2016. szeptember 24., szombat

Új év, új remények

Dübörög az új tanév, már több mint egy hónapja tolja Balázs a harmadik osztályt a középiskolában. Ez az az év, amikor "schnupperelni" kell ezerrel, vagyis felhívni cégeket és végigkérdezni, hogy van-e lehetőség náluk próbanapra, próbahétre. A tanévben négy ilyen próbahetet kell teljesíteni, nagyon kíváncsi leszek.
Balázsból bármiféle újdonság és bármiféle követelmény feszültséget vált ki, így fordulhatott elő, hogy az új tanévvel járó új követelmények hatására agusztusban, a második iskolai héten akkora dührohamot kapott, hogy Gábor bordája is eltört. Hiába, a fiatalember 186 cm és 65 kg, és nincs tisztában azzal, hogy mekkora sérüléseket tud okozni és szerezni egy-egy ilyen akció során. Ahogy Gábor "szorításából" (Balázs kicsi kora óta úgy múlnak el a dührohamok, hogy Gábor szorosan átöleli és úgy tartja, amíg meg nem nyugszik, ő pedig eleinte kapálózik és dühöng, aztán lassan megnyugszik) próbált szabadulni, a hatalmas erölködéstől rengeteg ér megpattant az arcán és tiszta piros pötty lett egy pillanat alatt. Ez meg is maradt 2 napig, nem is engedtük suliba, volt mit kipihennie. A tanároknak mindent elmondtunk, nagyon megértőek voltak. Balázs egyébként aznap este elment itthonról és jó másfél órán át győzködtem lent a sötétben, hogy jöjjön haza, egyen (ez volt a fő baj, már megint), és utána tisztábban fog látni. Lássatok csodát, hazajött, evett, és ezután Gáborral teljesen civilizáltan megbeszélték, hogy mi történt. Másnap már csak az addigra lila pöttyök és Gábor sajgó oldala emlékeztettek a dologra.

Gábor intézi a letelepedési engedélyét, ami annyiban különbözik a tartózkodási engedélytől, hogy csaknem állampolgári jogokkal és felelősségekkel ruházza fel a tulajdonosát. Ja és egy kicsit nehezebb megszerezni. Általánosságban 5 év tartózkodás után ad a svájci állam letelepedési engedélyt, de Magyarország - sajnos érthető módon - a kivételek között van, egy magyarnak 10 évet kell várnia a letelepedési engedélyre, hacsak nem bizonyítja kétséget kizáróan, hogy ő már öt év alatt integrálódott, pont úgy, mint más rendes európai. Ehhez - Zürich kantonban - igazolni kell:
- a nyelvtudást (minimum B1)
- a munkaviszonyt
- azt, hogy a kérvényező az elmúlt 5 évben
    - folyamatosan dolgozott vagy bizonyíthatóan azon volt, hogy munkát találjon
    - nem igényelt szociális segélyt
    - nem volt fekete listán vagy behajtás alatt
Egy hete küldte el Gábor az igazolások paksamétáját, elvileg nem lehet akadálya annak, hogy az úgynevezett idő előtti letelepedési engedélyt megkapja. Hogy miért szeretnénk mi ezt ilyen nagyon, milyen előnyei vannak? Két konkrét előnye van, ezek közül minket egyik sem hat meg túlzottan:
1. Bizonyos szavazásokon, választásokon C engedéllyel (ez a letelepedési engedély) is részt lehet venni.
2. A C engedéllyel rendelkezők 2 évet tölthetnek Svájcon kívül anélkül, hogy elveszítenék az engedélyüket. Tartózkodási engedély (B) esetén ez az idő 6 hónap.
Ahogy írtam, ezekkel az előnyökkel mi nem kívánunk élni. Van még egy olyan tulajdonsága a C engedélynek, hogy ha egyszer megkaptad, akkor a lejáratkor nem vizsgálják felül a jogosultságot, míg L és B esetén van azért némi felülvizsgálat. Tehát a letelepedési engedély kvázi egy papír arról, hogy átmentünk a Nagy Svájci Beilleszkedési Vizsgán és innentől hivatalosan is a közösség tagjai vagyunk. Ez elég nagy dolog szerintem, és nekünk nagy megtiszteltetés lenne, ha egy ilyen papírt kapnánk. Mert azért ne felejtsük el, hol tartottunk 5 éve. Vagy 4,5 éve, amikor kijöttünk Gábor után.

Ilyeneket intézünk, meg én közben június végén felmondtam és október elején kezdek az új munkahelyemen. A felmondási időmet kőkemény munkával terveztem tölteni, elhatároztam, hogy minden nyitott ügyet lezárok, nem hagyok kupit magam után. Ehhez képest a július végi műtétem után, a tervezett 3 hét helyett 7 hétig henyéltem itthon, miközben pár hétig ópiátot kellett szednem, a dokik meg folyamatosan újabb műtéttel riogattak (titánium-allergia, szövetelhalás, ááá, volt itt minden). Így most van kettő (már csak egy) hetem, hogy véghez vigyem a tervemet (esélytelen). Hát, ez most egy ilyen munkahelyváltás lesz. Mondanám, hogy volt már rosszabb, de igazából nem volt még rosszabb.

Nincsenek megjegyzések: