2017. július 2., vasárnap

Hogyan tovább

Naszóval ott hagytam abba kedd hajnalban, a vonaton ülve, hogy Balázs épp szedi össze a bátorságát, hogy elmondja, mennyire honvágya van és ez neki ott nem fog működni.
Elég sokáig szenvedett szegény, míg rá nem ripakodtam, hogy minél tovább hezitál, annál jobban be fog pánikolni és akkor lényegesen nehezebb lesz odaállni idegen felnőttek elé és "felmondani".
Ezután elég gyorsan pontot tett az ügy végére, nagyon ügyesen és őszintén lekezelte az ügyet egyedül. Innen minden flottul ment, Gábor felvette St Gallenben, megszeretgette, feltette a zürichi vonatra, én levettem Zürichben, megszeretgettem, együtt megebédeltünk, és azóta folytatja a sulit, mi pedig a háttérben, a tanárok nem kis segítségével, kutatjuk a további lehetőségeket. Abból a suliból aznap nagyon sokszor felhívtak és kifejezték megértésüket és sajnálatukat, és felajánlották, hogy bármikor, ha Balázs meggondolja magát, mehet hozzájuk egy újabb próbahétre, vagy akár csak pár napra is. Borzasztóan sajnálom, hogy nem jött össze ez a lehetőség, mert meggyőződésem, hogy nagyon jót tett volna Balázsnak. Mostmár mindegy, ez nem hiszem, hogy össze fog jönni, így tovább kell lépnünk.
Holnap-holnapután osztálykirándulás, csütörtökön bemutatkozó beszélgetés a legeslegeslegutolsó utáni lehetőségként talált suliban, aztán meglátjuk. Mivel ezután már csak egyetlen hét lesz a suliból, amiből két nap kimarad, egy "próbahétnek" nem sok értelme lenne.
Nagyon remélem, hogy 10 nap múlva okosabbak leszünk, és ha lesz időm, ígérem, megírom, hogy hogy alakult.

2 megjegyzés:

kadarm írta...

gondolok rátok

Panni írta...

Köszönjük! Végre összekaptam magam és írtam egy új posztot :-)