2014. február 2., vasárnap

Lakásátadás

Elég sok olyan történetet hallani Svájcon belüli költözésről, ami után az ember háromszor is meggondolja, hogy kell-e neki az a nagyobb / szebb / olcsóbb / újabb lakás. Kollégák, ismerősök sem kíméltek, hallottunk zsebtükörrel érkező tulajról, aki a legkisebb helyekre is benéz, így tényleg rengeteget takarítottunk olyan helyeken, amiknek normál esetben a létezéséről sem kéne tudnunk (pl a mosdókagyló alá befekve a kagyló kerámiája alatti perem, nem is értem, hogy hogy mehet oda bármi piszok, valószínóleg nem is ment, mi azért megsikáltuk, a redőnytok belső felülete, egyszeróen MINDEN ragyogott. És akkor, péntek délelőtt, az utolsó pillanatban észrevettem egy kicsi vízkövet a csap kifolyójánál. Már nem volt időm leszedni, mert épp csengettek, így ezzel a vallomással indítottam és vártam a következményeket. A lakásfenntartó az új bérlővel érkezett, amit mi kicsit unfair-nek tartottunk, gondoltuk, jönnek majd a megalázó leleplezések, fitymáló szájhúzás, stb... A fenntartó megkérdezte, hogy magunk takarítottunk-e (sokan céggel végeztetik el az átadás előtti takarítást, az ára a mi lakásméretünknél 1000 frank), aztán felajánlotta, hogy amíg az új bérlővel végigjárják a lakást, jöjjünk fel nyugodtan, kb 30 perc lesz. Tiszta idegbeteg voltam, azt számolgattam, mennyit fognak felszámolni a parkettán lévő ázásnyomért és a későn felfedrzett vízkőért. Végül félóra után visszamerészkedtünk, kérték, hogy adjunk még néhány percet, addig menjünk le a pincébe az új bérlőkkel, nézzük meg, hogy a pincehelyiség tiszta-e. Lent egy ottmaradt polc kapcsán kölcsönös meglepetésre kiderült, hogy mindannyian magyarok vagyunk, így kicsit lentragadtunk és mindannyian elmeséltük az életünk történetét.
Amikor visszamentünk, mutatta a lakásfenntartós hölgy, hogy hol kéne aláírni.
- Kész vagyunk? - kérdeztem őszinte hitetlenkedéssel.
- Igen.
- Ennyi??? Atyám, én milyen ideges voltam...
- Miért???
- Hát, olyan történeteket hallottam...
- Milyeneket?
- Hát, hogy az ember tükörrel benéz mindenhova...
Ennyiben maradtunk, a lakást csont nélkül átvették, mi pedig hihetetlen megkönnyebbüléssel köszöntünk el tőlük. Délután már végre a "saját" új lakásunkat is alaposan kitakaríthattam, jól esett :-)

5 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Az uj kerot nem makulatlanul adtak at? Vagy svajcibb vagy a svajcinal? ;)

Panni írta...

Hat, amennyiben a falakbol arado tobbéves dohanyszag ellenére kifestetlenül atadas es az elszivoban talalt, olajtol ragacsos fekete porcicak a makulatlan fogalomkörébe tartoznak... :-)

Marianna írta...

Ezzel együtt is jobb?
Drukkolok.

Panni írta...

Persze, ezeket mar mind eltuntettuk :-)
Koszi szepen a drukkot!

kadarm írta...

huh, te milyen rendes vagy:) most meggyőztél, hogy Svájc nem nekem való