2013. július 4., csütörtök

Fény az alagút végén

Megmondom őszintén, már többször felmerült bennem, amikor állásinterjún feltették a klasszikus 3 erősség, 3 gyenge pont kérdést, hogy erősségként azt mondom: nehézséggel küzdő gyereket nevelek. Persze sose tettem; hogy Magyarországon miért, az azt hiszem, egyértelmű (ott még mindig menő megkérdezni, hogy tervezek-e gyereket a közeljövőben), de ez az info szerintem bárhol a világon kétélű fegyver. Talán Amerikában nem.
A témánál maradva, Muzsi belinkelt egy nagyon érdekes blogposztot a Facebookra, aminek a lényege, hogy több politikus is úgy gondolja, a gyerekkel otthon töltött időt vezetői tapasztalatként kéne feltüntetni az önéletrajzban. Megható kezdeményezés ez a világ egyik legkonzervatívabb országában :-) A dologban abszolút van logika, mert több (vagy több gyereket kitevő) gyerek mellett a család életének megszervezése és mederben tartása olyan feladat, ami tényleg igényel kreativitást, problémafelismerést, válságkezelési ismereteket. Mindezt úgy, hogy sokszor a feladatok delegálása sem megoldható.
Az egyetlen dolog, ami nagyon nem tetszik, a mozgolódás oka. Az váltotta ki ugyanis a kezdeményezést, hogy egyre több férfi választja főállás helyett a gyereknevelést. Most, hogy már érezhető a férfiak távolléte (330.000 férfiról beszélünk, ami a munkaképes korú férfiak több mint 10%-át jelenti), úgy gondolják a politikusok, hogy ideje tapasztalatként elismerni azokat az éveket, amelyek eddig a nőknek kizárólag hátrányt jelentettek a későbbi munkahelykeresésben. Persze, örülni kell a kicsi jónak is, csak úgy érzem, itt most nem igazi megvilágosodásról van szó, hanem egy egyszerű kompenzációról, egy gesztusról azon férfiak felé, akik kiállnak a feleségül és családjuk mellett, és ennek a gesztusnak a nők is járulékos haszonélvezői.
A részletes cikk németül itt olvasható.

Nincsenek megjegyzések: