2013. augusztus 21., szerda

Ahogy ígértem

Jövök az elmúlt hét dolgaival. Hétfőn hazarepültünk. Az út pont úgy alakult, ahogy vártuk; nyugalom Gábor részéről, pörgés Balázs részéről, fülfájás az én részemről, és egy kellemes hullámvasút-érzés az EasyJet jóvoltából. Egész kellemes melegben indultunk és kicsit aggódtunk az otthoni lehűlésről szóló hírek miatt. Amikor kiszálltunk a gépből, szabályosan a betonba passzírozott minket a hőség. Rohadt meleg volt, milyen lehetett a hidegfront előtt?
Nagyon szuperül betábláztuk a rövid hetecskénket, mindenre sort kerítettünk, ami fontos volt, mindenkivel találkoztunk, aki fontos és aki minket is fontosnak tartott, sőt, volt, akivel majdnem kétszer is sikerült összefutni, mert igazán fontosak vagyunk egymásnak. Balázs nagy-nagy örömére egy élményfürdős napot is sikerült szerveznünk, moziztunk, sushiztunk, sőt, Kata jóvoltából van már új kedvenc édességezős helyünk is :-))
Szombaton nagy nap volt, Gábor tesójának az esküvője, méghozzá Szolnokon. Ez csak azért érdekes, mert másnap reggel 6-kor indult a vonatunk a Keletiből, így a lagziról nagyon hamar el kellett jönnünk, hogy az utolsó vonatot elérjük. Balázs nagyon-nagyon élvezte az esküvőt és a mulatozást, tetszett neki, hogy csinosan felöltözhet, hogy aztán kitűrt inggel és lógó nyakkendővel biliárdozzon, mint egy macsó :-))
A vasárnapi hazaút nem hozott meglepetést, pontosan indultunk, pontosan érkeztünk, Balázs viszonylag jól viselte a félnapos vonatozást. Hétfő már az iskoláról szólt, méghozzá új felállásban; júniusban mi halálosan biztosak voltunk benne, hogy ilyenkorra én már túlterhelt munkaerő leszek, ezért Balázst befizettük ebédre. Most ő bent ebédel, én pedig a munkának még mindig ezen az oldalán vagyok.

A tegnapi baseli kirándulás érdekesre sikeredett. Eddig mindig fél2-re kellett mennünk, ezért én - anélkül, hogy utánanéztem volna - teljes magabiztossággal ezt az időpontot céloztam be. 10 után valamivel mondta Gábor, hogy nézzük már meg az időpontot, ne kelljen majd ott várnunk. Előszedtem az e-mailt és akkor kaptam a pánikrohamot: 11-re kellett volna mennünk. Őrült telefonálásba kezdtünk, de mikor merüljön le a kísérletvezető telefonja, ha nem ilyenkor... Gábor próbálta a klinikán elérni, én közben írtam neki e-mailt, hogy mennyire béna voltam és lehetne-e, hogy késünk. Nagyon lazán vette a nő, ezt írta: "Das ist kein Problem. Es ist toll, dass das Treffen stattfinden kann.Vagyis kb semmi gond, nagyszerű, hogy össze tud jönni a megbeszélés. Ott a már megszokott menet volt, Balázsnak teszt, nekünk kérdőív, és most is volt egy vérvétel ujjbegyből, amit a szokásos hisztéria kísért. Lefotóztam a kérdőíveket, majd lefordítgatom a kérdéseket, vannak köztük érdekesek is. Megint kellett Balázsnak is kérdőívet kitöltenie, mint a második alkalommal, megint nagyon megdöbbentünk és meghatódtunk azon, hogy mennyire ismeri a korlátait és milyen őszintén, öniróniával tudja ezt kifejezni. Volt egy kérdés, már nem vagyok benne biztos, de talán az, hogy ment-e már bele verekedésbe, hogy megmutassa, ki az erősebb. Sokáig gondolkozott, aztán bekarikázta a lukat a 0 (soha) és az 1 (néha) közt. Ez azt jelenti, hogy még sosem csinált ilyet, de már gondolkozott rajta. Kis mókus.
Nekem tegnapra sikerült megbetegednem, ami, furán hangzik, de nem jellemző rám. A zsebkendő-felhasználási mutatóm a piros zónában kiakadt, a torkomba pedig mintha borotvapengéket szórtak volna. Cataflam, Nasivin és Panadol, aztán majdcsak túlélem ;-)

6 megjegyzés:

á írta...

ez olyan fura. ugye már múltkor is írtad milyen kreatív volt Balázs a teszt kitöltésénél és már akkor is ezen morfondíroztam.

100%-ig biztos vagyok benne, hogy az én B-m addig görcsölt volna, míg valamelyiket be nem karikázza, mert az a feladat!
arra is nagy nehezen tudom csak rávenni, hogy zeneórára gyakoroljon mást is, ne csak azt, amit a tanár felírt. és nem azért nem teszi meg, mert nem akarja vagy lusta (mert a felírt 3-4 darabot unlomig tolja), hanem mert az van odaírva.

ez nekem nagyon érdekes, alapvetően a szabálytartásával is nagy gondok vannak és remek problémamegoldó képessége van (igaz egyedi), de ezeket maximálisan betartja.

Panni írta...

Ezt szerintem Balázs nem feladathelyzetként éli meg, hanem inkább szórakozásként. A feladatokat ő is csak úgy és csak annyit, ahogyan és amennyit :-)) De szerintem nagyon jó humora van és komoly mennyiségű öniróniával is meg van áldva, ami kb létszükséglet nála, minket pedig könnyekig meghat :-))

á írta...

igen, ebből nekem is ez derül ki :D és ez tök jó.
az én fiam mindent feladatként -versenyként él meg... ez már kevésbé jó.

Panni írta...

Én is ilyen versenymániás vagyok. Tudom, hogy nem jó, de nagyon nehéz türtőztetni magam :-))

Kata Mester írta...

Az jutott az eszembe, hogy nem-e segítene, ha a tanár azt is fölírná, hogy "más dalokat is gyakorolhattok", vagy valami hasonlót.

zsuzsi írta...

En is mindig meglepodom, mennyire tisztan latja Dani a sajat helyzetet :)