2014. március 23., vasárnap

Elkezdenek történni a jó dolgok

Nagyon-nagyon feltöltött az az 5-6 nap otthon, nagyon jó volt minden nap találkozni a családdal, sőt, még a barátokra is jutott idő. Ennek nem kéne nagy dolognak lenni, de mivel anyukám Kecskeméten állomásozik, nem volt egyszerű a család-barát tengelyt egymáshoz igazítani. Azt már csak zárójelben írom le, hogy ezek nekem nem szabad-, hanem munkanapok voltak. De nagyon jól esett és bár úgy volt, hogy eddigre már anyukám is otthon lesz, így is sok időt sikerült együtt töltenünk.
A munkahelyen is egyrészről szuperül alakulnak a dolgok (másrészről pedig tragikusan): a mérnökség átkért, mert felhalmozódott a dolog és kevesen vannak, így már második hete igazi mérnöki munkám van. Orvosi eszközökről, elsősorban implantátumokról lévén szó nNem megyek bele az undorító részletekbe, de azért sejthetitek, hogy 5 hónap adminisztráció után mekkora élvezet egy igazi eszközön igazi méréseket és vizsgálatokat és szakértői munkát végezni. Először csak pár napról volt szó, most viszont már a jövő hét is biztos. Ja és itt csak németül beszélünk :-)) Apropo német, a Klubschuléval volt egy nagy összeveszésem, amiben ők engem csalással vádoltak meg és feketelistára akartak tenni nemfizetés miatt (ezt itt Svájcban a szolgáltatók egy tollvonással megtehetik és ezt a listát nemcsak a pénzintézetek, de a lakásfenntartók, az autókereskedők, a munkáltatók, a közigatás, egyszóval mindenki látja. Frankón el lehet lehetetleníteni az embert. Az egészben az a röhej, hogy ők voltak a hibásak. Végül, amikor leírtam nekik pontokba szedve, hogy ők hol hibáztak és én hol nem (sehol), és a súlyosan és többszörösen megrendült bizalmam ellenére hajlandó vagyok ezért az összegért egy másik tanfolyamot elvégezni náluk, csak hagyjanak már békén, felhívtak telefonon és felajánlották azt, amit én is felajánlottam nekik. Ezzel kvázi elismerték, hogy ők hibáztak, persze nem írásban, csak szóban, de Svájcban az is nagy dolog. Ez még március legelején volt, most a héten egyeztünk meg abban, hogy akkor legyen az a tanfolyam egy Schweizerdeutsch tanfolyam, ami egyébként Gábornak is tetszik, így mindketten elvégezzük. Együtt fogunk iskolába járni, viszi majd a táskámat, meg minden, ez olyan romantikus :-)
Ez a hét Balázs szülinapjáról szólt; már hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy mit fog kapni, de miért ne hagyjuk ugye az utolsó pillanatra, nem is mi lennénk, ha valaminek egyszer időben nekiállnánk. Azért minden sikerült, így csütörtökön elmentünk a helyi kisboltba, ahol a Balázs átvette a szakemberektől az új biciklijét, beállították neki az ideális magasságot, gratuláltak neki, ő pedig fülig érő szájjal megköszönte.
Azt már hetek óta tudjuk, hogy Minecraft tortát fog kérni, ami egyfelől nagyon egyszerű, mivel ott minden kocka, másfelől nem ad túl sok támpontot. Végül a könnyebbik oldaláról közelítettem meg a problémát és egy jellemző, szép, mégis nehezen elrontható karaktert öntöttem marcipánba, méghozzá a creeper-t.
Mielőtt nekiálltam, megkérdeztem, hogy milyen krémet szeretne bele, csokisat vagy málnásat, a válasz az volt, hogy mindkettőt, én pedig komolyan veszem az ünnepelt kívánságát :-)
 
A szelet a vágás következtében nyerte el a harmonika-formát, előtte teljesen kocka-alakú volt a torta. Vendégek is voltak, meglátogattak minket másikB-ék, akikkel már egyszer Luzernben is találkoztunk. A két fiú, mivel napra egyidősek, egyszerre fújták el a gyertyákat, ami a kakaószórás miatt okozott némi átrendeződést Creeper arcán, de ezt nem akarjátok látni, komolyan :-) A két fiú jót játszott, nekünk közben volt időnk beszélgetni, jó délután volt :-)

2 megjegyzés:

Vildi írta...

Isten éltesse Balázst!

Panni írta...

Köszönjük :-)