2013. október 5., szombat

Oktoberfest

Hát nem elfelejtettem a lényeget?
Péntek este, a feltételezett autizmus megnyugtató tudatával vonatra ültünk és kis túlzással meg sem álltunk Münchenig (kivéve a két átszállást és a tizenkilenc megállót). Ott már vártak minket Joeék, Balázs keresztszülei.
Balázsból a megérkezésünk után elkezdett ömleni a szó, de nagyon durván (nyilván élvezte, hogy magyarul beszélhet olyanokkal, akiket nem lát nap mint nap, mégis ismerősök) és amikor észrevette, hogy ez vicces, akkor már direkt csinálta, ami viszont már nem volt vicces, sőt, másfél óra után kimondottan idegesítő volt. Addigra viszont ő már totál bepörgött és képtelen volt uralkodni magán, össze-vissza beszélt, gyakorlatilag lehetetlen volt vele egy asztalnál megmaradni. Szóltunk neki többször, figyelmeztettük, aztán sajnos az ő számára véget ért a vacsora. Nagyon sírt, mert szerinte "megaláztuk őt, pedig ő csak jól érezte magát". Szegénykém, azt elhiszem, de ha nem tanulja meg köztünk, hogy mulatás közben is meg lehet (meg kell) őrizni az önkontrollt, akkor később baráti társaságban nagyon durva csalódások fogják érni. Igyekeztem ezt elmagyarázni neki és azt is, hogy semmi visszavonhatatlan nem történt, senki nem akarta megalázni és itt most biztonságban van, ugyanúgy szeretjük, ezen ilyen hülyeségek nem fognak változtatni, éppen ezért jobb, ha ezek a dolgok családi körben történnek meg. Ezután már csak Gábort utálta, aztán lassan lenyugodott és egy kicsit még kijött hozzánk.
A következő napot igazi szórakozással töltöttük. Ettünk, ittunk, nagyon jól éreztük magunkat és igazán kikapcsolódtunk. Oktoberfest, Bayern meccs és olasz napok, ezek közül egy is elég lenne, hogy megtöltse Münchent, hát még a három együtt!


Iszonyú mennyiségű ember volt (magyarok is bőven :-) ) és megvolt az igazi németes mulatás is, az az asztalt verős, nagyon hangosan éneklős. A Hofbräu-ban szerettünk volna ebédelni, de kb háromezren voltak bent (nem viccelek) és MINDENKI énekelt. nagyon jó volt, de Balázs nagyon megijedt, azt mondta, úristen, menjünk innen, ez egy rémálom (sic) :-) Azért még megnéztük a földszinten a sörszéfeket, ahol a törzsvendégek korsói vannak lelakatolva, borsos bérleti díj fejében.


Életemben először az Oktoberfestet is láthattam, kár lett volna kihagyni! Balázs imádta a vidámparkozást és hogy kicsit (nagyon) elengedhette magát, volt Oktoberfest sapka, vattacukor, embereket lepisilő csontváz, meg minden, ami ilyenkor szokás és alkoholmentes.


Aztán a nagyfiúk azt is megmutatták, hogy kell sör nélkül szédülni. Nagyon sokan kérdezték a Facebookon, ezért előre elárulom: nem hánytak sem közben, sem utána, csak az erős fény miatt tűnik sápadtnak az arcuk :-)) Mi csajok viszont majdnem, a puszta látványtól.
Még több kép a szokásos helyen :-)

Nincsenek megjegyzések: