2013. július 3., szerda

Strandszezon

Egy eléggé borzalmas hétvége után két csodálatos napot élvezhettünk és bár remélem, hogy ez így megy tovább, már azzal is megelégszem, ha tényleg csak ennyi volt. A múlt hét a biciklis vizsga miatti bánat jegyében telt, ez nagyjából azt jelenti, hogy Balázs kedd óta semmit nem tanult. Nem csoda, hogy hétvégére jó sok tennivaló gyűlt össze. Egy elég nehéz újságcikket kellett feldolgoznia, ez normál esetben olyan egyórányi olvasás és jegyzetelés, ennek a felét irányoztuk elő szombatra és emellett volt tanulnivalója is. Mindent egybevéve 2 óra alatt lehet ezekkel végezni. Ehhez képest Balázs 8 órát szenvedett. És ha ő szenved, mi is szenvedünk, erről mindig gondoskodik. Vasárnap egy kicsit könnyebb volt, akkor már csak a jegyzetelés volt hátra, ezzel 4 óra alatt végeztünk (megszámoltam, 20 mondat, előre kijelölve, gyakorlatilag másolás volt a feladat).
Na de nem azért ültem ide, hogy a rosszra emlékezzek, mert hétfőn és kedden egy olyan gyereket kaptunk, akire nem lehetett ráismerni. Hétfő délben, amikor haza jött, nem is nézett a tabletje felé, helyette megkért, hogy rajzoljak magunknak torpedó táblát és leült velem torpedózni. Közben megebédelt úgy, hogy nem a kedvencét kapta, mégis az utolsó szemig megette. Délután azzal jött be az ajtón, hogy sajnos nem tudja folytatni velem a torpedót, mert megy a csajokkal a Badi-ba (strand 2 db medencével és egy jó kis vízicsúszdával). Este, amikor hazaért, közölte, hogy NAGYON éhes és melegszendvicset kér, ezután szó nélkül megcsinálta a házit és már dőlt is be az ágyba. Tegnap délben befejeztük a torpedót, megint szó nélkül ebédelt, megint elment strandra, utána egy szó nélkül állt neki feldolgozni a következő újságcikket (1 óra alatt végeztünk), tabletezett, aztán ment lefeküdni. És mesélt is arról, hogy mi volt a suliban, a strandon, ami tőle nagyon nagy szó.
Tegnap átfutott az agyamon, hogy megkérdezem a tanárokat, történt-e valami a suliban, vagy ők látnak-e valamit egyáltalán, de aztán rájöttem, hogy ez felesleges lenne, a fejlesztőpedagógus, Herr S lemondott róla, ez mára egyértelmű :-( És aki az én gyerekemről lemond, az nem érdemli meg, hogy megosszam vele az örömömet.
Kíváncsi vagyok, mit hoz a mai nap, az idő mindenesetre elromlott, így Badi biztos nem lesz, remélhetőleg ez azért nem töri meg a lendületet.

7 megjegyzés:

á írta...

ilyenkor költözik be az agyamba az a gondolat, hogy "másoknak" milyen könnyű is az életük - vagy nekünk milyen nehéz???

olyan bosszantó, h mennyi klassz dolgot lehetne csinálni az helyett a sok huzakodás, hisztizés, balhézás, stb helyett.

Mi van Herr S-sel??? csak én maradtam le róla?

Panni írta...

Igen, durva, hogy mi örülünk egy olyan napnak, ami másnak átlagos. És vannak, akik örülnének egy olyan napnak is, amilyenek a mieink szoktak lenni.
Herr S-sel semmi különös, csak látom rajta azt, amit otthon annyi mindenkin. Megpróbálta, nem sikerült, megpróbálta máshogy úgy sem sikerült, hát akkor nem megy és kész. Nem hibáztatom, mert nem egy hálás feladat, csak mondjuk ne rajtunk vezesse le a frusztrációját.

á írta...

igen, utána rögtön átsuhan az is, hogy ennél mennyivel rosszabb is lehetne, szóval nem telhetetlenkedünk :D és örülünk, ha néha-néha van egy ilyen nyugis nap :D


ja, a fejlesztő pedek már csak ilyenek. vagyis én csak ilyenekkel találkoztam, de tényleg....

zsuzsi írta...

Igen, en ezert jartam szulokorbe, illetve kesobb ezert nem, mert volt akinek az volt a problemaja, h a gyerek CSAK bizonyos tipusu veceben hajlando es masmilyenben nem es ezert az iskola es az otthon volt a ket hely, ahova egyutt tudtak menni, mert ha nem volt biztos, h OLYAN a budi, amilyennek lennie kell, akkor inkabb el sem indultak vele.
Meg a masik, akinek idonkent a fekaliaval rajzolas volt a hobbija, ilyenkor anyuka bement a suliba es takaritott, ami az undoron kivul is mennyire megalazo.
Nem sok kellett, h rajojjek, h engem csak frusztral a masok nyomora, viszont az enyem feldolgozasaban nem segit, maradtunk magunkra inkabb.

Panni írta...

Nekem szokott segíteni, amikor már nagyon sajnálom magam, hogy másnak még rosszabb/nehezebb. Igaz, nem sokat, inkább csak mint egy hidegvizes nyakonöntés :-)

joska írta...

Nem szeretnélek (főleg ismeretlenül) hideg vizzel nyakon önteni,de elhiheted,sokszor nagyon irigyellek,mert az enyém soha nem fog csúnyákat mondani rám,mert sajnos mást sem.

Panni írta...

Joska, nagyon sajnálom :-( Ez az, hogy minden viszonyítás kérdése. Nem akarsz részletesebben írni magatokról?