2013. június 18., kedd

Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon...

Azt hiszem, kéz- és lábtörés után ez dukál. De ne szaladjunk előre, szuper napja volt ma Balázsnak! Előszöris ügyesen teljesített a suliban, még egy jutalom jégkrémet is kapott Herr S-től. Útközben futottunk össze, ő jött haza, én mentem a suliba megbeszélésre, ami szintén nagyon hatékony volt és ez jó érzés. A tegnapi teszt jól sikerült, kumulálva számítanak a hibapontok, így most annyit tudunk, hogy mehet gyakorlati vizsgára és ott 2 hibát ejthet (egyet sem fog!). Mire hazaértem, Balázs kitalálta, hogy lehet, hogy strandra szeretne menni. Azért csak lehet, mert szeretné, ha én is mennék, de én meg nem akartam, mert tudtam, hogy a fél osztály kint lesz, méghozzá szülők nélkül. Végül félórás tipródás után megszületett az elhatározás: elmegy egyedül. Persze azért elkísértem, de csak a bejáratig. Nagyon durva önállóság van itt Svájcban, szoknom kell ezt még nekem, otthon el nem tudtam volna képzelni, hogy egyedül lezavarom a strandra.
A lényeg, hogy útközben annyira izgult, hogy meg kellett állnunk egy kis vízivásra és stratégiai megbeszélésre. Felhevült testtel nem ugrunk a vízbe, ha bajba kerül, azonnal kérjen segítséget, mélyvízbe csak akkor, ha a többiekkel együtt megy, az nem elég, hogy vannak körülötte. Minden teljesen rendben ment, egészen addig, amíg fél8 körül el nem kezdett dörögni az ég, amit hamarosan egy kellemes zápor követett. Ez kb 10 perc alatt átment tomboló jégverésbe, pont akkor, amikor Balázs hazafelé jött. Már a nyitott ablakon át hallani lehetett a zokogását, nagyon fejbetalálta a jég, kétszer is, szegényemen jó nagy púpok lettek és 15 percig hozzám bújva sírdogált. Azt mondta, az utcán még segítségért is kiabált (magyarul), mert nem tudta, mi történik és nagyon félt. Mostanra lenyugodott, hulla fáradt, a strandolás egyébként nagyon jó volt, de ezt is még sírva mondta, kis bogárkám...

1 megjegyzés:

Monettino írta...

Először kéz és lábtörés, most a feje...szegény gyerkőc. Legalább a strand jó volt.