2014. november 4., kedd

Feltöltődve

Ma reggel 4-kor, amikor megszólalt az ébresztőm, Balázs is felkelt velem együtt. Kimentünk, én elkészítettem a kávét és a kakaót, ő addig még hevert egy sort a kanapén, ezután együtt megkávéztunk, ő megreggelizett, felöltözött és Gábornak is elkészített egy szendvicset.
Néha vannak ilyen napjai, amikor nagyon jól sikerül az ébredése és szuper-együttműködő és még beszédes is. Mesélt a gyógyszerről is, hogy az volt a baj, hogy csak délig hatott. Ez azért "vicces", mert korábban egyáltalán nem akart/tudott mondani semmit arról, hogy segít-e a gyógyszer. Elmagyaráztam neki a depressziót, a dührohamokat és teljesen egyetértett abban, hogy most egyelőre semmiképp nem kap gyógyszert, később pedig, ha úgy érzi/érezzük, hogy szükség van rá, akkor megkeressük a neki legjobbat.
Az étvágya egyébként szárnyal, annyit eszik, mint egy kamasz (höhö), és ebben biztos, hogy a gyógyszer elhagyása is szerepet játszik.
Szóval ilyen jó kis reggelünk volt ma, teljesen feltöltődtem tőle, ami most jól is jön. Holnap fekszem be a kórházba a térdműtétre, pénteken már jövök is haza, drukkoljatok!

3 megjegyzés:

Ági írta...

szia

de kis aranyos a fiacskád!

Jobbulást Neked, írj majd!

szia, Ági

Kata Mester írta...

:) Akkor kelsz, amikor fekszek.

Jobbulást!

Panni írta...

:-)))
Koszonom! :-)