mondtam, hogy lesz logopédia. Persze, és azt sem mondtam tegnap, hogy Balázs ma megy iskolába, mégsem lepődött meg senki, hogy ennek ellenére mégis ment ma iskolába. Minden kedden és csütörtökön van logopédia, Balázs nem használhatja a mobilját, gondolom, nem teljesen abszurd az az elvárás, hogy innentől oldja meg az iskola az útnak indítást. Mindegy, Balázs ott van, tehát nem esett baja, a többi le van tojva.
Mikor az iskolába értem, jött A néni szabadkozva, én pedig biztosítottam, hogy semmi baj, igazán, de addigra már újabb verziók jöttek: dehát Balázs állította, hogy nem lesz logopédiája... Dehát nincs is itt a logopédia cucca... A telefonja sincs itt... Komolyan hülyén éreztem magam, mert bár kilógott as lóláb a félórával azelőtti mentegetőzés vs nincs is logopédia cucca és tulajdonképpen a mi hibánk verzió közti ellentmondás miatt, azért eléggé úgy jött ki, hogy tényleg mi vagyunk a hülyék. Aztán kinyitottam a táskát és elsőként a logopédia cucc szúrt szemet, másodikként pedig a telefon. Itt azért már komolyan pipa lettem. Ilyen ócska kifogás, ráadásul kvázi Balázs szeleburdisága mögé bújva! Pedig nem úgy mentem be, hogy most valakinek a fejét veszem, hát miért nem lehet annyinál megállni, hogy bocs, elfelejtettük, ez van? Miért kell ez a kis presztízs játszma? Kb 3 percig éreztem magam hülyének, utána pedig igazán mérgesnek, ez most tényleg jó volt valamire?
Nem vagyok mostmár mérges, csak egyszerűen nem értem. Én ha hibázom és rájövök, egyszerűen elnézést kérek, aztán lépek tovább (Gábor kivétel ez alól, mert vele jó dolog értelmetlen vitákat folytatni arról, hogy ki hagyta a papucsot az útban), egyáltalán semmi de semmi gondot nem okoz beismerni, hogy béna voltam. Akkor másnak miért kell ezeket a köröket lefutnia és közben saját magát aláznia azzal, hogy hülyének néz valakit, aki nem hülye?

Iskola és kreativitás

2011-06-09T05:59:00.000+02:00

Az utolsó tanítási nap utolsó órájához közeledve egyik kedvenc blogomról hadd idézzem a mai posztot, érdemes elolvasni, sok-sok igazság van benne.

Mai szívinfarktus kipipálva

2011-06-07T20:25:00.004+02:00

Minden kedden és csütörtökön 15:30-ra logopédiára kell mennie Balázsnak. Ezt úgy szoktuk kivitelezni, hogy felhívom 15:10 körül és közlöm, hogy menés van. Újabban, amióta megszigorították a mobilhasználatot, nem tudom elérni, A néni szokta indítani.
Ma is 15:00-kor felugrott az emlékeztető és épp azon gondolkoztam, hogy hívjam Balázst vagy ne, amikor láttam, hogy ő hív engem. Felvettem, hallottam a zajból azonnal, hogy már az utcán van. Aztán a következő pillanatban belezokogott a telefonba. Állj. Gyerek az utcán, keservesen, megállíthatatlanul zokog.
Mi történhetett? Elütötte egy autó. Nem, ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, meg akkor nem is ő hívna. Akkor kirabolták. Akkor nem lenne nála telefon. Akkor mégiscsak elcsapta egy autó.
Míg ezen kattogott az agyam, ő csak zokogott, úgy, hogy megszólalni sem bírt. Itt már nem bírtam tovább, hisztérikus hangon belesüvöltöttem a telefonba, hogy: MI TÖRTÉNT?!?! Sehemmi, brühhű-ühhű, csak-ühhű-ühhű! Nem borzolok idegeket, hosszas zokogás és faggatózások után kiderült, hogy pont akkor kellett logopédiára indulnia, amikor A néni elindította Az utolsó léghajlító című filmet és azt most ő nem nézheti meg. Megígértem neki, hogy megpróbáljuk megszerezni és itthon megnézheti, valamint megpedzettem, hogy megszereztem az Angry Birds Nokiás változatát, erre hálásan a fülembe zokogta, hogy kössszönöhöm anyaaaaa! Mit lehet erre mondani? Helyértéken kezeli a dolgokat. Angry Birds simán üti a pillanatnyi bánatot :-))