2015. január 28., szerda

Nyelvtanulás

Nagyon érdekes, ahogy változik a nyelvekhez való hozzáállásunk.
Balázs egyre több szót, kifejezést tanul meg eleve németül, ezeket magyarul nem is használja. Van egy osztálytársa, aki gyakran van nálunk, olyankor Balázs velünk is csak németül beszél. Tegnap rácsörögtem, még úton volt hazafelé és a barátai is vele voltak, így meg sem szólalt magyarul. Vicces beszélgetés volt, én magyarul, ő németül :-)
Én már egyáltalán nem aggódom, ha németül kell telefonálnom, természetes, hogy ha látom, hogy valaki hívott, visszahívom, anélkül, hogy tudnám, ki volt és milyen ügyben. Régebben ilyenkor a gép elé ültem és órákig fogalmaztam, leizzadtam, beszélgetés közben pedig előttem volt a szótár :-)
Sviccerdüccs-ügyben is durva fejlődésen mentünk keresztül, szombaton Gáborral egy kisállat-kereskedésben jártunk, ahol mindenki sviccerdüccsül beszélt és mi mindent értettünk. Tényleg mindent. Nagyon meglepődtünk és nagyon büszkék is voltunk magunkra. Persze nem mindegy, hogy milyen dialektusban beszélnek és mennyire tagoltan, de egy normális kiejtésű "Cüridüccsöt" már megértünk, még ismeretlen témakörben is. Aztán persze átmentünk egy kertészboltba, ahol reklamálni is kellett és az ügyfélszolgálatos nő vagy beszédhibás volt, vagy bevándorló, aki az utcán tanulta a nyelvet, de egy szó nem sok, annyit nem értettünk abból, amit mondott :-))

2015. január 20., kedd

Uborkaszezon

Semmi fontos nem történik. Balázs februártól jár rendszeresen úszni, Gábor dolgozik, én élvezem a semmittevést. Tényleg semmit nem csinálok, filmeket nézek, bámulok ki az ablakon és közben próbálom tisztán tartani a lakást. Jól esik, hogy ilyen lusta vagyok, ma is 6:44-kor ébredtem arra, hogy Balázs a nappaliban vicceket mesélt Gábornak.
Holnap fekszik be anyukám megint a kórházba, szar lett a szövettana. Drukkoljatok!

2015. január 2., péntek

Egy éve

Egy éve nem írtam már... Mondaná anyukám, aki imád túlozni :-)

Egy éve Balázs még általános iskolába járt és egy szót sem beszélt angolul. Ma középiskolás és éppen angolul mesél az online "barátoknak".
Egy éve még nullkilométeres munkaerő voltam.
Egy éve még optimistán vártam, mit hoz ez az év, ma már örülök, hogy túléltük (már aki...).
Egy éve még eggyel kevesebb szobán osztoztunk mi hárman.
Egy éve anyukám egy közepesen komoly rekonstrukciós műtétre várt, nem sejtve, hogy hat nagyműtét és 2 hónap kórház lesz belőle, és ma, egy évvel később, egy újabb szövettani eredményre fog várni aggódva.
Egy éve még azt gondoltam, idén végre síelni fogok és egyszer lefutom a Maratont is. Most örülök, ha sikerül majd egyszer fájdalom nélkül leguggolnom.
Egy éve még volt apukám.