2015. október 2., péntek

Ki nem szarja le?

Tegnap borzasztó napom volt. Már egy hete tartott kb, de tegnap sajno betelt a pohár és úgy hozta a sors, hogy Balázs előtt borultam ki. Annyira bőgtem, hogy én is meglepődtem. A legtöbb ember lefagy, ha síró embert lát, ki tudja, miért. De nem így Balázs! Leült mellém és elkezdett hozzám nagyon csendesen, nagyon kedvesen és nagyon őszintén beszélni: Anya, mi történt? Nem érdemes sírni! Szeretnéd, hogy maradjak és beszéljek hozzád? Vagy jobban esne, ha egyedül hagynálak? Anya, mit beszéltünk meg? Nem görbíted lefelé a szádat, csakis felfelé. Hozok neked jéghideg vozet, jó? (Diszkréten a zsepis doboz is odakerült a vízzel együtt.) Nézzünk valami vicces filmet, hogy jobb kedved legyen? Kérsz egy jégkrémet?

Ilyeneket mondott nekem félórán keresztül, türelmesen és őszinte segítőkészséggel.
A suliból küldtek egy pályaválasztási kérdőívet. Mit tud Balázs? Mit szeretnénk, hogy tudjon 5 év múlva? Hát most tök őszintén, ki nem szarja le? És tudom már, miért nem tud bizonyos dolgokat: mert ahol mások szerint ronda ragacsos szürkeállománynak kéne lennie, neki ott is a gyönyörű hatalmas szíve van!