2014. február 6., csütörtök

Annyi minden történik

Lenne miről írnom, de valami téli álomhoz hasonló fáradtság van rajtam, komolyan nincs energiám bekapcsolni a laptopot.
Előszöris Balázs egy szupermenő előadást dobott össze a tornádókról, amit hétfőn elő is adott es nagyon nagy tapsot és dicséretet kapott érte. 10-15 percig folyamatosan beszélt idegen nyelven, miközben kattintgatott a slide-ok közt, kikerdezgetésekkel interaktívvá tette az előadást, lapozgatott a saját jegyzetében, újságcikkeket idézett, és a végén még egy kvízt is csináltatott a többiekkel. Ha én erre képes lettem volna 12 évesen... De még 22 évesen sem voltam. Talán a saját anyanyelvemen, de egy idegen nyelven biztosan nem.
Megérkezett közben a féléves bizonyítvány is, csupa 4-5 (mielőtt mindenki megdöbben, ne felejtsük, hogy itt hatos a legmagasabb osztályzat, nem mintha ez változtatna a tényen, hogy továbbra is iszonyú büszkék vagyunk Balázsra). Franciából holnap nagydolgozat lesz, tanulunk rá ezerrel, ami kicsit nehézkesen megy mostanában, mert a fiatalúr masszív képernyőfüggő lett, és ezzel egyidőben hiperérzékeny is, így nem elég, hogy semmit nem akar megcsinálni, amire kérjük, még sírva is fakad, ha ezt szóvá tesszük :-)
Jövő hétfőtől egy héten át a kiszemelt középiskolába fog járni (Usterben van, közel) és ha kölcsönösen tetszenek egymásnak, akkor szeptembertől ott folytatja svájci pályafutását ;-) Ezután az egy hét után két hét síszünet jön, aminek a második hetét sítáborban tölti. Először hallani sem akart róla, aztán elkezdte emlegetni, később a tágabb családnak már dicsekedett vele, mostanra pedig már bele van vésve az Agendájába (ilyen leckefüzet jellegű) is :-)
Holnap Erzählnacht, ami egy, a szülők által szervezett mesélős este a gyerekeknek. Tavalyelőtt ez volt az első alkalom, hogy Balázs betette a lábát az iskolába, tavaly pedig itt voltam képes először hosszabb beszélgetést folytatni német nyelven, német anyanyelvűekkel. Idén is bevállaltam a sütést és a büfét, mert nem vagyok normális, hétvégére viszont el szeretnénk menni kicsit kikapcsolódni.
Anyukám túl van a műtéten, még sokáig lesz kórházban; nagyon vigyáznak rá, mert még sosem csinált ez az orvoscsoport ilyen beavatkozást és valamilyen előadáson akarják az esetet bemutatni. Nem hagyják, hogy fájjon neki és naponta ellenőrzik az összes ellenőriznivalót.
Apukám tegnap már egy kicsit fel tudott kelni, most próbálják felerősíteni, hogy kaphasson kemót.

Elnézést a távirati stílusért, utol kell érnem magam, az meg a stílus rovására megy :-)

Nincsenek megjegyzések: