2014. március 25., kedd

IV

Van itt Svájcban ez az úgynevezett IV Stelle, ami leginkább az SNI-hez hasonlít a lényegét tekintve. Lehet, hogy korábban már írtam róla, ezért nem szeretném bő lére ereszteni. Decemberben adtuk be rá a kérelmet és laza menetnek tűnt, erre pénteken kaptuk az értesítést, hogy elutasították. Ez csak egy előzetes határozat, lehet ellene fellebbezni és az orvosunk szerint kell is, mert a miénknél egyértelműbb eset kevés van. Szóval most orvosi szakvéleményeket fordítok, csak hogy ne unatkozzak... Kíváncsi vagyok, hogy döntenek és mivel indokolják majd.

2014. március 24., hétfő

2 éve

Két éve már, hogy kiköltöztünk, nagyon durva! Az első évben is nagyon sokminden történt, a másodikban még ennél is több. Tavaly tavasszal még amiatt panaszkodtam, hogy még mindig nem dolgozom, mára ez is megoldódott, sőt :-) Prsze most panaszkodhatnék sok más miatt, de azok a dolgok akkor is megtörténtek volna, ha otthon maradunk (legalábbis szeretném remélni, hogy nem a kiköltözésünk okozta őket...).
Hihetetlen, hogy Balázs a középiskolára készül, hogy Gáborral a sviccerdüccsöt tanuljuk nemsoká, hogy már nem vagyok ideges, ha németül kell telefonon beszélni, hogy dolgozom, hogy vasárnap, ha épp nincs itthon semmi, mert előző nap a vendégség miatt elfelejtettem vásárolni, el tudunk menni egy étterembe anélkül, hogy újra kéne tervezni a büdzsét.

2014. március 23., vasárnap

Elkezdenek történni a jó dolgok

Nagyon-nagyon feltöltött az az 5-6 nap otthon, nagyon jó volt minden nap találkozni a családdal, sőt, még a barátokra is jutott idő. Ennek nem kéne nagy dolognak lenni, de mivel anyukám Kecskeméten állomásozik, nem volt egyszerű a család-barát tengelyt egymáshoz igazítani. Azt már csak zárójelben írom le, hogy ezek nekem nem szabad-, hanem munkanapok voltak. De nagyon jól esett és bár úgy volt, hogy eddigre már anyukám is otthon lesz, így is sok időt sikerült együtt töltenünk.
A munkahelyen is egyrészről szuperül alakulnak a dolgok (másrészről pedig tragikusan): a mérnökség átkért, mert felhalmozódott a dolog és kevesen vannak, így már második hete igazi mérnöki munkám van. Orvosi eszközökről, elsősorban implantátumokról lévén szó nNem megyek bele az undorító részletekbe, de azért sejthetitek, hogy 5 hónap adminisztráció után mekkora élvezet egy igazi eszközön igazi méréseket és vizsgálatokat és szakértői munkát végezni. Először csak pár napról volt szó, most viszont már a jövő hét is biztos. Ja és itt csak németül beszélünk :-)) Apropo német, a Klubschuléval volt egy nagy összeveszésem, amiben ők engem csalással vádoltak meg és feketelistára akartak tenni nemfizetés miatt (ezt itt Svájcban a szolgáltatók egy tollvonással megtehetik és ezt a listát nemcsak a pénzintézetek, de a lakásfenntartók, az autókereskedők, a munkáltatók, a közigatás, egyszóval mindenki látja. Frankón el lehet lehetetleníteni az embert. Az egészben az a röhej, hogy ők voltak a hibásak. Végül, amikor leírtam nekik pontokba szedve, hogy ők hol hibáztak és én hol nem (sehol), és a súlyosan és többszörösen megrendült bizalmam ellenére hajlandó vagyok ezért az összegért egy másik tanfolyamot elvégezni náluk, csak hagyjanak már békén, felhívtak telefonon és felajánlották azt, amit én is felajánlottam nekik. Ezzel kvázi elismerték, hogy ők hibáztak, persze nem írásban, csak szóban, de Svájcban az is nagy dolog. Ez még március legelején volt, most a héten egyeztünk meg abban, hogy akkor legyen az a tanfolyam egy Schweizerdeutsch tanfolyam, ami egyébként Gábornak is tetszik, így mindketten elvégezzük. Együtt fogunk iskolába járni, viszi majd a táskámat, meg minden, ez olyan romantikus :-)
Ez a hét Balázs szülinapjáról szólt; már hónapokkal ezelőtt tudtuk, hogy mit fog kapni, de miért ne hagyjuk ugye az utolsó pillanatra, nem is mi lennénk, ha valaminek egyszer időben nekiállnánk. Azért minden sikerült, így csütörtökön elmentünk a helyi kisboltba, ahol a Balázs átvette a szakemberektől az új biciklijét, beállították neki az ideális magasságot, gratuláltak neki, ő pedig fülig érő szájjal megköszönte.
Azt már hetek óta tudjuk, hogy Minecraft tortát fog kérni, ami egyfelől nagyon egyszerű, mivel ott minden kocka, másfelől nem ad túl sok támpontot. Végül a könnyebbik oldaláról közelítettem meg a problémát és egy jellemző, szép, mégis nehezen elrontható karaktert öntöttem marcipánba, méghozzá a creeper-t.
Mielőtt nekiálltam, megkérdeztem, hogy milyen krémet szeretne bele, csokisat vagy málnásat, a válasz az volt, hogy mindkettőt, én pedig komolyan veszem az ünnepelt kívánságát :-)
 
A szelet a vágás következtében nyerte el a harmonika-formát, előtte teljesen kocka-alakú volt a torta. Vendégek is voltak, meglátogattak minket másikB-ék, akikkel már egyszer Luzernben is találkoztunk. A két fiú, mivel napra egyidősek, egyszerre fújták el a gyertyákat, ami a kakaószórás miatt okozott némi átrendeződést Creeper arcán, de ezt nem akarjátok látni, komolyan :-) A két fiú jót játszott, nekünk közben volt időnk beszélgetni, jó délután volt :-)

2014. március 15., szombat

Jól vagyunk

Lassan ideje belátnom, hogy nincs időm a blogra... :-( Köszönjük az érdeklődést, minden rendben van,tényleg csak az idő hiányzik. Múlt héten Gábor volt Magyarországon, most én, kint én még a munka mellé bevállaltam heti két németet, így esténként én már be nem kapcsolom a gépet. A vonaton tudnék blogot írni, de általában csak bambulok ilyenkor, na, majd megpróbálom megemberelni magam :-)
Az elmúlt két hét legfontosabb híre, hogy Balázst felvették a középiskolába, ahol volt próbahéten. Nagyon tetszett a tanároknak, azt mondták, gyorsan megtalálta a helyét, nyitott volt és barátkozó, és pénteken már énekelt is. A nyelvi eszközei még mindig hiányosak, erre rá fognak majd feküdni még. Sokan kértétek, hogy írjak részletesen az iskoláról. Ez egy magániskola a szomszéd városban, de Balázs oktatását a pszichológusi és pszichiátriai szakvélemény alapján a helyi önkormányzat fizeti. A normál iskolai osztályok 10-15 fősek, a speciális osztályokba 6-8 gyerek jár és itt iskolaidőben logopédiai és egyéb szükség szerinti fejlesztést is kapnak. Balázs ilyen speciális osztályba fog járni, ami a fejlesztésen túl abban különbözik a normál iskolai osztályoktól, hogy teljesen differenciáltan oktatnak még középiskolás gyerekeket is, és attól függően kapnak majd a harmadik év végén záróbizonyítványt, hogy a kötelező tantervet milyen szinten sajátították el. Írtam már többször, hogy itt a Gimin kívül van Sek A, B és C, na, ezeket a szinteket fogja át az oktatás, így simán előfordulhat, hogy 2 gyerek Sek C-s bizit kap, 3 Sek B-set, 2 pedig még egy évet lehúz és megkapja a Sek A-t. A lényeg, és ezt nagyon hangsúlyozták, hogy a "nemzeti alaptantervet" teljes egészében követik és leadják a leadandó anyagot.

A jövő hét Balázs szülinapjáról fog szólni, ha mással nem is, pár fényképpel biztos jövök majd!

Más: anyukám még mindig kórházban van, tegnap volt hat hete, hogy befeküdt. Nem így tervezte, de mostmár tényleg csak türelemre van szükség, fájdalmas dolgok már nem lesznek. Cipőbe még nem fog bújni egy ideig.
Apukámtól ma búcsúzunk el, úgy, ahog mi szeretnénk és ahogy szerintünk talán ő is szerette volna.