2014. május 9., péntek

Végre!

Nincs mentség arra, hogy így elhanyagolom a blogot, tudom. Az igazság az, hogy az elmúlt hónap olyan szinten be volt táblázva, hogy bekapcsolni sem igen tudtam a laptopot, nemhogy posztolni. Vendégeink is voltak, méghozzá két egymást követő héten, kirándultunk is, a munka is nagyon felpörgött. Meg aztán kicsit depressziós is vagyok.
Tegnap végre sort kerítettünk az általános iskolai utolsó fogadóórára és elég megdöbbentő dolgokat hallottunk.
A logopédiával indítottunk, itt megtudtuk, hogy Balázs nagyon sok szónak utánakérdez, nagyon érdeklik az angol szavak jelentései és ehhez a logopédia foglalkozásokat megfelelő platformnak gondolja :-) Az olvasás utáni szövegértése továbbra sem jó, egy olvasott szövegre visszakérdezni nemigen tud, a saját szavaival elmondani pedig pláne nem.
Az integrációs tanár általános észrevételei: gyakran aktív, "ott van" az órákon, néha viszont még mindig nem, ilyenkor passzívabb és visszahúzódóbb. A német nyelvre sokkal nyitottabb lett és nagyon sokat beszél, pozitív értelemben :-)
Matek:
Az idei egyik nagy téma a törtszámítás és a nap (az év) híre, hogy egyszerűbb szöveges feladatokat már önállóan megcsinál Balázs! Ez tőle irtó nagy dolog, tényleg. Az idővel való számítás (pl 5-re kell Zürichbe érnem és 25 perc az út, mikor kell elindulnom) még nagyon nehézkes és ugyanez a helyzet a pénzzel is, annak ellenére, hogy mind a kettőt intenzíven gyakoroljuk - anélkül, hogy ő ezt gyakorlásként érzékelné.
Geometria megy neki, de az látszik, hogy nem ez lesz a kedvenc tantárgya :-)
Nyelv: Németül rövidebb történeteket szívesen talál ki és ír le, egyre szebb mondatokban és választékosabban, a hallás utáni szövegértésnél, ha valami nem tiszta, megkéri a tanárokat, hogy játsszák le újra a szöveget. Ez is nagy dolog, túlléptünk azon, hogy "nem értem" és befeszül. Franciából kivételesen jó a kiejtése; néhány ismétlés után kimond olyan szavakat, amikkel az osztály legnagyobb része szív. Itt szerintem nagyon nagy előny a magyar nyelv és a zs hang ismerete :-)
Összességében nagyon sokat fejlődött, nagyon barátságos, nagyon sokat beszélget az osztálytársaival, néha húzódik csak vissza. Sokkal önállóbb, mint volt és nagyon igyekszik, néha annyira, hogy pl az óra kellős közepén előre megy a tanári asztalhoz papírokért, megzavarva ezzel az órát. Nem szólnak neki ezért, mert iszonyóan értékelik a fejlődést, amin keresztül megy, nekünk is nevetve mesélték. Gyakorlatilag mindent nevetve meséltek és olyan dolgokra utaltak, hogy ha nem tudnám, hogy nem beszélnek magyarul, azt gondolnám, hogy megtalálták a blogot :-)
Az írása gyakran borzasztó, ezért az osztályasszisztens rendszeresen megfenyegeti, hogy jönnek megint az "íráslapok", amiket Balázs annyira rettenetesen utál, hogy a puszta említésüktől elkezd szépen írni.

Nem tudom, van-e fogalmatok (nyilván van), milyen érzés volt hallgatni ezt a sok dicséretet, nehéz szavakba önteni azt a tiszteletet, amit Balázs iránt érzünk - ez már rég túlmutat a szereteten és a büszkeségen, ez már olyan teljesítmény, amiért egy vadidegen előtt is megemelnénk a kalapunkat - és azt a hálát, amivel a tanároknak tartozunk. Na, hát ha van fogalmatok, akkor most képzeljétek el, hogy ezután itthon Balázs anyáknapi ajándéka várt (itt egy héttel később van, mint otthon), egy gyönyörű agyagcserép, lefestve, kiégetve, rajta a legapróbb részletekig kidolgozott rózsaszirmok és -levelek, a cserépben pedig egy rózsaszín muskátli.

A rózsákat a saját kis mütyürke ujjaival formázta egyedül, a virágot pedig a suli mögötti kertészetben vették meg, mindenki kiválasztotta a saját anyukájának valót, Balázs úgy gondolta  (sic), hogy egy rózsaszín virág, ezt anya nagyon szeretni fogja. A cserép egyébként több héten keresztül készült és ezalatt ő végig titokban tartotta és türelmesen formázgatta a rózsákat és erezte a leveleket, hogy tegnap aztán a következő igazi kamaszos szöveg kíséretében átadja nekem: anya, tulajdonképpen csináltam neked valamit és nem tudom, mit csináljak vele, mert anyáknapjára készült, úgyhogy odaadom most.

12 megjegyzés:

kadarm írta...

annyira örülök, hogy részetek lehet mindebben, klasszak vagytok!

Panni írta...

Köszi Móni, mindenki ilyen elbánást érdemelne az iskolában!

Ági írta...

szia
Nagy örömmel olvastam a jó híreket, és hát nagyon, de nagyon ügyesek vagytok.
Balázs nagyon szépet alkotott, látszik, nagy-nagy szeretettel készült, büszke lehetsz rá!!
Fantasztikus türelmeteknek, kitartásotoknak köszönhető ez, ahol most tart. Gratulálok hozzá!!
szia, Ági

Panni írta...

Agi, koszonom szepen, nagyon-nagyon jol esik, amit irsz :-) Az igazsag az, hogy en az ev eleje ota keptelen vagyok _ugy_ jelen lenni az otthoni dolgokban, ahogy en azt magamtol elvarnam, igy ez most egyedul Gabor es Balazs erdeme :-) En csak a buszke hirhozo vagyok.

Ági írta...

szia
"ez most egyedul Gabor es Balazs erdeme
En csak a buszke hirhozo vagyok."


A csodákat (kézlegyintés).........
ott állsz minden mögött!!!!!!!!!!

Panni írta...

Koszonom, jol esik, hogy igy gondolod :-)

Kriza írta...

hát nagyon gratulálok, csodás lehetett ezeket hallani, még az én szemem is elpárásodott tőle, pedig nem is ismerem Balázst :-)

az ajándék meg királyságos, szöveggel együtt :-)))))))

Panni írta...

Igen, tényleg csodálatos volt :-)
Egyszer pedig találkoztál Balázzsal szerintem, olyan 2,5 hónapos lehetett :-)

Kriza írta...

Lehet, a Millenárisos talira gondolsz? Mert amikor a járókáért jöttetek, akkor nem igazán :-)

Panni írta...

A járókásra gondoltam :-)

Kriza írta...

Szerintem ő nem volt itt, anyukáddal jöttél, nekem úgy rémlik. Persze ezer éve volt, ki tudja már...:-)

Panni írta...

Igen, anyukám ott volt, ezek szerint Balázs nem? Nahát :-)