2014. május 16., péntek

Időzített hormonbomba

Elkezdtünk úgy igazán ismerkedni a kamaszkor szépségeivel. Már írtam korábban a hol üvöltős, hol sírós időszakokról, de olyan, mint tegnap, még nem volt. Balázs minden különösebb ok nélkül elkezdte magát felhúzni, valünk kimondottan bunkón és igazságtalanul viselkedett. Mindezt úgy, hogy előtte nem éppen kicsi szívességet kért tőlünk, amire azt mondtuk, hogy meg kell még beszélnünk. Többször kértük, hogy ne le gyen igazságtalan és próbáljon meg lenyugodni, aztán emlékeztettük arra, amit kért és amit ezért cserébe ígért, de semmi nem használt. Félórás masszív mocskolódás és szándékos kötözködés után azt mondtam, hogy jó, a szívesség megbeszélése egy nappal elhalasztva. Erre - ahogy sejteni lehetett - kirobbant belőle a zokogás, berohant a szobájába és a takarója alatt sírt szívszaggatóan, miközben azt kiabálta, hogy mi őt nem is szeretjük. Túl sokáig nem bírtam ezt hallgatni, bementem egy pohár vízzel, de nem akarta meginni. Erre elmondtam neki a szokásos kiskamasz-felvilágosító szövegemet, hogy vele most a hormonjai szórakoznak és ez normális és ezen minden ember átmegy és a legfontosabb, hogy nagyon-nagyon szeretjük, erről persze hallani sem akart, de aztán elmondtam még egyszer és még kétszer és szépen lassan elhitte és lenyugodott. Aztán beszéltünk a képernyő előtt töltött időről, aminek szerinte - nyilván - semmi köze a viselkedéséhez, én pedig próbáltam győzködni, hogy de bizony, ha házi előtt képernyőzik, az igenis hatással van rá, mert ingerlékenyebb lesz. Ezért is nem szeretjük, ha házi előtt laptopozik. Mondtam neki nyomatékként, hogy nálunk is úgy van ez, hogy első a kötelesség, utána a szórakozás. Erre megint kitört belőle a zokogás, hogy miért mondok neki ilyet, ő nem is szórakozik, hát mit képzelek én, a laptopozás szórakozás neki?! Olyan kb 10 perc alatt sikerült tisztáznunk a szórakozás fogalmát, akkor viszont közölte, hogy neki az lenne az igazi szórakozás, ha mi hárman grilleznénk kint az erkélyen. Ezzel azért jól feladta a leckét, egyrészt, mert kb egy hónapja esik majdnem minden nap, de hétvégénként aztán tényleg kivétel nélkül, másrészt mert be kell szereznünk egy elektromos grillezőt. De megígértem neki, hogy ha nem esik, persze, hogy grillezünk hármasban az erkélyen. Legalább felgyorsítjuk a grillezőbeszerzést :-)
Ezután még egy ideig könnyes szemmel pislogott ki a takarója alól, de direkt úgy, hogy nagyon aranyos legyen. Végre kiadta a feszkót, már csak 6-800 ilyet kell túlélni és kész is a kamaszkor.

2014. május 9., péntek

Végre!

Nincs mentség arra, hogy így elhanyagolom a blogot, tudom. Az igazság az, hogy az elmúlt hónap olyan szinten be volt táblázva, hogy bekapcsolni sem igen tudtam a laptopot, nemhogy posztolni. Vendégeink is voltak, méghozzá két egymást követő héten, kirándultunk is, a munka is nagyon felpörgött. Meg aztán kicsit depressziós is vagyok.
Tegnap végre sort kerítettünk az általános iskolai utolsó fogadóórára és elég megdöbbentő dolgokat hallottunk.
A logopédiával indítottunk, itt megtudtuk, hogy Balázs nagyon sok szónak utánakérdez, nagyon érdeklik az angol szavak jelentései és ehhez a logopédia foglalkozásokat megfelelő platformnak gondolja :-) Az olvasás utáni szövegértése továbbra sem jó, egy olvasott szövegre visszakérdezni nemigen tud, a saját szavaival elmondani pedig pláne nem.
Az integrációs tanár általános észrevételei: gyakran aktív, "ott van" az órákon, néha viszont még mindig nem, ilyenkor passzívabb és visszahúzódóbb. A német nyelvre sokkal nyitottabb lett és nagyon sokat beszél, pozitív értelemben :-)
Matek:
Az idei egyik nagy téma a törtszámítás és a nap (az év) híre, hogy egyszerűbb szöveges feladatokat már önállóan megcsinál Balázs! Ez tőle irtó nagy dolog, tényleg. Az idővel való számítás (pl 5-re kell Zürichbe érnem és 25 perc az út, mikor kell elindulnom) még nagyon nehézkes és ugyanez a helyzet a pénzzel is, annak ellenére, hogy mind a kettőt intenzíven gyakoroljuk - anélkül, hogy ő ezt gyakorlásként érzékelné.
Geometria megy neki, de az látszik, hogy nem ez lesz a kedvenc tantárgya :-)
Nyelv: Németül rövidebb történeteket szívesen talál ki és ír le, egyre szebb mondatokban és választékosabban, a hallás utáni szövegértésnél, ha valami nem tiszta, megkéri a tanárokat, hogy játsszák le újra a szöveget. Ez is nagy dolog, túlléptünk azon, hogy "nem értem" és befeszül. Franciából kivételesen jó a kiejtése; néhány ismétlés után kimond olyan szavakat, amikkel az osztály legnagyobb része szív. Itt szerintem nagyon nagy előny a magyar nyelv és a zs hang ismerete :-)
Összességében nagyon sokat fejlődött, nagyon barátságos, nagyon sokat beszélget az osztálytársaival, néha húzódik csak vissza. Sokkal önállóbb, mint volt és nagyon igyekszik, néha annyira, hogy pl az óra kellős közepén előre megy a tanári asztalhoz papírokért, megzavarva ezzel az órát. Nem szólnak neki ezért, mert iszonyóan értékelik a fejlődést, amin keresztül megy, nekünk is nevetve mesélték. Gyakorlatilag mindent nevetve meséltek és olyan dolgokra utaltak, hogy ha nem tudnám, hogy nem beszélnek magyarul, azt gondolnám, hogy megtalálták a blogot :-)
Az írása gyakran borzasztó, ezért az osztályasszisztens rendszeresen megfenyegeti, hogy jönnek megint az "íráslapok", amiket Balázs annyira rettenetesen utál, hogy a puszta említésüktől elkezd szépen írni.

Nem tudom, van-e fogalmatok (nyilván van), milyen érzés volt hallgatni ezt a sok dicséretet, nehéz szavakba önteni azt a tiszteletet, amit Balázs iránt érzünk - ez már rég túlmutat a szereteten és a büszkeségen, ez már olyan teljesítmény, amiért egy vadidegen előtt is megemelnénk a kalapunkat - és azt a hálát, amivel a tanároknak tartozunk. Na, hát ha van fogalmatok, akkor most képzeljétek el, hogy ezután itthon Balázs anyáknapi ajándéka várt (itt egy héttel később van, mint otthon), egy gyönyörű agyagcserép, lefestve, kiégetve, rajta a legapróbb részletekig kidolgozott rózsaszirmok és -levelek, a cserépben pedig egy rózsaszín muskátli.

A rózsákat a saját kis mütyürke ujjaival formázta egyedül, a virágot pedig a suli mögötti kertészetben vették meg, mindenki kiválasztotta a saját anyukájának valót, Balázs úgy gondolta  (sic), hogy egy rózsaszín virág, ezt anya nagyon szeretni fogja. A cserép egyébként több héten keresztül készült és ezalatt ő végig titokban tartotta és türelmesen formázgatta a rózsákat és erezte a leveleket, hogy tegnap aztán a következő igazi kamaszos szöveg kíséretében átadja nekem: anya, tulajdonképpen csináltam neked valamit és nem tudom, mit csináljak vele, mert anyáknapjára készült, úgyhogy odaadom most.

2014. május 4., vasárnap