2017. október 10., kedd

Még mindig szárnyal

Ahogy írtam, Balázs tanéve meglepően jól indult. Gyorsan ideírom, hogy a jóság még mindig tart, ha kell, felkel 5-kor, hogy házit írjon, mert este mindig fáradtan jön haza, de múlt pénteken pl bement a suliba 7-re, mert ott jobban tud házit írni (vagy bent felejtett valamit, ki tudja, de a lényeg, hogy bement 7-re házit írni). Bandázik az osztálytársaival, eljárnak ebédelni 2 faluval odébb, néha még mesél is a benti dolgokról. Szerintünk a tanára tehet az egészről. Talán a hozzáállása (közvetlen), talán a kora (velünk egyidős), talán az, hogy ő maga nem tanárnak, hanem szakmunkásnak tanult eredetileg, nem tudjuk. Mindenesetre működik. A tesztek jól sikerülnek, Balázs kiegyensúlyozott, motivált, és mintha az önbizalma és az énképe is javulna. Nem volt ezekkel eddig sem gond, ki volt békülve magával, de most mintha jobban tudná, hogy ki ő. Nem tudom, miből gondolom ezt, de valahogy ez az érzésem.
A tavaly lezárt IV aktákat az iskola tanácsára újranyittattuk, hogy Balázs megkaphassa a szükséges és neki járó támogatást.
Közben alakulnak a család egyéb programjai is, november 4-én lesz a falunkban egy nagy integrációs fesztivál, ezt szervezzük már március óta, de mostanra kezd igazán besűrűsődni a program. A zenéért felelős csapatban vagyunk benne, illetve a főzős csapatot mi vezetjük. Nem mindig egyszerű a helyiekkel együtt dolgozni; ők ugye eleve dupla IQ-val születtek, ezért kitalálták, hogy pl dehogy kell a gulyáslevesben a húsnak minimum 2 óra, ők igenis kipróbálták és márpedig az 25 perc alatt megfő, valamint miért ne lehetne a lángost élére állítva sütni. Így a legeslegutolsó percben menüt váltottam és csirkepaprikás lesz, meg rakottkrumpli, én pedig az összes felvetésükre bólogatni fogok, aztán pedig úgy csinálom, ahogyan azt valójában csinálni kell. Erősítésnek iderepülnek a nagymamák, ők is besegítenek majd a konyhai teendőkben. Már nagyon készülnek, én pedig nagyon számítok rájuk, volt is egy kis taktikai megbeszélés pénteken, ha már úgyis otthon voltam. Elbúcsúztattuk a nagypapámat, így mostmár senkinek sincs nagypapája a családban, ami tulajdonképpen borzasztó szomorú.

1 megjegyzés:

Limit-Art Media írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.