2014. május 16., péntek

Időzített hormonbomba

Elkezdtünk úgy igazán ismerkedni a kamaszkor szépségeivel. Már írtam korábban a hol üvöltős, hol sírós időszakokról, de olyan, mint tegnap, még nem volt. Balázs minden különösebb ok nélkül elkezdte magát felhúzni, valünk kimondottan bunkón és igazságtalanul viselkedett. Mindezt úgy, hogy előtte nem éppen kicsi szívességet kért tőlünk, amire azt mondtuk, hogy meg kell még beszélnünk. Többször kértük, hogy ne le gyen igazságtalan és próbáljon meg lenyugodni, aztán emlékeztettük arra, amit kért és amit ezért cserébe ígért, de semmi nem használt. Félórás masszív mocskolódás és szándékos kötözködés után azt mondtam, hogy jó, a szívesség megbeszélése egy nappal elhalasztva. Erre - ahogy sejteni lehetett - kirobbant belőle a zokogás, berohant a szobájába és a takarója alatt sírt szívszaggatóan, miközben azt kiabálta, hogy mi őt nem is szeretjük. Túl sokáig nem bírtam ezt hallgatni, bementem egy pohár vízzel, de nem akarta meginni. Erre elmondtam neki a szokásos kiskamasz-felvilágosító szövegemet, hogy vele most a hormonjai szórakoznak és ez normális és ezen minden ember átmegy és a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon szeretjük, erről persze hallani sem akart, de aztán elmondtam még egyszer és még kétszer és szépen lassan elhitte és lenyugodott. Aztán beszéltünk a képernyő előtt töltött időről, aminek szerinte - nyilván - semmi köze a viselkedéséhez, én pedig próbáltam győzködni, hogy de bizony, ha házi előtt képernyőzik, az igenis hatással van rá, mert ingerlékenyebb lesz. Ezért is nem szeretjük, ha házi előtt laptopozik. Mondtam neki nyomatékként, hogy nálunk is úgy van ez, hogy első a kötelesség, utána a szórakozás. Erre megint kitört belőle a zokogás, hogy miért mondok neki ilyet, ő nem is szórakozik, hát mit képzelek én, a laptopozás szórakozás neki?! Olyan kb 10 perc alatt sikerült tisztáznunk a szórakozás fogalmát, akkor viszont közölte, hogy neki az lenne az igazi szórakozás, ha mi hárman grilleznénk kint az erkélyen. Ezzel azért jól feladta a leckét, egyrészt, mert kb egy hónapja esik majdnem minden nap, de hétvégénként aztán tényleg kivétel nélkül, másrészt mert be kell szereznünk egy elektromos grillezőt. De megígértem neki, hogy ha nem esik, persze, hogy grillezünk hármasban az erkélyen. Legalább felgyorsítjuk a grillezőbeszerzést :-)
Ezután még egy ideig könnyes szemmel pislogott ki a takarója alól, de direkt úgy, hogy nagyon aranyos legyen. Végre kiadta a feszkót, már csak 6-800 ilyet kell túlélni és kész is a kamaszkor.

Nincsenek megjegyzések: