2016. május 12., csütörtök

Túl minden körön

A tegnapi nappal túlestünk minden megbeszélésen Balázs kivizsgálása ügyében. Az IV kivizsgálás megbeszélése ugye már 3 hete megvolt, rá egy hétre volt időpontunk az autizmus-specialistához. Ő hosszas bevezető után kibökte, hogy hát igen, nehéz eset és egyáltalán nem csodálkozik, hogy ilyen régóta nyitva ez a kérdés. Ő úgy gondolja, hogy Balázs autista. Nem súlyos, nem is teljesen típusos, de "inkább autista, mint nem". Ez - a laikusok kedvéért - úgy van, hogy az autizmust nem úgy diagnosztizálják, mint a lábtörést. Vannak egyértelmű és kérdéses esetek, vannak emberek - főleg lányok és főleg, akiket későn, felnőttként diagnosztizálnak -, akik megtanulják kezelni, elrejteni a problémákat pl a beilleszkedéssel, megtanulják eröltetni a szemkontaktust. És vannak emberek, akiknek egyéb pszichiátriai zavaruk is van, ami rövidebb-hosszabb időre más irányba terelheti a kivizsgálást, illetve jónéhány tünetért felelőssé is tehető.
Balázs egyértelműen ebbe az utolsó kategóriába esik, a legtöbb tünete több dologgal is magyarázható és ember legyen a talpán, akit itt kiismeri magát. A lényeg, hogy igen, autista, igen, ADHD-s, és a tanulási képességeit illetően messze az átlag alá esik, ezért mindenképpen indokolt az IV státusz. Ez persze csak két szakvélemény, a végső szót - ezek alapján - a hatóság fogja kimondani. Javasolnak egy plusz egy évet a jelenlegi iskolában, ehhez persze kell az iskola beleegyezése, és az önkormányzat támogatása is. Ez ugyanis egy magániskola, aminek a tandíját - évi 52ezer Frankot - és a bejárás költségeit teljes egészében az önkormányzat fizeti. A tegnapi megbeszélésen egyébként nagyon pozitív visszajelzéseket kapott Balázs, jó, a matek még mindig szarul megy, de a kémia nagyon jó, a francia nagyon jó, angolból pedig abszolút iskolaelső. A továbbtanulás kérdése egyelőre nyitott: megy-e, hova megy, mit szeretne. Az utóbbi kérdést kéne előszöris eldöntenie, de jelenleg erre képtelen, amit nem is csodálok, én sem voltam képes 14 évesen eldönteni, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.
A gyógyszernek is adunk valószínűleg még egy utolsó esélyt, részben szintén a szakértők javaslatára; a rövidhatású Ritalin bizonyult eddig az egyetlen hasznosnak, így azt szeretnénk újra, pár hét erejéig kipróbálni.

Ezek történtek, ja, meg közben egy kicsit elutaztunk tavaszolni: