2013. július 22., hétfő

Haza

Tartalmas volt az elmúlt pár nap, persze csakis jó értelemben. Az "időmilliomosok vagyunk, sállálá" hétfő és a "mászkáljunk egy kicsit" kedd után jött három zsúfolt nap, szombaton pedig már vége is volt a tábornak, mentünk Balázsért. A tábori infokat csepegtetve kapjuk, szombat óta a következőket tudtuk meg:
- Balázs ugyanabban a pólóban fogadott minket, amiben egy héttel korábban elbúcsúzott tőlünk,
- a többi nyolc póló a bőröndjében volt összehajtva,
- akárcsak a zoknik és a gatyák...
- és persze a fogkefe és a fogkrém, szintén érintetlenül
- állítólag senki nem mosott fogat, ami hihető, mert két éve is ezt mondta és mástól is hallottam
- építettek gátakat
- láttak csigákat; a sárga meztelencsiga mérgező
- volt egy poszméh, Zümi, akit eltemettek, mert a fullánkja egyszerhasználatos volt (sic)
- Balázs vitt neki mézzel teli virágot, amibe Zümi belemászott (ekkor még élt) és nagyon élvezte
- aztán valahogy felhasználta a fullánkját (ez még tisztázásra szorul) és nagyon szép temetést rendeztek neki
Amilyen rosszkedvűen fogadott minket Balázs, annyira jókat mesél így utólag. Szóval a szokásos :-) Hazafelé megálltunk Vácon fagyizni, ahol az eladó szerint 8x100+4x150=860, aki kéri a fagyizó címét, jelentkezzen. Mire anyukámhoz értünk, már jócskán ebédidő volt és mire végeztünk az ebéddel, már szinte indulhattunk is a vonathoz. Teltházzal utaztunk Zürichig, olyannyira, hogy ketten rástartoltak a helyünkre, jegyet és helyfoglalást lobogtatva, így aztán tőlem kellett megtudniuk a lesújtó hírt: az ő jegyük egy hónappal korábbra szólt. Nem tudom, ezt hogy sikerült összehozniuk, de nagyon sajnálom őket.
Ez volt az első út, amire kispárnákkal készültem és most sikerült a legkevesebbet aludnom. Tegnap reggel, 12 órányi zakatolás után percre pontosan érkeztünk, Gábor hajnalok hajnalán felkelt, hogy kijöjjön elénk és itthon szépen fel is köszöntött (a szülinapomra nem érkezett meg az ajándék, ami csak azért furcsa, mert határozottan emlékszem, hogy aznap elhalmozott ajándéknak látszó tárgyakkal). Az ajándék felavatása után gyorsan kipakoltunk, megebédeltünk, tavaztunk, aztán Balázs azt mondta, ő inkább Badi-ba szeretne menni, mi jöjjünk csak haza nyugodtan. Este 8-kor telefonált, hogy lassan zárnak (8-ig vannak nyitva, de nagy melegben naplementéig, ez milyen jófejség :-) ), ezután még a fiúk megvacsiztak és valami filmet is megnéztek, én viszont kidőltem.
Gábor nagyon szép renddel várt minket, így ma csak a virágokat kell rehidratálnom és gondolom, Balázst elinditani a strandra, persze csak miután felébredt :-)) Ma délután megyünk a pszichológushoz, most csak kettesben Gáborral, gondolom, este írok beszámolót.

Nincsenek megjegyzések: