2017. november 25., szombat

Fogadóóra

Sikeresen túlvagyunk az új iskola első fogadóóráján. Az általános menetrend az szokott lenni, hogy az első 3 percben megkérdezgetik Balázst, hogy mit gondol, mi a véleménye a saját teljesítményéről, a következő 57-87 percben pedig elsorolják, hogy milyen gyengén teljesít és hogy tanácstalanok, mert semmi nem indokolja, hogy ilyen gyengén muzsikáljon. Így van ez már 5 éve, sok meglepetés nem vár ránk, így a szokásos mosoly-fapofa kombóval felfegyverkezve érkeztünk a suliba, ahol már várt minket a két tanár és a speciális pedagógus (van neki valami értelmes titulusa, de most nem jut eszembe).
Megkérdezték Balázst, mi a véleménye az iskoláról, az osztályról, az osztálytársakról, és a saját teljesítményéről. Ő a maga szűkszavú módjan, egyszavas mondatokban válaszolt, amikor muszáj volt. Ezután az osztályfőnök következett, ő elmondta, hogy az első 1-2 hét passzívan, ismerkedősen és nagyon visszahúzódva telt, és aggódott is, hogy mi lesz, ha ez így marad, aztán Balázs fokozatosan kinyílt, és azóta nagyon szépen, bizonyos területeken kiemelkedően együtt dolgozik az osztállyal. Ha segítségre van szüksége, vagy kérdése van, jelzi, egyébként pedig az égvilágon semmi probléma nincs vele. Mindig pontos, sőt, ha a buszmenetrend miatt kérdés, hogy a fakultatív órákra 25 perccel előbb ér be vagy öttel később, mindig az előbbit választja, pedig onnan aztán késhetne. Nagyon jó stratégikus gondolkodása van, és nagyon jól beilleszkedett. Angolból jelenleg B2 szinten dolgozik (ez is fakultatív, ő választotta), januárban iskolai keretek között leteszi a nyelvvizsgát is. Különösen érdekli az asztalos szakma és ehhez tehetsége is van, a pontossága és igényessége kiemelkedő, és komolyan veszi a biztonsági előírásokat is.
A matekot és németet oktató tanártól megtudtuk, hogy most a fejszámolás gyakorlása van soron, amira napi 10-15 percet kéne áldoznia (nem áldoz...), és utána megismételheti a rosszul sikerült tesztet. Rákérdeztünk a németre, mert azt is nagyon problémásnak mondták az előző suliban, de ő semmi komolyabb problémát nem lát.
A speciális pedagógussal megbeszéltük, hogy az IV-nál milyen hülyék, mert nem igaz, hogy a szeptember 18-án sürgősséggel benyújtott aktaújranyitási kérelemre 6 héttel később, másodszori rákérdezésre annyit tudtak válaszolni, hogy emberhiány miatt másnál van az ügy és még nem volt idő foglalkozni vele. (Az IV, pontosabban az SVA az számunkra kb az otthoni "Dohány utca". Ők állapítják meg a speciális nevelési igényt, a csökkent munkaképességet, illetve a végleges leszázalékolásról is ők döntenek. Az IV egy speciális státusz, amit azok kapnak meg, akik baleset vagy veleszületett betegség, fogyaték miatt várhatóan élethosszig speciális elbírálást igényelnek az élet bizonyos területein, pl oktatás, munka, egészségügyi ellátás.) Úgyhogy meg is beszéltük, hogy ad egy listát, ahol ilyen IV védett helyek is vannak, mi családilag kiválasztjuk, hogy melyik igen es melyik nem, es Balázs szépen megpályázza a kiválasztott helyeket. Ha már teljesen elvesztetek volna a svájci oktatási rendszerben, ez most arról szól, hogy Balázs hova menjen szakmát tanulni. Itt nem a szakmunkásképzőbe vagy a szakközépiskolába kell felvételizni, hanem a munkahelyre, ahol majd a gyakorlati idejét tölti.
Egy szó mint száz, ez a fogadóóra más volt, mint a többi :-) Balázs rajong az osztályfőnökéért, bekattant az isten-effektus, és nagyon-nagyon motivált. Olyan potenciált mutat most tanulásban, amit egyéb területeken már felfedeztünk benne. Olyan, mintha az elmúlt öt évet átaludta volna és most ébredt volna kipihenten, tettvágytól duzzadva. Valamelyik nap felhívott, hogy ebéd előtt még gyorsan befejezné a motivációs levelét és meg tudnám-e neki mondani, hogy mikor volt próbanapon itt, ott, meg amott. Olyan kár, hogy eddig nem ilyen tanárai voltak! Ja, az iskola egyáltalán nem speciális, szóval nem ezen múlik, csakis a pedagógusokon.
Az egész kölök sokkal de sokkal kiegyensúlyozottabb, amióta elkezdte ezt a tanévet. Persze, lassan 16 éves, nyilván komolyodik is, de ez önmagában nem magyarázza azokat a válaszokat, amiken átment. Szóval most boldogság van :-)

2 megjegyzés:

kadarm írta...

jól elfeledkeztem a blogodról itt a nagy válságok közben, de most eszembe jutott és nagyon jó volt olvasni. úgy örülök, hogy Balázs jól érzi magát és sikerei vannak, mindig is tudtam!!!:)

Panni írta...

O, es azota csak meg jobb dolgok tortentek vele! :-) (Vegre sikerult ugy-ahogy befejezni es elesiteni a 2 hete aktualis posztot...)