2013. augusztus 29., csütörtök

Megvilágosodás

Napok óta olyan vagyok, mint egy időzített bomba és most jöttem rá, hogy miért. Nem is igen agyaltam rajta, szoktam én minden ok nélkül is feszült lenni, de most bevillant, hogy bakker, hát megvan, hát ezért. Nagyon durva diszkriminációban volt részem és én belementem a dologba anélkül, hogy észrevettem volna. Igazából ez idegesít; hogy nem vettem észre. Mert általában elmondhatom, hogy azért nézem értetlenül a feminista harcok többségét, mert sosem volt részem szinte semmilyen mértékű nemi diszkriminációban. Nagyon komolyan meg kellett ezért küzdenem az első pár munkahelyemen, de aztán elértem egy olyan szintet, hogy senki nem kérdőjelezte meg a szakmai tudásomat, csak mert nő vagyok. Gáborral teljes mértékben azonos elveket vallunk ebben a kérdésben, szerencsére.
Visszakanyarodva a diszkriminációhoz: volt egy állásinterjúm múlt héten, ahol megkérdezték, hogy 100%-os állást keresek-e. Rávágtam, hogy igen, de nem gond, ha esetleg nem olyat ajánlanak. De, ők olyanra gondolnak, "csak mi lesz akkor a kisfiammal". És innen elment a dolog egy olyan irányba, ahol nekem hosszasan kellett bizonygatnom, hogy Balázs nem szenved semmilyen hátrányt, csak mert az anyja nem otthon rohad, amíg ő az iskolában ül. Hülye voltam, mert nem kellett volna bizonygatnom. Basszus, egy férfinak mikor tesznek fel ilyen kérdést?! És egy nőnek miért? Nem alap, hogy osztozunk a gyerek körüli teendőkön? Mert nálunk alap, mindigis az volt. Gábor ebben partner, mindenki más pedig foglalkozzon a saját családi életével. Most komolyan ilyeneken bukhat el egy-egy lehetőség, hogy ők ott (100%-ban dolgozó nő létükre) úgy vélik, hogy nekem esetleg fontosabb dolgom is van munkaidőben, mint dolgozni? Nagyon-nagyon mérges vagyok magamra, hogy hagytam magam behúzni ebbe a csőbe, részükről pedig a pofátlanság netovábbja, jó, hogy nem kérdezik meg, tervezünk-e még gyereket.
Most jól összefogalmazok egy mondatot arra az esetre, ha más is venné a bátorságot, hogy ilyen pofátlan kérdést tegyen fel.

8 megjegyzés:

Évi írta...

...és akkor újra itt tartunk: huszonéves nem kell, mert szülni fog, harmincas kisgyerekkel nem is ember, a negyvenes nő, pedig már öreg. :-(

á írta...

na meg: barátnőmnek pont ma tanácsolták, hogy menjen el gyorsan szülni, mert különben ki fogják rúgni, 2 év múlva meg ki tudja mi lesz (pedagógus...).

tőlem pedig simán megkérdezték 9 éve, amikor 24 évesen munkába álltam, hogy tervezek-e még gyereket és ha igen, akkor mikor...
pofánröhögtem a dirit és közöltem, hogy semmi köze hozzá :D erre azt mondta, hogy tetszik neki a reakcióm és felvett...

Panni írta...

Nagyon-nagyon undorító gyakorlat ez...

Südve írta...

Nagyon gáz. :-/

kadarm írta...

szörnyen fárasztó, hogy állandóan résen kell lenni. de büszke vagyok rád, Panni:)

Panni írta...

De miért vagy rám büszke? Én csalódtam magamban. Akire én büszke vagyok, az Gábor, aki csütörtök délben magából kikelve hívott, hogy milyen dolog, hogy ezt neki nem is mondtam el, mert ez nagyon-nagyon gáz, hogy ilyen kérdést fel mernek tenni. Teljesen felháborodott ő is és bevallom, ennek örülök :-)

kadarm írta...

mert rájöttél és mert nyilvánosan leírtad, már ez sem könnyű. pont azért, mert az ember szégyelli magát, hogy hagyta, van tapasztalatom, elhiheted.

Panni írta...

Hát jó, akkor köszönöm :-)