2014. január 1., szerda

Nyugalom

Megérkeztünk az összes csomagunkkal, épségben, amit azért nem hittem volna. Mármint hogy a csomagok majd épségben. Merthogy két utazótáskát kellett vennünk, hogy vissza tudjunk jönni, nem is annyira a dolgok mennyisége, mint inkább mérete miatt (pl egy pár, egész táskát kitöltő 43-as síbakancs Balázsnak, ami itt méregdrága, ő viszont megy sítáborba, tehát kell neki). Most mit szépítsem, túltoltuk, na. Így a maximális számú és súlyú feladható csomaggal és kézipoggyásszal libbentünk be Ferihegyre, ahol ezt még egy duty free Tokaji aszúval súlyosbítottuk, hogy aztán itt Pfäffikonban a vonaton felejtsük, a laptoptáskával együtt... Nyugalom, időben szóltam, Gábor egyből felugrott a vonatra, én meg a lépcsőre álltam, hogy ne tudjon elindulni. A vonat mármint. Ezután Balázs percekig lelkendezett, hogy mennyire vicces, hogy megállíthatatlanul remeg a kezem. Azóta minden táskából ki- és elpakoltunk, 3 mosás lement, ebédeltünk, játszottunk, most pedig szabadfoglalkozásom van :-)
Nade a 10 napról, amit otthon töltöttünk: nagyon tömény volt és fárasztó, de végül mindenre jutott idő. A Gravity című filmet szerettem volna megnézni, de már egyik mozi sem adta. Megnéztünk viszont egy dinoszauruszos gyerekfilmet, nagyon aranyos volt. A 10 nap fénypontja egyértelműen az a pillanat volt, amikor Gáborral sétáltunk este a Füredi úton, benyúlt a kabátja zsebébe és megtalálta a Balázsnak vett "kamu" ajándékot. Abban benne volt minden; ami volt, a megkönnyebbülés, hogy elmúlt, a szeretet, minden. Pedig tök egyszerű kis pillanat volt.
Balázs hódolhatott a kedvenc hobbijainak; bowlingozott, biliárdozott, korcsolyázott, azt még valahogy meg kéne oldani, hogy a köztes időt ne a tabletjébe bújva töltse...

Nincsenek megjegyzések: