2013. június 7., péntek

Sokk

Balázs tegnap megörvendeztetett élete eddigi legdurvább dührohamával. A forgatókönyv a szokásos volt, nem akart házit csinálni, azért csak nekiálltunk, ment a szokásos ökörködés, de semmi komoly. Tényleg úgy ment minden, mint egy átlagos napon. Próbálkozott, szándékosan bosszantott, nem vettem fel, próbálta terelni a témát, nem engedtem. Aztán bedurvult és nekem esett. beküldtem a szobájába azzal, hogy csináljon rendet, ha nem sikerül neki 10 percen belül, én megyek, de akkor minden lego a helyén lesz, nem pedig ott, ahol ő szeretné. Persze a 10 perc azzal ment el, hogy kint ökörködött, fenyegetőzött és sértegetett. Bementem a szobájába, hogy elkezdjek pakolni, erre ököllel nekem esett, próbálta az ajtót a kezemre csapni és egyéb módon eltörni a kezem. Ez persze egyik sem sikerült neki, de akkor már látszott, hogy kár bármit is tenni, legjobb, ha hagyom, hogy lenyugodjon. Elcsomagoltam a tabletjét és eltettem, erre aztán teljesen elborult, üvöltött, káromkodott és persze ütött, karmolt, ahol ért. Olaj volt a tűzre, hogy észrevett az ujján egy vérző sebet, amit valószínűleg én okoztam, teljesen véletlenül, de a tököm fog mentegetőzni, már bocsánat, tényleg kishíján eltörte a karom.
Bezavartam a szobájába és megtiltottam, hogy kijöjjön addig, amíg le nem nyugszik. Hallottam, ahogy ütemesen csapkod valamit, belestem, ült az ágya szélén és egy legos papírdobozzal ütötte a fejét, közben pedig sírt. Ezután gyönyörű rendet csinált a szobájában, átjött hozzám és megkért, hogy fejezzük be a házit. Később beszéltünk arról, ami történt és sajnos megint, mint máskor, fogalma sem volt, hogy mi történt. Emlékezett mindenre, de nem értette. Az egyetlen különbség az eddigiekhez az volt, hogy most komolyan megijesztett.

2 megjegyzés:

kadarm írta...

annyira együttérzek veled. és vele is.

Panni írta...

Köszi.