2015. augusztus 23., vasárnap

Újra suli

Nem, nem zártam be a blogot, nem tűntünk el, élünk és virulunk. Ahogy írtam tavasszal (azt hiszem), igyekszem visszafogni az infokat, tekintettel Balázs korára és kérésére.
A sulinak július közepén vége lett, bizonyítvány helyett pedig egy helyzetjelentést kaptunk, amit egyébként már áprilisban alá is írtunk. Írtam a tanároknak, hogy nem jó bizonyítványt küldtek, amire az volt a válasz, hogy de, Balázs ilyet kap. Teljesen leírták a suliban; ha valamire azt mondja, hogy nem tudja, nem érti, elfogadják és nem is próbálkoznak tovább. Mindezt úgy, hogy 6 diákra 3 tanár jut, tehát idő éppenséggel lenne. Balázs tőlünk semmiféle tanulásra vonatkozó instrukciót nem fogad el, azzal védekezik, hogy a tanárok ennyi házit adtak, mi pedig amúgy is csak a szülei vagyunk. Emiatt még júliusban beszéltünk a pszichológussal, aki ilyen mediátor-féle szerepben képvisel majd minket az iskola felé, egyben segít Balázsnak megérteni, hogy mostmár kőkeményen az ő felelőssége, hogy milyen döntést hoz. Hatalmas szerencsénk, hogy olyan országban vagyunk, ahol a tizenkevés évesen hozott döntések nem feltétlen határozzák meg az ember egész jövőjét.

A nyári szünet nekünk szuperül telt, Balázsnak kevésbé. Előszöris elirigyelte a benőtt körmömet és növesztett egyet ő is magának, ezzel szépen elszenvedett egészen a szünet végéig. Aztán a husky tábor, amire nagy várakozással és örömmel készült, borzasztó volt; félidőben sírva kért minket, hogy menjünk érte. Nem mentünk, egyrészt, mert lehetetlen volt (1000 km-rel odébb voltunk), másrészt mert nem hittük el neki, hogy szakértőkkel és kutyákkal körülvéve, a hegyekben rossz lehet. Hát rossz volt. A táborvezetők lecsesztek minket, hogy nem jeleztük, hogy Balázs problémás, aztán amikor csípőből válaszoltam, hogy kétszer jeleztük írásban és háromszor szóban, akkor csak habogtak. Balázs elmesélte, hogy halálra unta magát, senkivel nem tudott beszélgetni, pár alkalmat kivéve, béna játékok voltak és a kutyákkal alig foglalkozhattak. Ez volt pénteken, egy nappal azután, hogy mi hazaértünk Németországból.
Az átvételi helyről egyből a reptérre mentünk és utaztunk Magyarországra, ahol Balázs újabb két hetet töltött, a két nagyszülőnél. Itt már legalább ismerős környezetben volt. Múlt csütörtökön este megérkezett, hétfőn pedig már kezdődött is a suli. Megint, mint az utóbbi években mindig, megfogadtuk, hogy legközelebb nem így szervezzük. Csak az a baj, hogy lassan kifogyunk az ötletekből. Igyekszünk mindig Balázs kedvének és a lehetőségeinknek megfelelően megszervezni a dolgokat, de valahogy úgy tűnik, hogy bármit találunk ki, az nem működik. Persze, tudom, mit szeretne Balázs, 5 hét AI szállodát egy csúszdapark közvetlen közelében, természetesen wifivel... :-)

Bővülés lesz a családban, szeptemberben beköltözik még 3 degulányka, így Balázsnak lassan tényleg nem lesz hol aludnia :-)) De nagyon várja őket, ahogy az őszi szünetet is, amikor csak mi hárman elrepülünk melegebb éghajlatra és a fenti kívánságokból megpróbálunk néhányat valóra váltani. Addig még lesz pár körünk az iskolával és a pszichológussal is, és nagyon remélem, hogy ez a tanév a helyrerázódás időszaka lesz.

Nincsenek megjegyzések: