2014. január 27., hétfő

Egy szinttel feljebb, avagy kávé kilátással

Nem is hittem volna, hogy egy lépés felfele - és egy jobbra - mennyit jelent. Az van, kérem, hogy a reggeli kávé mellett egyszerre gyönyörködhetünk az Alpok csúcsaiban és a Pfäffikersee tükörsima vizében. Giccs indeed.
Sokmindenről írnék, de egyszerűen nincs erőm hozzá. Ha a tavalyi év szarul kezdődött (Gábor nagypapája meghalt, anyukám rák-diagnózist kapott), akkor ez egy fos. Apukám negyedik stádiumú tüdőrákját december végén fedezték fel és tegnap már nem tudott lábra állni. Anyukám rekonstrukciós műtétjét 2 hónapja tologatják. Nagypapám másfél hónapja kórházban van. A makk-egészséges nagynéném két napja szívinfarktust kapott. És még nincs vége a januárnak.
Hogy mi van Balázzsal? Fogalmam sincs. Képtelen vagyok a dolgaira koncentrálni. Ő a szokásos empátiájával leszarja (vagy egyszerűen fel sem fogja), hogy mi történik körülötte. Talán jobb is, mert mostmár mi is csak állunk és nézünk, hogy mi az isten történik körülöttünk.

Nem abba szakad bele a szív, amikor megtudjuk, hogy a szerettünk nagyon beteg. Nem is abba, amikor visszagondolunk a sok, veszekedéssel elvesztegetett időre. Abba, amikor a hatvannégy éves, töpörödöttre betegedett apukánk sírva előveszi a megtakarított pénzét és elmondja, milyen temetést szeretne. És abba, amikor a százkilós testvérünk elsírja magát a telefonban.

17 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

Óuramisten, ezt még olvasni is rettenetes :-((((((( Fogalmam sincs, hogy bírod ép ésszel, én belebolondulnék :-(((((((

kadarm írta...

gondolok rátok erősen

Vildi írta...

Nagyon sok kitartást és erőt kívánok nektek...ez borzalmas!

Kocek írta...

Sokszor ölellek, pontosan tudom mit érzel... :(

mamua írta...

ó, Panni:(((

Kriza írta...

nagyon sajnálom, együttérzésem :-(
nekem augusztus végén halt meg teljesen váratlanul apukám, agyvérzésben. utoljára húsvétkor találkoztunk, azóta csak telefonáltunk, szeptemberben akartam hazamenni találkozni vele... azon a hétvégén, amikor végülis temettük.
én azt gondoltam, ha lett volna időnk megbeszélni dolgokat pl. milyen temetést szeretne... jobb lett volna. nektek talán ez megadatik, nem tudom, jobb-e így...
gondolok rátok.

Akecsk írta...

Panni, nagyon sok erőt nektek ehhez az időszakhoz! Gondolok rátok.

zsuzsi írta...

Panni :(
nagyon sajnalom.
Balazs valoszinuleg fogja a dolgokat, csak nem kommunikal vagy nem ugy, ahogy te gondolnad. Valoszinuleg jol van, kben rola is irnal :/
Puszi xxx

Kata Mester írta...

Sok erőt kívánok!

Panni írta...

Nagyon szépen köszönöm! Nem én vagyok a főszereplő ebben a történetben, sőt, én a dolgok könnyebbik oldalán állok. Ráadásul hozzászoktam a válsághelyzetekhez, úgyhogy teszem a dolgom, egyik lábam a másik után.

lucillaposta írta...

:-( annyira sajnálom ...

lucillaposta írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Agi írta...

Sok erőt, kitartást kívánok Panni ez nagyon nehéz, tényleg minden rossz összejött most a csakádban :( remélem ezután már csak jobb következik. Ölelés!

presh írta...

Kitartás! Gondolok rátok, és szorítok, hogy végre jó irányban induljanak el a dolgok!

Anita írta...

Panni, sok erőt és kitartást kívánok Neked! Tudom, hogy közhely, de ezek a rossz dolgok csak erősebbé tesznek, és rossz után csak jó jöhet, így kell lennie. Gondolok rátok! Puszi

Anita írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
V. írta...

Nagyon sajnálom Panni :(((