2013. szeptember 11., szerda

Hogy vidámat is írjak

Olyan régen írtam, de ennek megint az az oka, hogy sűrűek a napok. Azt már írtam, hogy voltunk az Alpamare-ban? Nem? Pedig voltunk! Ez egy élményfürdő a másik Pfäffikonban. Elég hirtelen jött az elhatározás, de nem volt sok időnk, pénteken még gyönyörű napsütéses idő volt, erre a hétre már hideget mondtak és esőt (be is jött), azok a csúszdák pedig részben kültériek. Szóval pénteken meg lett ígérve, hogy szombaton pancsoldázunk, Balázs a szent cél érdekében kérés nélkül lemondott a múlt hétvégi filmnézős nasiról, sőt, még a heti zsebpénzéről is. Éjjel egykor arra ébredtem, hogy egy szúnyog kerülget. Kettőig próbáltam visszaaludni, de nem sikerült, úgyhogy felkeltem és kerestem értelmes elfoglaltságot magamnak (pl a kávégép kipucolása hajnalban elég testhezálló feladat). Éppen a blogra posztoltam ki az ADHD videót, amikor megjelent Balázs álmosan, nyúzottan és mérgesen: a szúnyog, ami engem kerülgetett, őt megtalálta. Kell neki minden éjjel átjönnie közénk... 4 csípés van az arcán, egy a kezén és egy a lábán. Köcsög szúnyog! 3 óra volt, Balázs úgy döntött, hogy ez már reggel, éljenéljen, néztünk Big Bang Theory-t, én 6-kor feltettem egy mosást, 7-re már túl voltunk a reggelin is és már csak Gáborra vártunk.
Az élményfürdőre nincsenek szavak... Sok csúszdaparkban voltunk már és sokszor, az általános benyomás az volt, hogy nagyon zsúfoltak, de jók, csak ne a gumis csúszdán csússzunk, mert sosincs gumi. Hát ez nem volt zsúfolt. Rengetegen voltak benne, de néhány ötletnek köszönhetően egyáltalán nem tűnt zsúfoltnak.
1. A mini öltözőfülke átjárós rendszerű, mint egy zsilip. A benne lévő pad felhajtható, lehajtva egyben az ajtókat is zárva tartja. Az öltözőfülkéből befelé már tilos utcai cipőt hordani.
2. Nincs szék- és ágyfoglalás. A fürdőbe már papucs nélkül kell belépni, tehát papucsra eleve nincs is szükség (a mosdóban sem, folyamatosan slagozzák a padlót mindenhol). A törülközőket fogasokra kell akasztani, székre tenni tilos.
3. Rengeteg gumi és szőnyeg van a csúszdákhoz, legalább háromszor annyi, mint amennyi használatban volt (szombat, csúcsidő!).
4. Egyik csúszdán sincs kor- és magasságkorlátozás. Bárki lecsúszhat, mindenkiért a szülő felel.
5. Az, hogy a karperecre terhelik a fogyasztást, alap, már a legtöbb helyen így van, de sok hellyel ellentétben itt a felnőtt karpereceken limit van (elvesztés esetére), gyerek  karpereccel pedig eleve nincs fogyasztás.
6. A wellness részlegben szembetűnő helyen, nagybetűkkel van kiírva, hogy hol kezdődik a meztelen zóna és onnantól ezt kötelező is betartani. Több javaslat is ki van írva szaunázásra, plusz mellé praktikus tanácsok.

És akkor a lényeg, hogy milyen volt... Hát hú. Ugye mire odaértünk, én már 9 órája ébren voltam, azelőtt pedig aludtam vagy 3 órát, ez nagyjából meghatározta a hangulatomat. A fiúk egyből a csúszdák felé mentek, én kipróbáltam a jódos medencét, így már biztosan állíthatom, hogy allergiás vagyok a jódra. Megnéztem a szaunákat, de miután a finn szaunában majdnem elaludtam, jobbnak láttam kimenekülni. Megkerestem a fiúkat, nem kellett sokat találgatnom, hogy hol lehetnek, ott voltak, pont a csúszdák tetejénél. Meggyőztek, hogy valamelyiken csússzak le, gondoltam, mit nekem, az alvás határán vagyok, legalább lesz újra pulzusom és vérnyomásom. Pedig én amúgy nagyon félek a csúszdáktól. Balázs meg is találta szombaton a helyes szót: csúszdagyáva vagyok, igen, ez van. Gábornak volt egy szuper ötlete, van egy csúszda, amin tripla gumival is le lehet csúszni, családi csúszás, hű, de poén. Én hülye, belementem. A legnehezebbnek kell előre ülnie, a borulásveszély miatt. Ez már gyanús lehetett volna. Nem fokozom a hangulatot, hárman 200 kilót nyomunk, borzasztó gyorsan lementünk, több helyen egy hajszálon múlt, hogy nem borultunk fel. Én folyamatosan sikítottam és káromkodtam, de amikor leértünk, mit mondtam, na mit? Azt, hogy mégegyszer. Felmentünk hát még egyszer, a második csúszás még szörnyűbb volt, viszont ezután a csúszda után a többi kimondottan unalmasnak tűnt, vagy legalábbis semmiképp sem félelmetesnek. Le is csúsztam szinte mindegyiken, így hivatalosan elvesztettem a csúszdaszüzességemet. Mondanom sem kell, hogy Balázs nemigen panaszkodott, gyakorlatilag azt csinált, amit akart, ahogy akart, a kedvenc közegében, a vízben. Gyakorlatilag csak addig hagyta ott a csúszdákat, míg evett. Ja, meg egyszer egyikünket sem talált és nagyon elsírta magát, de az már inkább a fáradtságtól lehetett. Este 11-ig van nyitva a hely, de mi olyan 7 órát irányoztunk elő hazaindulásnak. Ez nagyjából egybeesett Balázs kidőlésével, amikor már csak nyafogni tudott, hogy fáradt, fáj a légcsöve (a csúszdában lévő vízpára miatt, mindannyian megéreztük), fázik, menjünkhaza. Az utolsó busz 17:30-kor elment, úgyhogy gyalog mentünk az állomásra, de onnan már gyors volt az út.

A vasárnap nagyjából a szombat kipihenésével telt, kedden mentünk Balázzsal újra a pszichológushoz, ahol több jó hírt is kaptunk. Az első dolog, hogy mivel Balázs állapota veleszületett és kilencéves kora előtt diagnosztizálva volt, a svájci állam gyakorlatilag minden, ehhez kapcsolódó vizsgálatot, gyógyszert, stb térít. Ehhez majd be kell küldenünk mindenféle papírokat és lehet, hogy szakfordításra is szükség lesz, de mivel a pszichológus kétnyelvű, ráadásul a betegségkódok is nemzetközileg egységesek, erre talán nem is lesz szükség. Nem nagy összegről van szó, mert Balázs eleve egy jó biztosítási csomagban van, de így is megy azért pénz bőven a vizsgálatokra és a gyógyszerre.
A másik jó hír, hogy tegnap számítógépes teszt lett volna, de ehelyett inkább beutalták Balázst egy úgynevezett qEEG vizsgálatra, ami működés közben vizsgálja az agyhullámokat. Ez a vizsgálat el lesz végezve gyógyszerrel és anélkül, és állítólag ennek alapján lehet mérni sokmindent. Pont az előbb hívtak, hétfőn lesz az első időpont, ez még csak ismerkedés. Tegnap egyébként a számítógépes helyett másfajta teszteket csináltak, főleg ilyen vizuális figyelmi tesztek voltak, ami Balázs erőssége. Ha minden vizsgálat megvan, mi kapunk egy előzetes szakvéleményt, átbeszéljük és utána leülünk megint a tanárokkal, pszichológussal, iskolapszichológussal, logopédussal, be sem fogunk férni az osztályba, annyian leszünk.
Ma egy érdekes házit kapott Balázs, úgy volt, hogy meglepetésszerűen beállít az egyik osztálytársa és játszanak egy órán keresztül, de az osztálytárs nem jelent meg, így Balázs most henyél.
Én is voltam ma orvosnál, megint a véremet vették, sőt, megtaláltam a gyönyörűséges bőrkabátomat, amiről tegnap derült ki, hogy elvesztettem; ott lógott egy héten át az orvos várótermében. Furán néztek, amikor bementem, tapsikoltam egyet ujjongva és leakasztottam egy kabátot a fogasról :-))

3 megjegyzés:

kadarm írta...

de jó volt ezt olvasni:) csúszdákkal hasonlóképp vagyok:)

Vildi írta...

Csúszdákkal én is így vagyok...:)

Gyomortükrözésem nekem is volt tavaly,itthon,nem kellett injekció és mégcsak nem is volt nagyon rossz,5 perc alatt pikkpakk mindenen túl voltam.Sok szörnyűbb dolgot el tudok képzelni ennél...
Bátorság:)

Panni írta...

Jó látni, hogy nem csak én vagyok csúszdagyáva :-))

Vildi, nagyon sok tükrözésem volt már otthon nekem is, mindegyik után napokig fájt a torkom, és volt, amelyik 15 percig tartott, mintavételek, nézelődés, húzzuk vissza, toljuk lejjebb, ezt én inkább átalszom, ha lehet. Sosem csinálták még bódításban, de itt ez a protokoll, én pedig örülök ennek :-)