2013. július 11., csütörtök

..KÁCIÓ

Pontosabban ma már AKÁCIÓ. Tegnap rövid napja volt Balázsnak, az is mozizással és lustálkodással telt, legalábbis az alapján, amit elmesélt ("Kérdezte Herr S, hogy kész vagyok-e a feladattal, mondtam, hogy igen és azt mondta, hogy akkor lehetek egy kicsit lusta"), így egy alapos őrjöngés és egy közepesen alapos ebéd után úgy döntött, hogy elmegy a strandra. Rávett, hogy elkísérjem, ami úgy nézett ki, hogy megkért, hogy kísérjem el, én megkértem, hogy hadd ne, mert az előző napi dorbézolás erős nyomokat hagyott bennem (sajnos van egy hasnyálmirigy-kehém, ami az alkoholtól néha begorombul és akkor a jajgatáson kívül nemigen tudok mást csinálni, persze, minek dorbézol, aki ilyen béna, dehát nem tudtam, hogy a torta piskótája tömény rummal van átitatva), erre ő azt válaszolta, hogy "jólvan, ne is kísérd el a fiadat, majd megyek egyedül és szomorkodom", ezt persze olyan hangsúllyal, aminek nem lehet ellenállni, úgyhogy végül persze elkísértem  (tudom, manipulál, amit miért is ne hagynék, amíg nekem semmi komoly gondot nem okoz vele).
Egész korán megunta a csúszdázást, már 6 előtt hívott, hogy ő most lassan összepakol és legyek már olyan kedves és menjek el elé, szeretne velem lenni. Hát nem aranyos? Persze, hogy odamentem és együtt tekertünk haza. Közben megálltunk egy ivókútnál, ahol leültünk és semmi mást nem csináltunk, csak élveztük a semmittevést. Elmesélte, hogy mennyire jó ez, hogy karnyújtásnyira van a nyári szünet és nincs már házi, egész délután lustizhat. Tényleg nagyon jó volt ott ülni a félárnyékban és semmit nem csinálni. Elmesélte, hogy elcsúszott a Badi-ban a csúszda lépcsőjén és nagyon megütötte a térdét. "Kérdezte a mögöttem álló, hogy geht's dir gut, én pedig mondtam, hogy ja, de olyan nehéz volt felállni, olyan volt, mintha kínoztak volna és arra gondoltam, bárcsak itt lenne most anya." Imádom azt a félig önálló nagyfiú, félig kisfiú lelkét neki! Lőttünk pár fotót egymásról a telefonnal, aztán beszélgettünk még egy kicsit, kérdezgetett az állásinterjúról, de látszott, hogy azért hozta szóba, mert látta, hogy nekem fontos, igazából őt nem érdekelte a téma :-)





Hazafelé is végigbeszélgettük a - biciklivel kemény ötperces - utat. Nagyon-nagyon kellemes órácskát töltöttünk el kettesben, nagyon jól esett!

3 megjegyzés:

Vildi írta...

Isten életssen utólag is!

Nagyon csinos vagy,Balázs meg hó,mekkora lett és milyen jóképű pasi lesz belőle!:)

Vildi írta...

hó-ez hú akart lenni és bár átolvastam mielőtt elküldtem ,én annak is láttam:)

Panni írta...

Köszönjük, Balázs már majdnem akkora, mint én :-)