2013. szeptember 25., szerda

Szomorkás

Tegnap Balázs nagyon szomorúan jött haza az iskolából. Valami történt, de nem mondta meg, mi. Próbáltam egy ideig faggatni, de csak annyit tudtam belőle kiszedni, hogy valaki bánatot okozott neki és nem szeretne többet mondani. És még annyit mondott: "Anya, kérlek, csak ölelj át." Azt még elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy bánatos és ha mégis el szeretné mondani, akkor bármikor nyugodtan, ma pedig elmeséltem, hogy én az átlagnál sértődékenyebb vagyok és csomószor érzem úgy, hogy megbántottak, közben pedig nem is, ezért igyekszem a dolgokat gyorsan elfelejteni és nem haragot tartani.
Csak hát közben meg mégiscsak a kisfiam, aki bánatos és szomorú és megszakad a szívem, amikor azt mondja, hogy anya, kérlek, csak ölelj át. És persze egyből a legdurvább alázásokra gondolok és utálok mindenkit, aki bántotta és valaha bántani fogja.

2013. szeptember 19., csütörtök

Nyelvtudás

Balázsról szeretnék áradozni. Az elmúlt napokban többször voltam fültanúja, ahogy másokkal, többek között idegenekkel - orvossal, stb - beszél németül. Nem fél, nem szégyellős, bátran, folyékonyan és jól beszél. És ez olyan furcsa érzés. Szeretném azzal áltatni magam, hogy az én példám bátorította, hogy látta, hogy bár bénázom, mégis erőltetem a beszédet és egyrészt nem dől össze a világ, ha hibázom (bár bennem összedől, minden alkalommal), másrészt csak úgy lehet megtanulni beszélni, ha beszélünk. Tartok tőle, hogy az igazság nem ez, legalábbis ez nagyon nem vallana Balázsra. ő nem az a gyerek, aki más kárán, vagy más példájából tanulna.
Írtam róla régebben, hogy a költözés is egy gyászfolyamat, aminek a fázisain én még otthon átmentem és mire kiköltöztünk, már az elfogadásban voltam. Balázs viszont hosszú hónapokra megrekedt a tagadásnál és az egész kiköltözést egy ideiglenes dolognak gondolta. Nem hiszem, hogy ez tudatos volt, egyszerűen akkor ennyit tudott feldolgozni (úgy irigylem a gyerekek lelkét, pont annyit engednek be, amennyit fel tudnak dolgozni). Mostanra juthatott el az elfogadásig, ami egyrészt jó, mert azt jelenti, hogy sikerült feldolgoznia, hogy itt élünk és ezen nem tervezünk változtatni. Másrészt viszont az elfogadás egyben beletörődés is, vagyis rájött, hogy bármit tesz, nem tud a kialakult helyzeten változtatni. És ebbe szomorú belegondolni. Ő ezt valószínűleg nem szomorúságként éli meg, inkább talán úgy, hogy sikerült letennie egy terhet és a nyelvtudással együtt megtalálta az utat a többi gyerekhez. Nem mondom, hogy egész nap az osztálytársaival lóg, de a suliban már beszél velük, mesél nekik, néha már nekünk is mesél a suliról.

2013. szeptember 14., szombat

Slut Walk

A SlutWalk, magyarul ribiséta egy nemzetközi mozgalom, a résztvevőiben egy közös vonás biztosan van: elítélik a szexuális erőszakot, az áldozathibáztatást és az elkövetőmentegetést, valamint egyetértenek azzal, hogy a szexuális bántalmazás csakis az elkövető felelőssége és hogy tisztességes bánásmód jár az erőszak áldozatainak. Egyáltalán nem voltam soha, semmilyen módon érintett szexuális bántalmazás témában és eszembe nem jutott volna belinkelni ezt a megmozdulást, ha nem közvetlen ezután a cikk után olvastam volna ezt a másikat. Ehhez viszont már van hozzáfűznivalóm. Ha X megüti Y-t, az nem azért van, mert Y elviselhetetlen, vagy mert Y részeg, vagy mert Y kiprovokálja (kedvencem). Egyszerűen azért van, mert X egy ideggyenge, önmagán uralkodni képtelen, agresszív ember. Pont. El lehet sétálni, le lehet menni a parkba, a kocsmába, a konditerembe, ha nem bírjuk elviselni a másikat, de nem lehet megütni. Ahhoz, hogy X lássa, milyen áldozatnak lenni, ő is kell, hogy kapjon egyet Z-től. Nagyon meg tud ilyenkor nőni az igazságérzet (és a fájdalomérzet is, nem mindegy, melyik oldalán állunk a pofonládának), előkerülnek az ügyvédek, ezt azonnal meg kell torolni, hát hogy képzeli ez az agresszív állat, hogy csak úgy megüt?
Nagyon-nagyon hosszú út vezet odáig, hogy ne csak ésszel fogjam fel, hanem a mindennapjaimba is elültessem: ha kiabálok Balázzsal, az nem azért van, mert ő felhúzott, vagy mert ő hiperaktív, vagy mert ő csúnyán beszélt. Egyszerűen azért kiabálok, mert nem tudok más megoldást, frusztrált vagyok és elfogy az önuralmam. Az idejét nem tudom, hogy mikor emeltem rá kezet (igen, tudom, szörnyű, hogy egyáltalán valaha, nincs rá mentség), és a hangomat is sokkal-sokkal ritkábban emelem fel. Ha el bírnék jutni oda, hogy Gáborral sem üvöltözöm, egész jó feleség lenne belőlem.

2013. szeptember 12., csütörtök

Mai jó hír

Szuperül telt ez a nap és Balázs is szuper hangulatban jött haza. Holnap francia dolgozat, minden nap tanultunk rá egy kicsit, ma már csak végigmentünk a listán és az van, hogy ez a gyerek mindent tud. És kiegyensúlyozott, és mesél, és jókedvű. Lehet, hogy holnap nem ilyen lesz, ebben az esetben pláne jól bespejzolok a mai hangulatából.

2013. szeptember 11., szerda

Hogy vidámat is írjak

Olyan régen írtam, de ennek megint az az oka, hogy sűrűek a napok. Azt már írtam, hogy voltunk az Alpamare-ban? Nem? Pedig voltunk! Ez egy élményfürdő a másik Pfäffikonban. Elég hirtelen jött az elhatározás, de nem volt sok időnk, pénteken még gyönyörű napsütéses idő volt, erre a hétre már hideget mondtak és esőt (be is jött), azok a csúszdák pedig részben kültériek. Szóval pénteken meg lett ígérve, hogy szombaton pancsoldázunk, Balázs a szent cél érdekében kérés nélkül lemondott a múlt hétvégi filmnézős nasiról, sőt, még a heti zsebpénzéről is. Éjjel egykor arra ébredtem, hogy egy szúnyog kerülget. Kettőig próbáltam visszaaludni, de nem sikerült, úgyhogy felkeltem és kerestem értelmes elfoglaltságot magamnak (pl a kávégép kipucolása hajnalban elég testhezálló feladat). Éppen a blogra posztoltam ki az ADHD videót, amikor megjelent Balázs álmosan, nyúzottan és mérgesen: a szúnyog, ami engem kerülgetett, őt megtalálta. Kell neki minden éjjel átjönnie közénk... 4 csípés van az arcán, egy a kezén és egy a lábán. Köcsög szúnyog! 3 óra volt, Balázs úgy döntött, hogy ez már reggel, éljenéljen, néztünk Big Bang Theory-t, én 6-kor feltettem egy mosást, 7-re már túl voltunk a reggelin is és már csak Gáborra vártunk.
Az élményfürdőre nincsenek szavak... Sok csúszdaparkban voltunk már és sokszor, az általános benyomás az volt, hogy nagyon zsúfoltak, de jók, csak ne a gumis csúszdán csússzunk, mert sosincs gumi. Hát ez nem volt zsúfolt. Rengetegen voltak benne, de néhány ötletnek köszönhetően egyáltalán nem tűnt zsúfoltnak.
1. A mini öltözőfülke átjárós rendszerű, mint egy zsilip. A benne lévő pad felhajtható, lehajtva egyben az ajtókat is zárva tartja. Az öltözőfülkéből befelé már tilos utcai cipőt hordani.
2. Nincs szék- és ágyfoglalás. A fürdőbe már papucs nélkül kell belépni, tehát papucsra eleve nincs is szükség (a mosdóban sem, folyamatosan slagozzák a padlót mindenhol). A törülközőket fogasokra kell akasztani, székre tenni tilos.
3. Rengeteg gumi és szőnyeg van a csúszdákhoz, legalább háromszor annyi, mint amennyi használatban volt (szombat, csúcsidő!).
4. Egyik csúszdán sincs kor- és magasságkorlátozás. Bárki lecsúszhat, mindenkiért a szülő felel.
5. Az, hogy a karperecre terhelik a fogyasztást, alap, már a legtöbb helyen így van, de sok hellyel ellentétben itt a felnőtt karpereceken limit van (elvesztés esetére), gyerek  karpereccel pedig eleve nincs fogyasztás.
6. A wellness részlegben szembetűnő helyen, nagybetűkkel van kiírva, hogy hol kezdődik a meztelen zóna és onnantól ezt kötelező is betartani. Több javaslat is ki van írva szaunázásra, plusz mellé praktikus tanácsok.

És akkor a lényeg, hogy milyen volt... Hát hú. Ugye mire odaértünk, én már 9 órája ébren voltam, azelőtt pedig aludtam vagy 3 órát, ez nagyjából meghatározta a hangulatomat. A fiúk egyből a csúszdák felé mentek, én kipróbáltam a jódos medencét, így már biztosan állíthatom, hogy allergiás vagyok a jódra. Megnéztem a szaunákat, de miután a finn szaunában majdnem elaludtam, jobbnak láttam kimenekülni. Megkerestem a fiúkat, nem kellett sokat találgatnom, hogy hol lehetnek, ott voltak, pont a csúszdák tetejénél. Meggyőztek, hogy valamelyiken csússzak le, gondoltam, mit nekem, az alvás határán vagyok, legalább lesz újra pulzusom és vérnyomásom. Pedig én amúgy nagyon félek a csúszdáktól. Balázs meg is találta szombaton a helyes szót: csúszdagyáva vagyok, igen, ez van. Gábornak volt egy szuper ötlete, van egy csúszda, amin tripla gumival is le lehet csúszni, családi csúszás, hű, de poén. Én hülye, belementem. A legnehezebbnek kell előre ülnie, a borulásveszély miatt. Ez már gyanús lehetett volna. Nem fokozom a hangulatot, hárman 200 kilót nyomunk, borzasztó gyorsan lementünk, több helyen egy hajszálon múlt, hogy nem borultunk fel. Én folyamatosan sikítottam és káromkodtam, de amikor leértünk, mit mondtam, na mit? Azt, hogy mégegyszer. Felmentünk hát még egyszer, a második csúszás még szörnyűbb volt, viszont ezután a csúszda után a többi kimondottan unalmasnak tűnt, vagy legalábbis semmiképp sem félelmetesnek. Le is csúsztam szinte mindegyiken, így hivatalosan elvesztettem a csúszdaszüzességemet. Mondanom sem kell, hogy Balázs nemigen panaszkodott, gyakorlatilag azt csinált, amit akart, ahogy akart, a kedvenc közegében, a vízben. Gyakorlatilag csak addig hagyta ott a csúszdákat, míg evett. Ja, meg egyszer egyikünket sem talált és nagyon elsírta magát, de az már inkább a fáradtságtól lehetett. Este 11-ig van nyitva a hely, de mi olyan 7 órát irányoztunk elő hazaindulásnak. Ez nagyjából egybeesett Balázs kidőlésével, amikor már csak nyafogni tudott, hogy fáradt, fáj a légcsöve (a csúszdában lévő vízpára miatt, mindannyian megéreztük), fázik, menjünkhaza. Az utolsó busz 17:30-kor elment, úgyhogy gyalog mentünk az állomásra, de onnan már gyors volt az út.

A vasárnap nagyjából a szombat kipihenésével telt, kedden mentünk Balázzsal újra a pszichológushoz, ahol több jó hírt is kaptunk. Az első dolog, hogy mivel Balázs állapota veleszületett és kilencéves kora előtt diagnosztizálva volt, a svájci állam gyakorlatilag minden, ehhez kapcsolódó vizsgálatot, gyógyszert, stb térít. Ehhez majd be kell küldenünk mindenféle papírokat és lehet, hogy szakfordításra is szükség lesz, de mivel a pszichológus kétnyelvű, ráadásul a betegségkódok is nemzetközileg egységesek, erre talán nem is lesz szükség. Nem nagy összegről van szó, mert Balázs eleve egy jó biztosítási csomagban van, de így is megy azért pénz bőven a vizsgálatokra és a gyógyszerre.
A másik jó hír, hogy tegnap számítógépes teszt lett volna, de ehelyett inkább beutalták Balázst egy úgynevezett qEEG vizsgálatra, ami működés közben vizsgálja az agyhullámokat. Ez a vizsgálat el lesz végezve gyógyszerrel és anélkül, és állítólag ennek alapján lehet mérni sokmindent. Pont az előbb hívtak, hétfőn lesz az első időpont, ez még csak ismerkedés. Tegnap egyébként a számítógépes helyett másfajta teszteket csináltak, főleg ilyen vizuális figyelmi tesztek voltak, ami Balázs erőssége. Ha minden vizsgálat megvan, mi kapunk egy előzetes szakvéleményt, átbeszéljük és utána leülünk megint a tanárokkal, pszichológussal, iskolapszichológussal, logopédussal, be sem fogunk férni az osztályba, annyian leszünk.
Ma egy érdekes házit kapott Balázs, úgy volt, hogy meglepetésszerűen beállít az egyik osztálytársa és játszanak egy órán keresztül, de az osztálytárs nem jelent meg, így Balázs most henyél.
Én is voltam ma orvosnál, megint a véremet vették, sőt, megtaláltam a gyönyörűséges bőrkabátomat, amiről tegnap derült ki, hogy elvesztettem; ott lógott egy héten át az orvos várótermében. Furán néztek, amikor bementem, tapsikoltam egyet ujjongva és leakasztottam egy kabátot a fogasról :-))

12 éve

Szinte percre pontosan. A Vegyépszernél dolgoztam és még 3 napom volt a nagy vízválasztóig, a 12. terhességi hétig. Izgultam is nagyon, mert egyfolytában görcsöltem, hiába szedtem a magnéziumot. Nem is tudom, hol volt Gábor, hogy láthatta a híreket, de délután 3 körül hívott, hogy hallottam-e, mi történt, iszlám fundamentalisták belevezettek egy repülőgépet az Empire State Buildingbe. Az nem lehet, hát fél éve én ott voltam, majdnem fel is mentem, nem vezethettek bele most egy repülőt. Hamarosan kiderült, hogy nem is, a World Trade Centerbe vezették, és nemsokkal később a másik tornyába is belevezettek egy utasszállítót. Nem tudom, miért írom ezt most le, de azt hiszem, az volt az első alkalom, hogy megtapasztaltam az igazi gyászt. Az, hogy egy idős ember meghal, az része az életnek. Az, hogy a világnak olyan szegleteiben, amikről nem is tudok, háború van, az nem érint. De az, hogy egy ház, aminek március 15-én a tetején állok és megfogadom, hogy ide majd tuti elhozom a családomat, hogy ez a ház fél év múlva már nem létezik, ez nem része az életnek. Mind a két épületben voltam, az utca túloldalán álló szálloda 13. emeletén laktam, és ez az egész már nincs. Szomorú ez, na!

2013. szeptember 7., szombat

Zseniális

Az ADHD megzenésítve. Nagyon jó, nézzétek, hallgassátok, élvezzétek!

2013. szeptember 6., péntek

Hörtest, vagy amit akartok

A tegnapi beszédértés vizsgálat érdekesen zajlott. Ott kezdődik a történet, hogy délután 3-ra kellett mennünk, Balázs pedig addigra már elég "fáradt" szokott lenni (most nagyon diplomatikus voltam). Most sem volt ez másképp, bár a várakozás még jól ment, Duploból épített egy zöldszemű százfogú szörnyet, a három hónapos csecsemők nagy-nagy örömére. Ugyan a bejelentkezésnél volt egy kis félreértés, mert a hölgy állította, hogy vérvétel is lesz, meg látásvizsgálat, de gyorsan tisztáztuk, mondtam, hogy nem lesz és kész, csak hallásvizsgálat lesz. Ehhez képest megmérték Balázs súlyát, magasságát (utóbbi a vizsgálat szerint 2 hét alatt csökkent 2 cm-t), ezután volt egy egyperces hallásvizsgálat (semmi beszédértés, csak hallás), egy színtévesztés teszt, térlátás teszt, látásvizsgálat, vérnyomásmérés, vérvétel, újabb hallásvizsgálat, megnézték a reflexeit, meghallgatták a tüdejét és a szívét, meg egy-két neurológiai teszt is volt.
Balázsnál valahol a látásvizsgálat közepén szakadt el a cérna, amit ezután művelt, abból csak a viccesebbeket írom: a hallásvizsgáló készülékhez tartozott egy gumis, majdnem zárt végű fültölcsér, ő kipróbálta, hogy vajon sípként is működik-e. Működött. Vérnyomásmérésnél röhögőgörcsöt kapott, vérvételnél teli torokból üvöltött (közben röhögött), minden ajtón bekopogott (néhányat ki is nyitottak). Minden orvos kérését megkérdőjelezte és arra, hogy most éppen mi fog következni, egy-egy "wieso?!" kérdéssel válaszolt, ahelyett, hogy tudomásul vette volna és csinálta volna, amit kérnek. A tüdőhallgatásnál direkt hörögve vette a levegőt, a szívhallgatásnál kikapta a sztetoszkópot a doki kezéből és beleordított, amikor egy lábon kellett állni, látványosan eldőlt. Amikor sviccerdüccsül szóltak hozzá, a válasz az volt, hogy "HEEEE???" Be kell vallanom, hogy nagyon jól mulattam, bár mondom, ezek csak a viccesebbek voltak..
Később Gáborral tisztáztuk a félreértést; kiderült, hogy amikor őt felhívták, szintén sviccerdüccsül beszéltek és az egészből csak a Hörtest-et tudta dekódolni. Mindegy, legalább nem kellett két napig izgulni a vérvétel miatt.

2013. szeptember 5., csütörtök

Pörgős hét

Egy zsúfolt hét kellős közepén vagyunk, igaz, már kifelé a sűrűjéből.
Kedden volt Balázs első találkozása a már korábban említett pszichológussal. Beszélgettek egy kicsit, mi pedig megint ledöbbentünk, hogy Balázs mennyit fejlődött. Többet tud a világról, többet mutat magából, egyszerűen kinyílt. Szóba került a pályaválasztás is, ami egyébként az idei tanév fő témája. Balázs nagyon jókat kérdezett és mondott, egész sokat beszélt magáról, arról, hogy miért nem beszél szívesen az iskolában (ez mostmár tényleg múltidő), a kis gondolatairól. A pszichológus is elmondta Balázsnak, hogy mi a célja ezeknek a szeánszoknak és úgy néz ki, mostanra már biztosan elmondható, hogy a 6. osztályt a mostani suliban fejezzük be. Beszélgetés után egy beszédértés-teszt és egy logikai feladatsor következett. Kb félórával azután, hogy eljöttünk, hívtak, hogy szükségét látják egy részletes beszédértés tesztnek is (itt csak Hörtest) és ráérnénk-e csütörtökön (ma) délután.
Tegnap orvosnál kezdtem, aki lelkendezett egy sort, hogy milyen jól lát mindent az ultrahangon, mert vékony vagyok. Ezután a véremet vette és megtudtuk azt is, hogy semmi bajom. Hogy ez az info mennyibe került, azt majd úgy egy hónap múlva tudjuk meg, de mostanra azért már van fogalmunk az eü költségeiről. A napom azzal ment el, hogy croissant-okat készítettem az esti szülői értekezletre. Füstöltsajtosat akartam, de amikor kibontottam a sajtot, gyorsan elvetettem ezt a tervet. Itt a füstölt sajt is lábszagú, én pedig ezt a borzalmat be nem engedem a sütőmbe. Így lett az enyhén sósra készített tésztából natúr, csokis és nutellás croissant (bocsánat, Gipfeli). Viszont ez a recept olyan zseniális, hogy biztos fogok belőle nagyobb adagot készíteni és akkor garantáltan Balázsnak lesz a világon a legfinomabb Znünije. Szegény, most házi kenyérből készített szendvicsen kénytelen tengődni.
Az esti szülői értekezlet egy vicces színházi jelenettel indult, persze sviccerdüccsül, így kb a 30%-át értettük, de így is vicces volt. Ezután mindenki elvonult a saját gyereke osztályába és elkezdődött a tényleges infok kiosztása. Matekból ebben az évben milliós számkörben végeznek műveleteket, ezen kívül az arányosság lesz téma, elkezdik a törtekkel való számolást, a területszámításokba is jobban belemélyednek és a százalékszámítást is tanulni fogják. Németből az íráson belül olyan dolgokat tanulnak majd, amit leginkább a kifejezés művészetének lehetne hívni, nyelvtanból pedig a négy igeidőt. Olvasásból az olvasási stratégiák, a pontos olvasás és az értő olvasás lesz a téma. Környezetből Svájc földrajzán túl egy nagy téma lesz a naprendszer, a bolygók és a gravitáció, a svájci történelem, a gleccserek és a hulladékok újrafeldolgozása.
Egy nagy-nagy téma a továbbtanulás. A svájci iskolarendszer nagyjából így néz ki:
Alapban tehát aki 6. után gimnáziumba megy, arra még hat év vár és onnan egyenes út (felvételi nélkül) bármelyik egyetemre vagy főiskolára (Studium), a többi esetben pedig 3 évet kell középiskolában tölteni. Itt a gimnázium leginkább az otthoni gyakorló gimnáziumoknak felel meg, azzal a különbséggel, hogy ez igazi versenyistálló és nem egy egyetem felé terelnek, hanem úgy általában az egyetemi oktatás felé. A Sek A (Sekundarschule A) a követelményeit tekintve az otthoni normál gimnáziumokhoz hasonlít,  a Sek B színvonalban a szakközépiskolának felel meg, a Sek C pedig a szakmunkásképzőnek, azzal a különbséggel, hogy itt nincs még semmilyen szakképzés ezekben az években. A szintek közt nagyon jó átjárás van, pl Sek A után (vagy közben bármelyik évfolyamról) lehet gimibe felvételizni, illetve Sek B és C után át lehet menni Sek A-ba, ami plusz egy év tanulást jelent és lehetőséget a gimnáziumi felvételihez. Ez így bonyolultnak tűnik, de nem az. Aki mégsem szeretne gimnáziumot és egyetemet végezni, az a középiskola után elmegy szakmát tanulni, ez újabb 2-3 évet jelent. Itt egyébként a hatodik osztályosok nagy többsége a Sek A-t próbálja megcélozni, kisebb részük a Sek B-t és elenyésző mennyiség a gimnáziumot és a Sek C-t.
A szintek metodikája, céljai, ajánlásai és felvételi követelményei alapján, ha Balázs megkérdez minket, mi a Sek B-t fogjuk neki javasolni. Lesz még persze kismillió megbeszélés a tanárokkal, iskolalátogatások, információs estek, stb, ami változtathat a dolgon.
Beszéltünk még tegnap este a tanárokkal és ők is mind úgy látják, hogy Balázs nagyot ugrott a beszédben július óta, nem fél hibázni, próbálja magát választékosan kifejezni, pl "Nein" helyett azt mondja, hogy "Ich akzeptiere es nicht", és úgy általában is nyíltabb, mesél az élményeiről, kifejezi a véleményét. Örülünk :-)
Ma délután lesz a beszédértés teszt, ha annak megvan az eredménye, megírom mindenképp.

2013. szeptember 2., hétfő

WiFi megvonás

Szegény Balázs, még mindig nem látta be, hogy nem tud túljárni az eszünkön. És annyira aranyosan tud tombolni, amikor szembesül ezzel. Persze lehetnénk rá tökmérgesek is és ordítozhatnánk naponta 10-15 órát, de miért fárasszuk magunkat, abból ő sem tanul és mi is csak frusztráltabbak leszünk.
Az történt, hogy már rögtön az első hét végén kitört az első balhé, mert fel lett adva 10 percnyi házi feladat. Balázs kérte, hogy hadd tabletezzen egy kicsit, utána isten-bizony nekiáll a házinak, vagy ha nem, elvehetjük a tabletet. Persze megengedtem, persze nem állt neki, aztán "bezárkózott" a szobájába a tablettel és örült, hogy milyen jól átvert minket. A következő két napban nem engedett be minket a szobájába, mondván, hogy valahova eldugta a tabletet és nekünk ahhoz semmi közünk. Gábor se szó, se beszéd, kitiltotta a tabletet az itthoni hálózatból, csak hétvégére engedélyezett hozzáférést. Balázs egy szót sem szólt, csak szombaton valamikor, hogy nincs internete. Ja, hát izé, véletlenül hétvégére volt beállítva a tiltás, hétköznap pedig vígan hasított :-)) Kis fejcsóválás, morgás, aztán Gábor gyorsan átállította és így ma volt az első alkalom, hogy Balázs szembesült a következményekkel. Az, hogy üvöltözött, egy enyhe kifejezés. Voltunk mi ma reggel minden...
Most délután úgy jött haza Balázs,, hogy alig van házija, mert a nagy részét már megírta lenn a biciklitárolóban. Hogy miért ott? Ott volt kedve és úgy érezte, ott tud nyugodtan házit írni. Nagyon vártam ezt a pillanatot, én is elvonulós voltam és hiszem, hogy a tanuláshoz is ihlet kell, ami viszont nem mindig az étkezőasztalnál/íróasztalnál jön meg. A wifit hiányolja és morog, de mintha kezdené megérteni, hogy a világ nem mindig úgy forog, ahogy ő elképzeli. És nemcsak megérti, hanem mintha el is fogadná. Annak nagyon örülök, hogy ezt józan ésszel képes belátni és nem kell az "azért, mert csak" választ túl gyakran hallania. Persze biztos lesz még balhé tablet-ügyben, de most mintha belátó lenne és ez jó.