2014. január 27., hétfő

Egy szinttel feljebb, avagy kávé kilátással

Nem is hittem volna, hogy egy lépés felfele - és egy jobbra - mennyit jelent. Az van, kérem, hogy a reggeli kávé mellett egyszerre gyönyörködhetünk az Alpok csúcsaiban és a Pfäffikersee tükörsima vizében. Giccs indeed.
Sokmindenről írnék, de egyszerűen nincs erőm hozzá. Ha a tavalyi év szarul kezdődött (Gábor nagypapája meghalt, anyukám rák-diagnózist kapott), akkor ez egy fos. Apukám negyedik stádiumú tüdőrákját december végén fedezték fel és tegnap már nem tudott lábra állni. Anyukám rekonstrukciós műtétjét 2 hónapja tologatják. Nagypapám másfél hónapja kórházban van. A makk-egészséges nagynéném két napja szívinfarktust kapott. És még nincs vége a januárnak.
Hogy mi van Balázzsal? Fogalmam sincs. Képtelen vagyok a dolgaira koncentrálni. Ő a szokásos empátiájával leszarja (vagy egyszerűen fel sem fogja), hogy mi történik körülötte. Talán jobb is, mert mostmár mi is csak állunk és nézünk, hogy mi az isten történik körülöttünk.

Nem abba szakad bele a szív, amikor megtudjuk, hogy a szerettünk nagyon beteg. Nem is abba, amikor visszagondolunk a sok, veszekedéssel elvesztegetett időre. Abba, amikor a hatvannégy éves, töpörödöttre betegedett apukánk sírva előveszi a megtakarított pénzét és elmondja, milyen temetést szeretne. És abba, amikor a százkilós testvérünk elsírja magát a telefonban.

2014. január 11., szombat

Szintet ugrunk

Na jó, ez túlzás, csak lépünk. Február elsejétől egy emelettel feljebb költözünk, egy nagyobb lakásba. A "költözésre" (vagyis a bútorok és holmik felhordására) pontosan egy hetünk lesz, szóval még dobozolni sem kell szinte. Azt hiszem, ezt a költözést szeretni fogom, ráérős, nincs stressz, nincs aggódás a szállítás miatt, nem fogunk dobozokat kerülgetni :-)
Az új lakás egy szobával nagyobb, és az erkélye is a mostaninak a másfélszerese, ami azért jó, mert a mostani sem kicsi. Ja és arról az erkélyről látni lehet majd a hegyeket, ha jól számolunk :-) A bérleti díjak közti különbség elenyésző, 15%. Egyszer majd azt is leírom, hogy hogy lett a "miénk" az a lakás, csak már annyiszor eldicsekedtem vele, hogy mára már banális kis semmiségnek tűnik, pedig akkor nagyon büszke voltam rá.

2014. január 10., péntek

7:21

Szokásos reggeli email-váltásunk, miközben én a vonaton zötyögök:

G 6:34 - Nem Geronimo Stilton, hanem Gregs Tagebuch. A Geronimo Stilton már nem menő.
P 7:15 - Bakker, miért irtam Geronimo Stiltont??? :-(
G 7:21 - Egyébként a fiad az ágyában fekszik megreggelizve és a frissen kikölcsönzött könyvet olvassa.


Ennyi :-) Remélem, megbocsátja Balázs, hogy leGeronimoStiltonoztam a Gregs Tagebuch-ot.

2014. január 9., csütörtök

Visszarázódtunk

Lassan túl vagyunk a szünet utáni első héten, úgyhogy kezdünk egészen visszarázódni. A szünet előtt írt francia dolgozat gyalázatosra sikeredett, ami azért bánt, mert a franciát szereti Balázs és megy is neki. Volt azért vidámabb dolog is, kedden meglepetéssel várt minket; egy új Gregs Tagebuch (elírtam, javítottam, ugyanitt Geronimo Stilton könyvek nagy tételben eladók :-) ) könyvvel, a sorozat nyolcadik részével. Az történt, hogy csörgött a vezetékes telefon, ő pedig látta, hogy a Gemeinde Bibliothek-ból hívják (sic), ezért felvette(!!), és hát tényleg onnan hívták. A szünet előtti héten voltak könyvtárban és ő ott megkérdezte, hogy megvan-e ez a könyv. Akkor sajnos nem volt meg, de a nő megígérte neki, hogy telefonál, amikor visszaérkezik. Balázs szerint lehet, hogy már decemberben megérkezett, "de én mondtam, hogy csak januárban hívjanak, mert Magyarországon leszek a szünetben". Tehát most a megállapodás szerint felhívták telefonon, hogy jelezzék, megérkezett a köny, ő pedig elment érte. Értitek. Az én félénk fiam ezt így lezsírozza a könyvtáros nővel, az, hogy németül, már nem is hírértékű. Meg elmegy érte a délutáni szabadidő közepén.
Aztán tegnapelőtt segítettem neki az előadásához anyagokat gyűjteni a tornádókról, amihez kellett az iskolában használt pendrive-ja. Ahogy rendezgettem a fájlokat, egyszercsak találtam egy justin timberlake.pps nevűt. Kérdeztem is, hogy hát ez meg mi a fene.
- Ja, az egy másik előadás, Andrinnal csináljuk.
- ???
- Ezt a témát választottuk.
- ??? Balázs, hahó, szerinted, amikor kérdezünk, hogy mi újság a suliban, akkor nem ilyesmikre gondolunk? Te pedig mindig azt mondod, hogy "nem tudom", vagy hogy "semmi különös"...??
- Jaaa... Hát de. Akkor mostmár tudjátok.
Hát így. Komolyan nem lepődnék meg, ha holnap haza hozna egy lányt.

2014. január 1., szerda

Nyugalom

Megérkeztünk az összes csomagunkkal, épségben, amit azért nem hittem volna. Mármint hogy a csomagok majd épségben. Merthogy két utazótáskát kellett vennünk, hogy vissza tudjunk jönni, nem is annyira a dolgok mennyisége, mint inkább mérete miatt (pl egy pár, egész táskát kitöltő 43-as síbakancs Balázsnak, ami itt méregdrága, ő viszont megy sítáborba, tehát kell neki). Most mit szépítsem, túltoltuk, na. Így a maximális számú és súlyú feladható csomaggal és kézipoggyásszal libbentünk be Ferihegyre, ahol ezt még egy duty free Tokaji aszúval súlyosbítottuk, hogy aztán itt Pfäffikonban a vonaton felejtsük, a laptoptáskával együtt... Nyugalom, időben szóltam, Gábor egyből felugrott a vonatra, én meg a lépcsőre álltam, hogy ne tudjon elindulni. A vonat mármint. Ezután Balázs percekig lelkendezett, hogy mennyire vicces, hogy megállíthatatlanul remeg a kezem. Azóta minden táskából ki- és elpakoltunk, 3 mosás lement, ebédeltünk, játszottunk, most pedig szabadfoglalkozásom van :-)
Nade a 10 napról, amit otthon töltöttünk: nagyon tömény volt és fárasztó, de végül mindenre jutott idő. A Gravity című filmet szerettem volna megnézni, de már egyik mozi sem adta. Megnéztünk viszont egy dinoszauruszos gyerekfilmet, nagyon aranyos volt. A 10 nap fénypontja egyértelműen az a pillanat volt, amikor Gáborral sétáltunk este a Füredi úton, benyúlt a kabátja zsebébe és megtalálta a Balázsnak vett "kamu" ajándékot. Abban benne volt minden; ami volt, a megkönnyebbülés, hogy elmúlt, a szeretet, minden. Pedig tök egyszerű kis pillanat volt.
Balázs hódolhatott a kedvenc hobbijainak; bowlingozott, biliárdozott, korcsolyázott, azt még valahogy meg kéne oldani, hogy a köztes időt ne a tabletjébe bújva töltse...