2018. január 2., kedd

Kis karácsonyi csoda

Elkezdtem írni ezt a posztot december 20-án reggel a vonaton, aztán délutánra, mire újra vonatra szálltam, valahogy elveszett, aztán sokáig nem volt ihletem újra nekiállni. December 22-én egy hatalmas veszekedés keretében Balázs kiadta magából - remélhetőleg - az összes karácsony előtti feszültséget, a másnapi járatunkat pedig törölték, így volt időm elkezdeni írni, de befejezni csak ma fogom tudni.
Szóval ott tartottam, hogy a sulitól kapott listán ki kellett választani azokat az iskolákat, amik szóba jöhetnek. Gáborral csináltunk egy előszűrést (ezek ugye IV védett gyakorlati helyek, köztük jópár olyannal, amelyek kimondottan szellemi fogyatékos gyerekeknek is megfelelnek. Egyrészt ezeket a helyeket nem lenne szép elvenni egy szellemileg ép jelentkezőnek, másrészt ezek többsége betanított munka az adott munkakörre, tehát semmilyen szakmai képesítést nem nyújt, cserébe ugyanannyi ideig tart, mint egy szakmunkás képzés. Ilyen betanított munkára pedig nem akarjuk Balázs idejét és energiáját pazarolni, mert ennél lényegesen nagyobb potenciál van benne), aztán Balázs kiválasztotta a számára legszimpatikusabb két helyet. A következő napokban Balázs kőkeményen dolgozott a jelentkezéseken, és egy héten belül le is adta ezeket. Mindkét helyről szinte azonnal visszahívták, hogy megbeszéljék a bemutatkozó beszélgetés időpontját. Az első helyen január 16-át beszélték meg, ami ma, 2-án nem olyan távoli, mint egy hónapja, amikor megbeszélték. A második hely, ami Balázs kedvence mind földrajzilag (Zürich), mind szakmailag (asztalos munka) viszont olyan nagyon kíváncsi volt Balázs skilljeire, hogy már a következő héten, december utolsó tanítási hetében látni akarták. Egyedül volt otthon, amikor felhívták, hogy megbeszéljék a részleteket, és az első dolga az volt, hogy felhívott, örömtől ragyogó hangon, hogy "anya, anya, képzeld, felhívtak és akarnak velem találkozni! Azt mondták, hogy küldjek nekik egy e-mailt időpont-javaslattal, szerinted mikor menjek? Anya, úgy örülök, egyfolytában csak röhögök! Eléggé örülök!". Ezután Gáborral megbeszéltük, hogy december utolsó tanítási hete ideális lenne, mert ő azon a héten már szabin van, így el tudja kísérni Balázst, és az ünnepekre már nincs izgulás sem.
Balázs profin lelevelezte az időpontot, és december 19-én felvonatozott Gáborral élete első igazán szakmai beszélgetésére. Hogy mennyire szerencsések vagyunk a mostani iskolával, az a beszélgetésen derült ki igazán; Balázs szép, kerek mondatokban elmesélte, hogy miért keltette fel ez a hely az érdeklődését, és miért érzi úgy, hogy ez a szakma neki való. Ezután mesélt a jelenlegi projektjéről, ami egy pad elkészítése. Mutatott fázisfotókat is, és részletesen beszámolt a munka menetéről, a nehézségekről. A bizonyítványai is vele voltak, ezek kapcsán a matek is szóba került. Az interjúztató teljesen le volt nyűgözve és többször is mondta, hogy biztosan nem lesz itt semmi gond. Január végén már meg is lesz a próbahét, ahol az egyetlen komolyabb akadály a matek teszt lesz. Balázsnak még a december végi nyaralás közepén is eszébe jutott, hogy meg kell néznie az e-mailjeit, mert azt beszélték meg, hogy lehet, hogy a szünet alatt küldenek neki valamit.
Ilyen izgalmakkal ért véget 2017, és a január nagyon izgalmasnak ígérkezik Balázs számára. Ami külön nagyon tetszik nekünk, hogy ezt Balázs (is) akarja, neki (is) fontos, és érzi a súlyát, készül rá, izgul miatta. Ilyet nála eddig még egyáltalán nem tapasztaltunk.

2 megjegyzés:

kadarm írta...

olyan nagyon veletek örülök:) enyimgyereknek van a kisközépiskolában legalább 3 éve, de már tervezgeti, hogy utána valami rajzos nagyközépiskolába akar menni, kíváncsi leszek, hogy alakul ez addig.

Panni írta...

Olyan jo, hogy ilyen fiatalok es stressz nelkul kiprobalhatjak, eldonthetik, merre akarnak menni!