2017. május 20., szombat

Bizonytalanság

Ahogy korábban is írtam, Balázsnak nagyon tetszett a próbahét, és az iskola vezetése is szimpatikusnak találta Balázst. Mivel azonban nagyon sok a hiányosság a matematikai és nyelvi készségeiben, nem tudják egyből felvenni az előkészítőre, hanem szeretnének egy úgynevezett áthidaló évet, amikor heti 3 napot már az új suliban tölt, kettőn pedig intenzíven tanul a mostani vagy egy, a mostanihoz hasonló iskolában. A mostani iskola behúzta a kéziféket, mert nem látják részünkről az együttműködést. Ebben sajnos teljes mértékben igazuk van, Balázs olyan szinten szarik az iskolára, hogy az elképesztő, mi pedig eljutottunk oda, hogy már mindent megpróbáltunk, hogy hassunk rá. Mármint mindent, ami az elveinkkel összeegyeztethető. Balázs most kicsit visszasüllyedt a világába; nem jár el itthonról délutánonként, csak online tartja a kapcsolatot a külvilággal.
Ennek a következménye az, hogy ahogy most kinéz, esélyes, hogy nem lesz hova mennie ősztől. Ő meg sem próbálja leplezni, hogy ennek mennyire örül, én a vad tervezés és a sírógörcs közt vergődöm teljesen tehetetlenül, Gáborról pedig most nem tudok nyilatkozni, mert a jelek szerint ő is egyedül próbálja ezt a kis lelkében helyretenni. Balázs pszichológusa összeszedte a lehetőségeket és feladta házinak, hogy gondoljuk át a dolgot, de nagyon gyorsan. Én minél többet gondolkozom, annál inkább a saját gimnazista éveim jutnak eszembe, amikor harmadikban szó szerint elment az eszem és úgy döntöttem, hogy nem megyek többé iskolába. Nem is mentem, egy teljes évet halasztottam, és ezután úgy tértem vissza, hogy lendületből lenyomtam a harmadik-negyedik évet, méghozzá nagyonis jó eredménnyel. Lehet, hogy Balázsnak is erre lenne szüksége? Mi van, ha igen, de mi nyomjuk az iskola-vonalat? Mi van, ha elküldjük egy évre egy szép helyre nyelvet és matekot tanulni, és ettől a maradék motivációját is elveszti? Mert nálam azért anno a rengeteg tanulás, a szociális fogyatékaim, a tiltott "szerelem" és a családi helyzet együtt csapta ki a biztit. Balázsnál ezekből csak a szociális fogyatékok játszanak, és persze a nagyfokú tanulási nehézségek, melyeknek a mértékéről tényleg csak elképzeléseink vannak.
Szégyen vagy nem, szülő létünkre a mai napig fogalmunk sincs, hogy az eredményeiért mekkora részben felelnek a tanulási nehézségek és mekkorában a lustaság. Mégis én úgy érzem, hogy eleget nyomtuk a "tanulj fiam" vonalat, lehet, hogy nem lenne rossz egy kis szabadság neki. Van kb 10 napunk eldönteni, hogy mi legyen.

8 megjegyzés:

Kata Mester írta...

Szia, Jó nehéz lehet most nektek. Ha kihagy mondjuk egy évet, később folytathatja? mmint milyen ilyen szempontból az ottani törvény? A programozás, vagy mi (ha jól emlékszek) már nem érdekli?

Panni írta...

Az a baj, hogy a törvény szerint kilencedik osztály után nem tanköteles...
Az informatika érdekli, csak tanulni nem akar :-) :-/

kadarm írta...

nagyon veletek érzek. enyimbalázs pont kilencedikben évet ismételt, csak mondom:) pedig neki még tanulási nehézségei sem voltak, csak nem akart tanulni

Panni írta...

Érdekes, hogy nem az első vagy, akitől ezt hallom. Kicsi a világ... :-)

Kata Mester írta...

ilyen lego programozás nem érdekli? http://www.gyerekakademia.hu/ valami ilyesmi (nem olvastam el az oldalt, remélem nem hülyeséget linkelek) , de valami olyasmit hallottam, hogy van ilyen lego programozás, ami az alapoktól veszi a programozást.

Panni írta...

Volt, illetve van is neki ilyen lego mindstorm programozható robotja, de sajnos nagyívben tojik rá :-/

kadarm írta...

mi lett végül? vagy még kavartok?

Panni írta...

Holnap interjú, jövőhét próbahét... még kavarunk :-))