2014. február 20., csütörtök

Felfoghatatlan

Tegnapelőtt délelőtt 11 után valamivel apukám elment ebből az ocsmány világból. Remélem, hogy könnyű útja volt és amikor az utolsó lélegzetével azt mondta: úgy érzem, most meghalok, nem félelmet, hanem megkönnyebbülést érzett.
Nem sikerül megbarátkozni a szóval, hogy meghalt. Csak néha hasít be, a legváratlanabb időpontokban. Például amikor a búcsúztatásáról beszélünk és arra gondolok, hogy biztos jól fog majd neki esni, hogy mindenki összegyűlik, aki számára kedves volt. Aztán jön a felismerés, hát hogy esne jól neki, két napja meghalt, neki már semmi nem fog jól esni!

Mostmár anyukámnak drukkoljatok, aki ma átesett a második műtéten is, amire "kisebb" komplikációk miatt volt szükség. Jövő héten lesz még egy műtétje és ha minden igaz, utána már hamarosan hazaengedik. Ideje, mert holnap lesz 3 hete, hogy befeküdt.

8 megjegyzés:

Anita írta...

Panni kitartást! Tiszta szívből drukkolok anyukádnak, hogy mielőbb felépüljön. Most nagyon nehéz lehet Neked, de az idő minden sebet begyógyít! Puszillak

Vildi írta...

Részvétem :(
Anyukádnak meg mielőbbi felépülést!

Panni írta...

Köszönjük szépen, mindannyian! Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy nem nekem a legnehezebb.

Monettino írta...

Nagy ölelést küldök, én azt tapasztaltam hogy a meglehetősen vegyes érzelmeim ellenére és számomra is meglepően, nagyon nehéz volt elengednem a szüleimet, és hosszú, nehéz gyászfolyamat volt. Tudom, hogy te is megbirkózol vele, de sok könnyel jár... Édesanyádért továbbra is drukkolok!

Kriza írta...

Őszinte részvétem, Panni. Apukám fél éve halt meg, és én még mindig nem tudom hova tenni ezt a tényt, és nem bírtam kisírni magam, talán az egyéb komplikációk miatt. Ha neki nem is, de nektek jól fog esni, hogy eljön mindenki, aki neki kedves volt. Sok erőt neked az elkövetkező hetekhez, anyukádnak pedig jobbulást. Gondolok rátok.

Panni írta...

Köszönöm szépen. Móni, szerintem sokkal nehezebb az elengedés, ha az a kapcsolat nem volt tisztába téve. Tehát nem a vegyes érzelmek ellenére, hanem éppen azok miatt nehéz. Én sem számíthatok jobbra, tudom...

Kocek írta...

Így van, nekem lassan másfél éve kavarognak a dolgok állandóan és a mélységes szomorűság vegyül a dühvel, a haraggal és a csalódottsággal. Nagyon nehéz dolog ez.

kadarm írta...

Pannikám, ha ez számít, miattad most rengetegen gondolnak apukádra és ez biztos segít neki, akárhol is van most. Biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb módon fogod meggyászolni. Anyukádnak drukkolok nagyon.