2014. október 27., hétfő

Így alázd le anyádat elegánsan

Szerdán veszekedtünk Balázzsal. A házi feladaton, mi máson :-) Elmentem hajat mosni és mire kijöttem, Gábor azzal fogadott, hogy Balázs lement a boltba, elkölteni a zsebpénzét. Fortyogtam egy sort, hogy a házija nincs kész, bezzeg chipset venni van esze, aztán olyan 20 perc elteltével már nem voltam mérges, inkább aggódtam. Nemsokkal később végre megjött a fiatalúr és elkezdett fapofával kipakolni a szatyorból... Nem tudtam, mit mondjak hirtelen, köpni-nyelni nem tudtam, ugyanis az történt, hogy Balázs bevásárolt a kedvenc ételéhez, a csillis babhoz és kedvesen megkért, hogy készítsem el neki. Olyan büszke voltam rá, annyira összepuszilgattam, a házit természetesen szintén megcsinálta és teljesen elmúlt a rosszkedve. Ez volt az első alkalom, hogy a veszekedést nem megnyerni, hanem befejezni akarta és ennek a lehető legjobb módját választotta. Nagyon elegánsan és teljesen hibátlanul csinálta :-))

2014. október 21., kedd

Restancia

Na, hát most azért nem írtam, mert az égvilágon semmi idevaló dolog nem történt. Mégis leírom röviden(?) a lényeget. Túl vagyunk két hét őszi szüneten, az első hetet Gáborral kettesben töltöttük, a másodikon pedig Balázs meglepően kiegyensúlyozott volt.
Nade az elejéről: az én kísérleti agyászom jelentkezett, hogy toljuk már el az október 6-i kiértékelést október 27-re. Szóval stay tuned!
Az őszi szünet első hetében hazalátogattam, ami nagyon-nagyon szuper volt. A fő cél egy kontroll MRI volt, ami sajnos nem azt mutatta, hogy a térdem titokban meggyógyult, hanem épp ellenkezőleg: egy kicsivel nagyobb a gond, mint hittük. Ha már ott voltam, beneveztem még a szokásos éves vizsgálatokra, nehogymár csak a térdemet vizsgálgassák.
Ezen kívül barátokkal találkozás, shoppingolás és a Segítsütis szupercsodatortám átvétele volt a program. Balázsnak igazán menő ingeket lőttem, pont jók lettek, így a jelenlegi mérete hivatalosan 13XL, a címke szerint 16, gyanítom, ez az évek száma akar lenni. Belebújt a fekete farmerba, a világoskék ingbe, rettentő elégedetten végignézett magán és azt mondta: apa, pont úgy érzem magam, mint te!

Tegnap volt az első tanítási nap, amit Balázs azzal ünnepelt, hogy elhagyta a dzsekijét. Most az összes busztársaság összes alkalmazottja az ő dzsekijét keresi. Én is stílusosan zártam a szünetet: megszületett a térdítélet, 2 hét múlva műtét. A fizikoterápiát is felfüggesztettük, majd a műtét után folytatjuk, addig csináljam az otthoni gyakorlatokat.
Gábor szegény dolgozik, mint a gép, hogy a csütörtök-pénteket kivehesse. Jön ugyanis a családja látogatóba és komoly programok vannak kilátásban. Ezek közül én csak egyben fogok részt venni, de abban olyannyira, hogy azt én is szerveztem. Jungfraujochra megyünk és egy éjszakát a közeli faluban töltünk. A vonatjegytől az éttermi foglalásig minden le van zsírozva, nagyon várom már!

Jól bezsúfolódtak a következő hetek: vendégek, agyászati kiértékelés, műtét, nyelvvizsga, utána pedig már a karácsonyi előkészületek. Azért néha megpróbálok írni.

2014. október 2., csütörtök

Gyógyszermentesen

Két hete állítottuk le Balázs gyógyszerét, mert teljesen tanácstalanok voltunk és nem volt jobb ötletünk. Azóta otthon sokkal kiegyensúlyozottabb, az iskolában pedig nincs változás. A jelekből egyértelmű, hogy ez a gyógyszer, ebben a dózisban teljesen hatástalan volt nála. Most várunk, hogy szükség van-e gyógyszerre egyáltalán és ha igen, milyenre és milyen dózisban.
Elég csúnya dolgokat gondolok magamról, amiért nem léptem ezt meg már sokkal korábban, dehát a reményhal, ugye...