2013. december 20., péntek

Utazunk

Végre utazunk! A reptérig már el is jutottunk. Idén egy kicsit bonyolultabban oldjuk meg a dolgot, a gépünk ugyanis korán reggel megy és a legelső vonattal is neccesen érnénk ki, így maradt a taxi vagy a reptéri szállodában alvás. Győztek az anyagiak, a taxi drágább lett volna, így ma délután beköltöztünk a Radisson Blu Flughafen nevű intézménybe és azóta itt henyélünk. Megérdemeljük a pihenést, fizikailag és agyilag is teljesen le vagyunk fáradva.
Én ugyan megfogadtam, hogy idén nem sütök és nem takarítok, végül mégiscsak sütöttem és takarítottam is. Munka is volt bőven, a 4:30-as kelésről kiderült, hogy hosszútávon még engem is kikészít. Gábor a héten már szabin volt, de egyrészt volt egyéb munkája, másrészt itt volt anyukája és jó sokat mászkáltak.
Balázs még írt egy halom dolgozatot, ráadásul ez az ajándékozósdi is rosszul sült el. 12-én, az Adventssingen-en már szóvá tettem az osztályfőnöknek, hogy Balázs még nem kapott ajándékot, másnapra lett is egy tessék-lássék csomag az asztalán (szívószálas üdítő és valami csoki), aztán megint semmi. 3 hét alatt háromszor kell ajándékot adni a kihúzott embernek, ez a szabály. Szerda este már Balázs is sírt (az, hogy én is, az nem újság), én pedig nem tudtam, hogy mivel vigasztalhatnám. Hogy az emberek szemetek? Vagy hogy lehet, hogy csak elfelejtette a másik gyerek? Igazából mindannyian sejtettük, hogy mi történt. Gáborral megbeszéltük, hogy csütörtök reggel vesz két apró kamu-ajándékot és beviszi az ofőnek, hogy csempéssze Balázs táskájába. Gábor is nagyon szomorú volt, látszott rajta. Megvette a miniajándékokat, becsomagolta ismeretlen csomagolópapírba és ment a suliba. Az osztályba lépve pont Balázsba botlott.
- Mit csinálsz itt, apa?
- Frau F-hez jöttem.
- A Wichteln miatt?
- Igen, részben amiatt is.
- De nézd, kaptam ma kettőt! - és mutatott büszkén az asztalán levő két kis csomagocskára.
Így végül nem kellett csalnunk, az utolsó pillanatban megkönyörültek Balázson. Én akkor olyan hálás voltam annak a gyereknek, akárki is volt az... Aztán kiderült az is, hogy ki volt; az a gyerek, akivel korábban volt már vitája Balázsnak és mellesleg az osztály vezére. Ismét nem vitte túlzásba a kedveskedést, egy Snickers és egy Haribo volt az ajándék, Balázs viszont nagyon örült neki és ez a lényeg, ugye.
Ma még volt egy Schulsilvester nevű összeröffenés az iskolában reggel 7-től 9-ig és most 2 hétig iskoláról beszélni sem fogunk :-) 10 napig leszünk otthon, ezt szeretnénk nyugodtan eltölteni, nagyon ránk fér.

5 megjegyzés:

kadarm írta...

szerintem pont ilyen dolgok miatt teljesen értelmetlen a karácsonyi ajándékozást az osztályban erőltetni. nagyon kis kivétellel soha nem lesz belőle értelmes, kedves gesztus, de legalább a szülőknek munkát és pénzköltést jelent. egyszer el is mondtam az iskolában, borzasztóan megsértődött mindenki:)

Panni írta...

Hát igen, csak gondolom, próbálják a kölköket belevezetni a valóságba, megismertetni az ajándékozás örömét, stb-stb... De úgy látszik, ez is csak egy újabb mód a mobbingra :-(

kadarm írta...

igen, ezek szoktak lenni az érvek, de a valóság pont az, hogy annak adsz szívesen ajándékot, akit kedvelsz, a kötelező ajándékozás nem kifejezetten követendő példa. de a lényeg, hogy Balázs végül kapott

Kata Mester írta...

Jó, hogy ilyen szülei vannak Balázsnak, mint Ti!(: Nem minden szülő menne be intézkedni hasonló helyzetben sajnos..

Panni írta...

Kata, köszönjük, ez jol esik! Nem is tudom, mi mast tehettünk volna.