2014. augusztus 31., vasárnap

Teljesen esélytelen...

...hogy belátható időn belül épkézláb nyaralási beszámoló szülessen, ezért beillesztem ide a slideshow-kat, kattintásra nyílnak az albumok új ablakban. Elnézést a tökölésért.

Nizza

Monaco

Saint-Tropes

Menton

Cannes

Delfinnézés

A verdon folyó völgye

Egy külön album az ételekről az én kedvemért

Egy külön album az autókról Balázs kedvéért

2014. augusztus 29., péntek

Szülői értekezlet

Szerdán sor került az első középiskolai szülői értekezletre. Kiderült, hogy Balázs nem túlzott a tanárok életkorára vonatkozó vicceskedő megjegyzéseivel; nagyon fiatalok mindannyian. Ez egyáltalán nem baj, csak nagyon megdöbbentünk. A szülői elég lazán és jó hangulatban zajlott, bemutatkoztak a tanárok, meséltek a területükről, ezután osztályokra oszlott a csapat és ment mindenki a "saját" osztályfőnökével. Itt inkább osztályspecifikus dolgokról volt szó, szabályok, eventek, stb.
Jó érzéssel jöttünk el, a többit pedig majd meglátjuk :-)

2014. augusztus 24., vasárnap

Tádááám

Már majdnem végeztem a fényképek kiválogatásával, ami azt jelenti, hogy talán még idén kész is lesz a beszámoló. Addig is muszáj megosztanom az örömömet!
Talán írtam, de lehet, hogy nem, hogy egy hete elkezdtem a gyógytornát, na nem mintha az orvos javasolta volna, őszerinte tökjó az, hogy egyszer majd megműtenek (még mindig semmi életjel a klinikáról), addig pedig éljem túl a hétköznapokat valahogy. Anyukám mondta, hogy ne legyek már hülye, hát neki az utolsó műtétje után szinte azonnal elkezdték a gyógytornát és ennek köszönheti, hogy egyáltalán valamennyire mozog a bokája. Lényeg a lényeg, elkezdtem kútfőből tornáztatni, elsősorban a hajlítást próbáltam erőltetni, amennyire a józan ész engedte. Nemigen akart javulni, bár nagyon igyekeztem, a munkahelyemen egésznap hajlítgattam, ameddig ment. Esténként hatalmasra dagadt térddel bicegtem haza és sírdogáltam, hogy én már örökre így maradok, pedig mennyi szép szoknyát vettem a nyáron. Csütörtök éjszaka, 7 hét óta először, végre megint az oldalamon aludtam, méghozzá kényelmesen. Péntekre egy nagyon pici javulást éreztem, a jobb csípőm kitekerésével már tudtam felfelé lépcsőzni, ez kb 30 fokos (vagy ha úg ytetszik, 150, attól függ, honnan nézzük) hajlítást jelent. Aznap este megint oldaltfekve aludtam el és tegnap reggel, 13 óra alvás után arra ébredtem, hogy a lábam be van hajlítva. Nem akartam elhinni, kinyújtottam, behajlítottam. Tényleg ment. Kiültem az ágy szélére, behajlítottam. Ment. Amit éreztem, arra nemigen vannak szavak, még Gábor és Balázs is meghatódtak.
A tegnapi napom azzal telt, hogy újratanultam, hogy kell rendesen járni, mára már csak kicsit látszik, hogy sántítok (azért koncentrálni kell). 90 fokig hajlik a térdem, ahonnan még messze van a cél, de a mindennapi élethez ez már bőven elég. Az orvos feltételezésével (a leszakadt meniszkuszdarab beakadt az ízületbe) ellentétben én arra gyanakszom, hogy az első pár nap erős bevérzése és a térdem kímélése együtt oda vezetett, hogy a szalagok és a térdkalácsom egyszerűen letapadtak és rögzültek abban a kímélős helyzetben (jellemző érzés volt a múltheti tornáztatásnál, hogy ahogy próbáltam hajlítani a lábam, éreztem, hogy a szalag nem mozog szabadon a térdkalácsom fölött, hanem húzza magával felfelé) és ez a letapadás most a tornáztatás hatására feloldódott. Azért nem gondolom, hogy beakadt a térdem, mert ugyan dagadt is és fájt is, a beakadt térd állítólag olyan fájdalommal jár, amivel az ember nem sétálgat heteket, de órákat sem. Persze, magas a fájdalomküszöböm, de nem ennyire :-)) Az mondjuk elgondolkodtató, hogy tegnap óta egyáltalán nem dagad a térdem.
Na, hát egyelőre ennyit rólam és a meniszkuszomról, most pedig felkelek és járok, talán azt is megnézem, hogy megy a lefelé lépcsőzés, bár attól félek egy kicsit.

2014. augusztus 19., kedd

Zanzásított útibeszámoló

Tényleg nem járja, hogy így elhanyagolom ezt a jó kis blogot! Gyorsan összeszedem az elmúlt 3 hetet, aztán lesz majd egy részletes beszámoló is az utazós blogban, sok-sok képpel.

Ahogy már korábban írtam, Nizza volt az úticél, pontosabban Dél-Franciaország. A hely gyönyörű, komolyan nincsenek rá szavak, a két hét alatt csoda, hogy nem kaptam tengeriherkentyű-mérgezést, annyi kagylót-rákot-polipot ettem, a tenger langyos, és rengeteg ember van. Mindig és mindenhol. Zavaróan sok. Apropo, emberek: franciául beszélnek, de mentalitásban olaszok. A vendégek nemigen érdeklik őket, udvariasak és korrektek, de nem túl kedvesek. Siralmas, hogy mennyire nem beszélnek angolul sem éttermekben, sem szállodákban. Bezzeg oroszul!
A programokról, kicsit részletesebben: az első helyszín Monaco volt, ez a gyönyörű, tengerparti dombra épült miniállam, rendes herceggel, aki a kastélyában lakik. Monte Carlo és a kaszinó elképesztő, a környéken levő autókat és boltokat inkább nem is említem ;-) A Monacoi Nagydíj ugye Monaco utcáin zajlik, az úttesten vannak is erre utaló nyomok és az aszfalt is meglehetősen sima (sírnának is a Lamborghini-tulajdonosok, ha nem így lenne). Kiderült az is, hogy kaszinóba már csak a lúzerek járnak autóval; aki számít, az helikopterrel teszi meg a jachtkikötő-kaszinó távot. Az oceanográfiai múzeumban rengeteg időt töltöttünk, lenyűgöző gyűjteményt rakott össze az egykori elmeháborodott herceg, aki többet foglalkozott a tenger dolgaival, mint a saját népével.
Másodikként Saint-Tropezt néztük meg, ez kicsit csalódás volt, mármint gyönyörű, meg sok a jacht, elmentünk sétahajókázni is, de kb ennyi. Azért jó volt. Aznap el akartunk menni Hyéres-be is, de Balázs rosszul lett az autóban, úgyhogy inkább visszamentünk Nizzába.
A következő helyszín Menton volt, egy helyes kis település a francia-olasz határon. Mint kiderült, a botanikus kertjei kedden zárva vannak (tipp, hogy melyik nap jártunk ott?), ezen kívül pedig mindössze egy hatalmas tengerparti sétánnyal és egy kikötővel rendelkezik, és persze leírhatatlan tömeggel, de ez mindegyik városról elmondható.
Másnap Cannes-ba mentünk, Antibes is be volt tervezve, de gondoltunk egyet és hajóval mentünk, így csak Cannes fért bele. Hát itt én nagyon durván shoppingoltam és állati jól esett, meg kell, hogy mondjam :-)) A színház a vörös szőnyeggel pont akkora hatással volt rám, mint a Kínai Színház Hollywoodban 15 éve... Lefényképeztem, ne mondja már senki, hogy még ennyit se, de nem hagyott bennem különösebben mély nyomot. Itt elég erőteljesen érezhető volt a gazdagság, a boltok egy dolog, de a bennük lévő tömeg, az emberek viselkedése, az autók, a jachtok... Balázs nagyon élt :-))
Ami ezután jött, amiatt akkor is megérte volna elutazni Franciaországig, ha semmi mást nem látunk. Elmentünk a Verdon folyó völgyéhez, ami nem is völgy, hanem egy csodálatos kanyon, érdemes utánanézni, Gorge du Verdon névre hallgat. Álomszép hely, egésznapos program, de bőven megéri. Balázst teljesen elvarázsolta a hely, mi is csak pislogtunk, mert ilyet nem mindennap lát az ember. A kanyon végén egy valószínűtlenül kék tó várja a kitartó turistát.
Az utolsó kötött programunk egy hajóút volt a szomszéd településről, delfineket néztünk, nagyon szuper volt, de az utasok fele párszor kidobta a taccsot, ami kicsit beárnyékolta a mi szórakozásunkat is.
A köztes napokon medencéztünk, strandoltunk, mászkáltunk az óvárosban, sőt, egyszer egy csúszdaparkba is elmentünk, ami egy igazi béna lehúzós hely volt, de Balázs nagyon szerette volna. Szegény, jó nagyot csalódott...
Ahogy azt már egy rövid posztban leírtam, meglehetősen hisztis volt a fiatalember, ez sajnos egy visszatérő és többé-kevésbé meghatározó eleme volt a nyaralásunknak. Amikor nem hisztizett és nem a vízben lubickolt, akkor kedvenc új hobbijának, az autós rosszullétnek hódolt.

A hazautazásunk napján érkezett anyukám is, a szabadság maradék napjait négyesben töltöttük. Volt vásárlás és bútorszerelés, szusizás, mégtöbb szusizás, apró bevásárlások és az utolsó nap még a hegyekbe is felmentünk, hogy lássunk már egy kis havat is.
Azóta elkezdődött a középiskola, a munka, anyukám lassan hazaér tőlünk, úgyhogy lassan visszarázódunk a normál menetbe. Sajnos a térdem semmivel sem lett jobb, úgyhogy a meg kell műteni. A doki azt mondta, nincs értelme már tovább várni, fáj, dagad, lila és nem működik rendesen. Időpontot majd kapok valamikor. Addig én ilyen gerilla-akció keretében tornáztatni fogom, mert az elmúlt 6 hét kímélő életmódja miatt a szalagok meg az izmok teljesen letapadtak és már egyáltalán nem tudom behajlítani a lábam.

2014. augusztus 15., péntek

Bizalom

A két héten át tartó masszív medencézés/tengerezés folyományaként Balázsnak begyulladt a hallójárata. Szegény nagyon szenved, akinek volt ilyenje, az tudja, mennyire fájdalmas dolog ez. Valahogy olyan megható az a bizalom, ahogy odabújik hozzánk és kérdezi, hogy melyik oldalára feküdjön, hogy kevésbé fájjon és amit tanácsolunk, azt csinálja.
Akármilyen nyegle kamasz, amikor baj van, hozzánk jön tanácsért és ez olyan jó.
Írok ám majd az útról is, ígérem :-)

2014. augusztus 9., szombat

Megáll az ész

Áll Nizza közepén és sír, hogy neki Franciaországban kell elvesztegetnie két hetet, amikor ezt az időt otthon is tölthetné és bárcsak meghalna és akkor örökre szabadságon lehetne.
Az, hogy egy hét múlva új iskolában kezd, MA esett le neki. Nem ebben a világban él :-((((

2014. augusztus 1., péntek

Az élet dolgai

- Anya, hogyan lehetséges az, hogy a kisbabáknak ennyire pici ujjuk van? Hát kisebb, mint az én körmöm! Voltam én valaha ilyen pici?
- Mi az, hogy! Amikor először láttunk az ultrahangon, 5 mm voltál.
- 5 mm??? Anya, de az normális, hogy egy baba ennyire pici?
- Persze, de ez hagyján, még a szívedet is láttuk dobogni!
- Na nee, az nem lehet!!!

Ez a beszélgetés egy közepesen nagy hiszti után zajlott, ahol kicsit sírt is, ilyenkor utána mindig iszonyú aranyosan beszédes.