2018. június 5., kedd

Büszkén dagadó anyai kebel

Balázs befejezte az összes próbahetet és három ajánlatot is bezsebelt, ezek közül kellett kiválasztania a neki legjobban tetszőt. Nem volt könnyű dolga, eleve nem nagyon szeret döntéseket felvállalni, ez pedig különösen nehéz volt, mert egyrészt nagyon nagy döntés, ami meghatározza a következő minimum 3 évét, másrészt máshova húzta a szíve, mint az érvek.
Végül a legutolsó próbahét kiértékelő megbeszélése után a szíve is az érvek után ment. Nem is lehetett másképp, annyira nagyon-nagyon meg voltak vele elégedve és ez persze nagyon hízelgett a hiúságának, így végül emellett a hely mellett döntött. Ez a döntés több szempontból is ideális: a hely itt van a közelben, 15 perc gyalog, az évi szabadság a kötelező 5 hét helyett 7 hét, jobban és személyreszabottabban támogatják a szakképzést, és a volt diákok visszajelzései is nagyon jók a hellyel kapcsolatban. És persze ez a hely adta a legeslegjobb visszajelzést Balázsról :-)
Meglepő lehet az éves szabadság félmondat, de ez már szakképzés, nem kötelező alapképzés, így a tanulókra a munkaerőpiaci szabályok vonatkoznak, azok értelmében pedig 20 év alatt évi 5, 20 év fölött évi 4 hét szabadság a törvény által előírt minimum. (Van valami felső korhatár, ami után megint több szabadság jár, talán 50 év, de ebben nem vagyok biztos, ahogy abban sem, hogy mennyi ez az annyi.)
Tegnap este el is küldte Balázs a visszajelzéseket, szépen mindenkinek megírta, hogy köszöni igen / köszöni, nem. Így erre a tanévre nem marad más, mint élvezni a gondtalan diákéletet.

4 megjegyzés:

Südve írta...

Gratulálunk! :)

Kocek írta...

Éljen! :-)

kadarm írta...

annyira orulok:)

Panni írta...

Valamiért egyaltalán nem kaptam értesítést a kommentekről, így csak most láttam, hogy írtatok :-(
Köszönöm!!