2013. november 15., péntek

Kerekasztal-megbeszélés

Kedden (amikor a posztot elkezdtem, ide azt írtam, hogy tegnap...) nagy nap volt: kora-este kerekasztal-megbeszélésre voltunk hivatalosak Balázs tanáraival, az iskola pszichológusával, még egy fontos emberrel az iskolából, és természetesen Balázs "saját" pszichológusával.
Annyira ügyesen gazdálkodtam az időmmel, hogy előtte még orvoshoz is el tudtam menni, hogy megejtsem a nagy éves kontrollt. Ide beszúrnék annyit zárójelesen, hogy az elmúlt hónapokban olyan vérnyomásokat és pulzusokat produkálok, hogy komoly eséllyel pályázom egy agyvérzésre. Ez csak azért vicces, mert amióta az eszemet tudom, mindig nagyon-nagyon alacsony volt a vérnyomásom és a pulzusom, nem 100/70 alacsony, hanem 80/50 alacsony, 55-60-as pulzussal, két reggeli kávé után. Tegnap ehhez képest 106/84 volt, a pulzusom pedig 102. Ennyit rólam.
Balázs megbeszélését hosszas vizsgálatok előzték meg; már július óta jártunk vele pszichológushoz, szeptemberben volt ugye egy nagyon részletes qEEG vizsgálata is, aminek az eredményéről nem akartam irni a tegnapi - upsz, keddi - napig. Jól is tettem, mert kiderült, hogy az ott megemlített dolgok (skizoid hajlam, bipolaritás, autizmus) mellékesek és azért van leírva, hogy ki kell ezeket zárni, mert az EEG vizsgálat és a kiértékelése is objektiv, Balázs előélete alapján viszont ezek a dolgok abszolút kizárhatók; egyszerűen arról van szó, amit már sokszor leírtam, hogy az ADHD nem olyan, mint a lábtörés, hanem vannak átlógó tünetek, pl tikkek, autisztikus megnyilvánulások, stb.
Ennek az egész, többhónapos kivizsgálásnak az volt a célja, hogy kiderüljön, milyen iskolában folytassa Balázs a tanulmányait. Itt Svájcban az általános iskola hatosztályos, tehát a kérdés mindenképpen időszerű. Ez volt az a nap, ami miatt már egy hónapja ideges voltam (na jó, nem csak az iskola-része miatt), és olyan jól alakult, amennyire csak egy nap jól alakulhat. Hétfőn még összefutottunk a pszichológussal egy gyors stratégiai megbeszélésre, de kiderült, hogy felesleges volt aggódnunk. Balázs a szociális készségek, kapcsolatok terén hatalmasat fejlődött; olyan dolgokról beszél az iskolában és olyan lelkesedéssel, amit álmunkban sem gondoltunk volna. A kedvenc fejlesztőpedagógusnak, Herr S-nek pl olyan részletekbe menő kiselőadást tartott a fekete lyukak kialakulásáról és fizikájáról, hogy az csak lesett. Aztán mondtak egy másik példát is: tegnap valami képeket aggattak fel a folyosón a falra az egyik osztálytárssal, ami után Balázs kiakadva mesélte Frau F-nak, hogy ezzel a fiúval képtelenség együtt dolgozni és egyébként is. Ehhez hozzátette Herr S, hogy ő fültanúja volt a vitának, az volt, hogy az osztálytárs nem adogatta a képeket, hanem dobálta, Balázs pedig megkérte, hogy ne dobálja össze-vissza. Erre a másik közölte vele, hogy nem baj, majd te (Balázs) összeszeded. Erre Balázs azt mondta, hogy jólvan, akkor mostantól nem segítek, csináld egyedül. Mindezt úgy, hogy a másik, akivel vitázott, a létra tetején állt, ő pedig a földön, tehát látszólag fizikailag fölényben is volt, Balázs mégis kiállt magáért és az igazáért. Ráadásul, mint megtudtuk, az illető gyerek az osztály alfahímje, ami valószínűleg nem tűnt fel Balázsnak, ahogy az sem tudatosult benne, hogy az alfahímet nem kóstolgatjuk. Mindenesetre számára nagyon jól sült el a dolog.
A tananyagban is sokat fejlődött, de a tudása nagyon egyenetlen; franciából, környezetismeretből nagyon jól áll, matekból egyfelől szinten van, hatodikos könyvből tanul, másfelől viszont tizesátlépéshez még mindig előveszi az ujjait. Ezek miatt, illetve a még nem tökéletes német tudása miatt elég kérdéses, hogy milyen középiskolába menjen. A SekC szóba sem jöhet, oda nála sokkal-sokkal gyengébb tanulók mennek, a SekB-ben a tananyag egy része simán menne, egy másik részével viszont nem tudna megbirkózni. Ehhez jön az 5-6 szaktanár és a 23-24 fős osztálylétszám, ami neki egyszerűen túl sok. Így - mindenki heves és lelkes egyetértésével - az a döntés született, hogy Balázs kislétszámú osztályban kezdi a középiskolát, ahonnan később, amikor majd itt lesz az ideje, egy számára megfelelő szintre be tudják integrálni. Személy szerint én nagyon-nagyon örülök ennek a fejleménynek, korábban is erről volt szó, de így, hogy ténylegesen és hivatalosan megszületett a döntés, nagyon megkönnyebbültem.
Tegnap (feltételezve, hogy még ma, 15-én ki tudom tenni a posztot) megint Zukunftstag volt, csakúgy, mint tavaly, és akkor ezt az alkalmat ragadnám meg, hogy coming-outoljak, szóval Balázst én vittem el a munkahelyemre :-) Nagyon élvezte, ahogy a kollégák is, egész hatékony kis napot tartottunk.
Amióta dolgozom, a helyzet nagyon sok tekintetben javult. Pl hiányzunk egymásnak Balázzsal. Előtte mindig az volt, hogy én alig vártam, hogy hazaérjen, ő viszont látni sem birt engem, szó szerint unta a pofámat. Most minden nap felhív, hogy mikor érek haza, addigra kész a házi és az egész estét együtt játszással töltjük, mert neki igénye van rá-rám. Elmondhatatlanul jó érzés ez, amiben már nagyon rég nem volt részem. Mivel a munkával és a játékkal az egész napom eltelik, csak hétvégén takarítok (Balázzsal van egy bizniszünk kisebb háztartási segítségre, ami hol megvalósul, hol nem), így a tisztaságmániám is jelentősen enyhült. Jó érzés, na! :-)

8 megjegyzés:

Anita írta...

Panni, de jó ezt olvasni! :-) Ki hitte volna, hogy az hogy elmész dolgozni ilyen pozitív irányba változtatja meg a kapcsolatod Balázzsal. Még meg is könnyeztem, amit írtál :-) Nekem már régen nem volt ilyenben részem, hogy a gyerekeim várnának haza... Szia: Anita

Anita írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Panni írta...

Anita :-) Köszi szépen!

kadarm írta...

annyira jó az egész, nagyon örülök nektek:)

Panni írta...

Köszi Moni, mi is örülünk eléggé :-)

Südve írta...

Ez irtó jól hangzik, kislétszámú középiskola, tisztára mint a mesében. :-)

Kata Mester írta...

De jó hírek (:

Panni írta...

Südve, Kata, köszönjük :-) Igen, a kislétszàmu suli nagyon jol hangzik, persze kérdés, mennyire àtjàrhato a normàl iskolarendszerrel, de most ez a legkevesebb... :-)