2015. május 26., kedd

Májusi eső

Hihetetlen, hogy 2 hónapja egy betűt nem írtam ide... Pedig annyi minden történik! A legizgalmasabb, hogy Balázs kezd egyre határozottabban vonzódni a programozáshoz. Mindenkinek választania kellett egy projektet, amit június végéig befejez és Balázs úgy döntött, hogy megtervez és - Gábor segítségével - leprogramoz egy app-ot. 3 hete tart a projekt és ő egyre lelkesebb, magától dob félre mindent és hívja az apját, hogy most foglalkozzanak egy kicsit a "házi feladattal", nekem pedig mutatja lelkesen a végeredményt.
Az úszás is beépült már teljesen a programba, meg az izomláz is :-) A gyúrás most kicsit megakadt, mert úgy volt, hogy hármasban nyomjuk az edzést, de én a tanfolyam miatt most sokat hiányzom, amit le kell dolgoznom. Ez még kb 3 hét poklot jelent, aztán jöhet a nagyüzemi izomláz :-)
Most volt egyébként a tavaszi Standortsgespräch a suliban, nagyon-nagyon jókat mondtak Balázsról, sokmindenben fejlődött hatalmasat, pár dologban ez nem sikerült, míg pl angolban eddig is az osztályelsők közt volt (nem győzöm hangsúlyozni, hogy hivatalosan augusztus óta tanul angolt, nemhivatalosan is alig egy éve kattant rá a youtube-ra és érdekes módon írni is jól tud, nemcsak a beszéde folyékony).
Az időérzéke talán leheletnyit fejlődött, de lényeges javulás nincs ezen a téren. A matek érdekesen alakul; a számtan továbbra sem megy, mértanból viszont egész ügyes.
Mindezekkel az eredményekkel együtt is sajnos jár neki a védett munkahely, ami itt a bárnilyen nemű és fokú fogyatékkal élők kiváltsága. Az a cél, hogy ezt a kiváltságot elveszítse. Nagy tervei vannak és már kezdi belátni, hogy ezekért tennie kell. Egyre inkább engedi magát új dolgokról meggyőzni és utólag mindig belátja, hogy nem volt ez rossz ötlet, sőt. Ezekből mind-mind tanul, nő a bátorsága, az önbizalma és a kezdeményező kedve.
A degukkal továbbra is nagy szerelemben van és ez kölcsönös; olyan dolgokat engednek meg neki a lányok, amiket nekünk szerintem soha. Pl hanyatt fekteti őket a tenyerében és úgy simogatja a nyakukat. Engedik, hogy piszézzen velük. Ha elszaladnak, rájuk kiabál viccesen, hogy "Deutschland!" ők akkor megállnak és vagy a hívására visszajönnek, vagy megvárják egyhelyben.
Ennyi nagyjából az elmúlt nyolc hét, ne lepődjön meg senki, ha tanév végén posztolok legközelebb :-)