2015. január 28., szerda

Nyelvtanulás

Nagyon érdekes, ahogy változik a nyelvekhez való hozzáállásunk.
Balázs egyre több szót, kifejezést tanul meg eleve németül, ezeket magyarul nem is használja. Van egy osztálytársa, aki gyakran van nálunk, olyankor Balázs velünk is csak németül beszél. Tegnap rácsörögtem, még úton volt hazafelé és a barátai is vele voltak, így meg sem szólalt magyarul. Vicces beszélgetés volt, én magyarul, ő németül :-)
Én már egyáltalán nem aggódom, ha németül kell telefonálnom, természetes, hogy ha látom, hogy valaki hívott, visszahívom, anélkül, hogy tudnám, ki volt és milyen ügyben. Régebben ilyenkor a gép elé ültem és órákig fogalmaztam, leizzadtam, beszélgetés közben pedig előttem volt a szótár :-)
Sviccerdüccs-ügyben is durva fejlődésen mentünk keresztül, szombaton Gáborral egy kisállat-kereskedésben jártunk, ahol mindenki sviccerdüccsül beszélt és mi mindent értettünk. Tényleg mindent. Nagyon meglepődtünk és nagyon büszkék is voltunk magunkra. Persze nem mindegy, hogy milyen dialektusban beszélnek és mennyire tagoltan, de egy normális kiejtésű "Cüridüccsöt" már megértünk, még ismeretlen témakörben is. Aztán persze átmentünk egy kertészboltba, ahol reklamálni is kellett és az ügyfélszolgálatos nő vagy beszédhibás volt, vagy bevándorló, aki az utcán tanulta a nyelvet, de egy szó nem sok, annyit nem értettünk abból, amit mondott :-))

2 megjegyzés:

Kriza írta...

Ez szuper érzés lehet! Mikor Sydney-ben éltünk, én akkor örültem meg, mikor egy este tévéztünk, de én közben oldalt a tv-nek varrógépen varrtam és csak néha pillantottam oda, aztán a film végén megkérdeztem a férjemet, hogy most akkor a barna vagy a szőke lett végülis a nyerő csaj, és gyakorlatilag mindent értettem a filmből pusztán a hallottak alapján :-)

Panni írta...

Igen, ezek a nagy dolgok :-) És a mindennapokban fel sem tűnik, csak néha rádöbben az ember, hogy úristen, beszélek egy nyelvet, amit eddig nem :-)