2013. október 29., kedd

Just another manic Monday

Tegnap Balázs elfelejtett gyógyszert kapni. Mire haza értünk, teljesen szét volt csúszva és az is kiderült, hogy egy pár dolgot a suliban felejtett: az óráját, a tízóraiját és a kabátját. Ezután született meg a tegnap esti poszt.
Ma egyébként megkaptuk a qEEG vizsgálat eredményét, mintegy 40 oldalban röviden összefoglalva, most emésztünk :-)

2013. október 28., hétfő

Jóság

Akármennyire idétlen és hisztizős is Balázs, amikor készen van minden házival, annyira meg tud könnyebbülni és fel tud szabadulni, szinte tapintható a különbség. És hülyén hangzik, de olyan hálás olyankor. Talán érzi ő is, hogy azért ezt normális esetben nem szokták a szülők eltűrni :-)

Igyekszem majd gyakrabban írni, tartsatok ki, ne vándoroljatok el ;-)

2013. október 7., hétfő

Promi

Lapozgatom a Google Analytics-et nyugiban, egyszercsak a Referral fülecske alatt mit találok? Egy két évvel ezelőtti HVG-cikkről talált el valaki a blogomra. Nem egy zugújság zugcikkében, hanem a hvg.hu-n ajánlgatnak. Tök jól esett, csak ennyi :-)

2013. október 5., szombat

Oktoberfest

Hát nem elfelejtettem a lényeget?
Péntek este, a feltételezett autizmus megnyugtató tudatával vonatra ültünk és kis túlzással meg sem álltunk Münchenig (kivéve a két átszállást és a tizenkilenc megállót). Ott már vártak minket Joeék, Balázs keresztszülei.
Balázsból a megérkezésünk után elkezdett ömleni a szó, de nagyon durván (nyilván élvezte, hogy magyarul beszélhet olyanokkal, akiket nem lát nap mint nap, mégis ismerősök) és amikor észrevette, hogy ez vicces, akkor már direkt csinálta, ami viszont már nem volt vicces, sőt, másfél óra után kimondottan idegesítő volt. Addigra viszont ő már totál bepörgött és képtelen volt uralkodni magán, össze-vissza beszélt, gyakorlatilag lehetetlen volt vele egy asztalnál megmaradni. Szóltunk neki többször, figyelmeztettük, aztán sajnos az ő számára véget ért a vacsora. Nagyon sírt, mert szerinte "megaláztuk őt, pedig ő csak jól érezte magát". Szegénykém, azt elhiszem, de ha nem tanulja meg köztünk, hogy mulatás közben is meg lehet (meg kell) őrizni az önkontrollt, akkor később baráti társaságban nagyon durva csalódások fogják érni. Igyekeztem ezt elmagyarázni neki és azt is, hogy semmi visszavonhatatlan nem történt, senki nem akarta megalázni és itt most biztonságban van, ugyanúgy szeretjük, ezen ilyen hülyeségek nem fognak változtatni, éppen ezért jobb, ha ezek a dolgok családi körben történnek meg. Ezután már csak Gábort utálta, aztán lassan lenyugodott és egy kicsit még kijött hozzánk.
A következő napot igazi szórakozással töltöttük. Ettünk, ittunk, nagyon jól éreztük magunkat és igazán kikapcsolódtunk. Oktoberfest, Bayern meccs és olasz napok, ezek közül egy is elég lenne, hogy megtöltse Münchent, hát még a három együtt!


Iszonyú mennyiségű ember volt (magyarok is bőven :-) ) és megvolt az igazi németes mulatás is, az az asztalt verős, nagyon hangosan éneklős. A Hofbräu-ban szerettünk volna ebédelni, de kb háromezren voltak bent (nem viccelek) és MINDENKI énekelt. nagyon jó volt, de Balázs nagyon megijedt, azt mondta, úristen, menjünk innen, ez egy rémálom (sic) :-) Azért még megnéztük a földszinten a sörszéfeket, ahol a törzsvendégek korsói vannak lelakatolva, borsos bérleti díj fejében.


Életemben először az Oktoberfestet is láthattam, kár lett volna kihagyni! Balázs imádta a vidámparkozást és hogy kicsit (nagyon) elengedhette magát, volt Oktoberfest sapka, vattacukor, embereket lepisilő csontváz, meg minden, ami ilyenkor szokás és alkoholmentes.


Aztán a nagyfiúk azt is megmutatták, hogy kell sör nélkül szédülni. Nagyon sokan kérdezték a Facebookon, ezért előre elárulom: nem hánytak sem közben, sem utána, csak az erős fény miatt tűnik sápadtnak az arcuk :-)) Mi csajok viszont majdnem, a puszta látványtól.
Még több kép a szokásos helyen :-)

2013. október 3., csütörtök

Heti gyors

Sajnos nem sikerül gyakrabban írnom, de olyankor igyekszem részletesen.
Múlt pénteken megkaptuk az előzetes jelentést Balázs pszichológusától, ebben szerepel az autizmus diagnózisa, ami az egész hétvégénkre rányomta a bélyegét. Nem mintha nem számítottunk volna rá, csak szakember által leírva más azért. Hétfőn volt időpontunk az EEG kiértékelésére, ott viszont az hangzott el, hogy az eredmények ADHD-re utalnak, annak is egy ritka alfajára, amikor a kölöknek néha képszakadása van napközben. Többször jöttek be a vizsgálat alatt olyan hullámok, amik az alvásra jellemzőek. Viszont amikor koncentrál, akkor nagyon durván beáll a vonal, tehát képes a figyelmét összpontosítani. Valamikor októbar, vagy november folyamán lesz egy kerekasztal beszélgetés a vizsgálatot végző pszichológussal, az iskolapszichológussal és a tanárokkal.
Balázs közben a változatosság kedvéért megint írt egy ötös dolgozatot franciából, egyébként pedig löki a süketet a suliban, márminthogy németül, és végre elkezdte érdekelni, hogy miből milyen osztályzatot kap. Ma pl környezetből írtak dolgozatot és kimondottan be volt tojva miatta. Hétfőtől két hét őszi szünet, már nagyon várja. Mi is... :-))