2013. július 3., szerda

Egész kényelmes

Délben a szokásos időpontban szólt a kapucsengő, nyomtam a nyitót, de nem jött be senki, csak nyomta tovább. Lementem hát (a kapucsengő beszélőkéje nem igazán működik) és a kapu előtt Balázs várt biciklin ülve. Kicsit meglepett fejet vághattam, ezért gyorsan felvilágosított:
- Szia anya, Veloprüfungon voltam.
- ???
- Most volt. Teorieprüfung. Egy hibám lett.
- ???
- Elmentünk egy teljesen ismeretlen helyre.
- ?????
- Oda, ahova tavaly jártunk úszni.
- Dehát ott volt a Veloprüfung rajtja és célja is, nem?
- Ja, tényleg.
- És hogy, egyszer csak elhívtak titeket?
- Igen, Frau F elengedett. Biciklivel mentünk, mert gyalog sosem értünk volna oda.
- De akkor ma gyakorlati vizsga nem volt?
- Anya, nem tudom!
- Oké... A bicajt nem tolod be?
- Told be légy szíves, én nagyon fázom, nézd meg a nadrágomat, tiszta víz, egyébként nagy ötlet volt egy szál pulcsiban iskolába küldened, már reggel is csöpögött az eső! - ezzel a 15 perces párbeszéd lezárásaként a kezembe nyomta a kulcsot, hogy betoljam a biciklijét a tőle egy lépésre levő tárolóba, ő pedig bevonult mellettem a kapun.
Szerintem is logikusabb lett volna, ha úgy kezdi, hogy egyedül betolja a biciklit, aztán feljön és mindezt itthon meséli el, de akkor hol marad az izgalom, ugye... A délután egyébként papírforma szerint alakult, nagyon összevesztünk*, aztán kibékültünk és azóta kisangyal. Nekem (és szerintem neki is) pedig egész kényelmes volt, hogy nem kellett előre izgulni a vizsga miatt, csak a jó híreket kaptam meg, utólag.

*Ezt úgy kell elképzelni, hogy többször nyomatékosan (üvöltve) megkér, hogy dögöljek meg, kötőszóként használ még női mesterségeket és férfi nemzőanyagokat. Annyira jó, hogy rajtunk kívül senki nem beszél magyarul!

8 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Huhh Panni :(
A feny az alagut vegen, h volt 2 jo napotok, talan eljon az ido (illetve biztosan el fog jonni), amikor a rossz napok lesznek a nagy ritkasag, ha meg nem szunnek egyaltalan. Meg fogja tanulni, kinovi meglatod.

De azert ezt most fajdalmas volt olvasni :(((

Panni írta...

Az vigasztal, hogy ő gyorsan elfelejti. Én is igyekszem... :-)

kadarm írta...

de biztosan az a cél, hogy elfelejtse? én hajlamos vagyok akár erőszakosan is szembesíteni a gyerekeimet a tetteikkel, nyilván nem közben, csak utána, megfelelő lelkiállapotban. nekem bejött.

Panni írta...

Móni, nekem meggyőződésem, hogy ő ilyenkor nincs magánál és utána mindig bűntudata van. Egyszerűen nincs szívem felhánytorgatni. Akkor és ott nyilván jelzem, utána pedig megbeszéljük, hogy ezt nem, de később felhozni, ennek a mi esetünkben nem látom értelmét.

kadarm írta...

tudom én, hogy nincs magánál, de az, hogy szembesül vele, adhat neki akaraterőt, hogy képes legyen leküzdeni. nálam/nálunk ez működött/működik.

Panni írta...

Hát, azt hiszem, Balázs még nem tart ott, sajnos...

Monettino írta...

Egyszer olyan 7-8 éve amikor Dénesnek volt ilyen dührohama, Áron éppen az új kameránkat tesztelte, próbálta kitapasztalni, és felvette Dénest ahogy dühöng. Én sem vettem észre és Dénes sem, de másnap lejátszotta nekünk a tv-re kirakva nagyban. Többször megnéztük Dénessel, és átbeszéltük, és elmondtam én mit éreztem közben. Nagyon sokat javult utána a helyzet, mert látta az arcomat és az érzelmeimet elmondtam közben. Nekünk tehát használt a szembesités...

Panni írta...

Móni, mi is próbáltuk többször felvenni a dühöngését, vagy legalább a hangokat, amiket kiad, de olyankor teljesen kiakad. Szerintem nem tud szembenézni ezzel az egésszel. Azért próbálkozunk (a felvétellel is, mert szerintünk is hasznos lenne)...