2013. június 25., kedd

Meglestem

Miután 8-kor rendben elzavartam a fiúkat, rendbe tettem a lakást és magamat, aztán gondoltam egyet és félórával előbb elindultam, mint kellett volna. Útban az állomás felé, a körforgalomban láttam, hogy rajtszámos biciklisek mennek sorban egymás után és - ennek mekkora az esélye?? - kiszúrtam köztük Balázst is, rajta egy nagy harmincassal. Egyből fülig ért a szám, szaladtam a sorompóhoz, hogy Balázs előtt odaérjek, amikor láttam, hogy az egyik ellenőrző pontnál megállították. Sokáig beszélgettek, de nem tudom, miről, jó 100 méterre voltak tőlem, az illető többször Balázs elé hajolt és valamit nagyon magyarázott neki, miközben Balázs mindig elnézett másfele. Végre elindult, izzítottam a telefonomat, lőttem a képet és akkor láttam, hogy az én kisfiam úgy sír, mint a záporeső. Akkor kapta meg a harmadik hibapontját, ami azt jelenti, hogy bukta a vizsgát. A pálya legutálatosabb része (egy alattomos emelkedő, a végén egy gyilkos kaptatóval) még előtte volt és azt úgy kellett megtennie, hogy tudta, hogy megbukott. Én egy akkora szarnak éreztem magam, hogy ezt tettem vele, hogy nem kényszerítettem valahogy, mert biztos meglett volna a módja, de mégis hagytam és most azért zokog az egész osztály előtt, mert én hagytam, hogy így legyen és ki tudja, hogy teszi ezen túl magát. Délben tudtunk legközelebb beszélni telefonon, semmit nem tudtam kiszedni belőle, de legalább nem ment világgá, sőt, már nem is sírt. Mikor indult vissza a délutáni órákra, már azt is mondta telefonban, hogy szeret, ami nála kb annak a szinonimája, hogy örül, hogy beszélhet velem és nagyjából rendben vannak a dolgok.
Nemrég jött haza a délutáni tanításról, nincsen semmi baj, a vizsga végére lenyugodott, azt mondta, az emelkedő segített, ott dühöngte ki magát, mások is megbuktak és a nő az ellenőrző ponton is mondogatta neki, amikor eltört a mécses, hogy ez nem olyan rossz, és ez csak egy vizsga, nem pedig a világ vége. Ma egy kicsit békén hagyom, őt is lefárasztotta a vizsga és bevallom, engem is. Tudom, hogy így volt jó és hogy kell neki a csalódás, de attól a szívem ma is megszakadt.

7 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Szerintem jo h megbukott. Te is lattad, h nem szazas a tudasa, nem is nagyon figyelt oda, hat most mastol megkapta. Persze ne kezdd el mantrazni, h ugyemegmondtam, sztem tudja o is. Es az milyen jo, h nem teged okol :)
Ez tenyleg csak egy biciklisvizsga (amugy ennek mi a tetje? veletek eddig is biciklizett, gondolom eztan is veletek fog), legkozelebb atmegy majd.

Panni írta...

Nyilván nem mantrázom neki, miért tennék ilyet :-))
Annyi tétje van, mint bármelyik iskolai tantárgynak, itt kötelező letenni a biciklis vizsgát, mert szinte minden gyerek biciklivel jár. Komolyan veszik és majdnem úgy van számon tartva, mint egy iskolai tantárgy, amiből előbb-utóbb muszáj átmenni ahhoz, hogy a dolgok tovább mehessenek.

Monettino írta...

Muszáj volt hagynod, az ő lelki egyensúlya hamar helyre áll, csak a te lelki egyensúlyodat valahogy sikerüljön helyre állitanod amiért hagytad :)

Panni írta...

Az övé már helyreállt, szerencsére, amikor látta, hogy mások is megbuktak és mégsem dőlt össze a világ, a sírás meg inkább egy pillanatnyi elkeseredés volt, ami el is múlt, amint kiadta a feszültséget.
Délután, amint találkoztam vele, megölelgettem és láttam, hogy minden rendben, én is a helyemre billentem :-)
Nem tudjuk, mikor lesz ismétlés, de azt mondta, arra jobban fel fog készülni.

Anita írta...

Nehéz ilyen helyzetben visszaszorítani az anyatigrist. De muszáj megélni a csalódást is, hiszen nem óvhatjuk őket meg minden kellemetlenről, előbb utóbb fel fognak nőni, és ebből csak tanulnak. :-) Persze ettől függetlenül, én is hasonlóképpen éreztem volna... Sőt... :-)

kadarm írta...

az, hogy sajnálod, teljesen természetes, csak azt nem értem, miért magadat okoltad egy pillanatig is. ezen a részen pont Balázs miatt érdemes még dolgozni:) hogy átélhesse a felelősséget, szerintem az ő esetében ez különösen fontos. legalábbis én ezt figyeltem meg az én Balázsomnál.

Panni írta...

Hát, tudod, amikor látod, hogy a gyerekednek nem jó és tudod, hogy lehetett volna rá mód, hogy ezt megelőzd... De tényleg csak egy kis ideig tartott és azért a józan eszemmel közben is tudtam, hogy ennek így kellett lennie, csak hát... :-)