2013. június 23., vasárnap

Büntetős hétvége

Balázs sajnos még mindig nem hiszi el, hogy az ő viselkedése és a mi engedékenységünk valami fura, kusza módon összefügg, ezért továbbra is bunkón viselkedik, amit mi továbbra sem nagyon díjazunk, ezen persze mindig nagyon meglepődik. Sajnos a kamaszkor egyelőre nem azt hozza, amit a szakemberek ígérnek. Tegnap elmentünk megint bejárni a vizsgaútvonalat, Balázs ment elöl. Szerintetek kitette egyszer is a kezét kanyarodás előtt? És azt hiszi ez a kis lökött, hogy velünk tol ki, pedig mi tényleg csak őt akarjuk megvédeni a csalódástól! Tudom, engedni kéne bukni, lazábban venni ezt az egészet, de az ő önbizalma nagyon törékeny, még akkor is, ha kívülről egy dicsekvős, felvágós, szemtelen kis izének tűnik. Persze, tudom, mindentől nem tudjuk megvédeni. Pénteken vizsga, azt hiszem, ma még egyszer, utoljára végigmegyünk az útvonalon, de lehet, hogy csak a fiúkat küldöm, mert tegnap ügyesen beleszerencsétlenkedtem magam az útszéli nádasba és mára visítani tudnék bármitől, ami a lábamhoz ér. Én olyan szerencsétlen vagyok! Elmentünk a tó körül bicajozni és lecsúszott a bicikli kereke az útról (az ár lement, de nagyon durva belvíz van még mindig). Próbáltam fogást találni a lábammal, de a jobb oldalon egy olyan fél méteres mélység volt nádassal, így végül ott landoltam a jobb lábammal, miközben a bal bokám beszorult az első kerék sárhányója és a váz közé. Emiatt egy ilyen érdekes pózba tekeredve álltam ott féllábon és nemigen volt esélyem szegény lábamat kiszabadítani, mert ahogy felegyenesedtem volna, hogy a kerékhez nyúljak, csavarodott a lábam is. Gábor persze kihúzott a pácból, aztán a biciklit is, nekem meg semmi komolyabb bajom nem lett, épp csak annyi, hogy fáj és ronda.
A jövő hét izgalmas lesz, lesz benne találka újdonsült barátokkal, baseli látogatás, vizsga, interjú, meg amit még hoz az élet. Közben szomorúan vettem tudomásul, hogy a Svájcban élő, ADHD-ban érintett magyar ismerőseim száma megint eggyel nőtt, hát komolyan mondom, lassan külön klubot alakíthatunk.

3 megjegyzés:

zsuzsi írta...

En hagyom, h idegenek okozzanak neki csalodast, nekem nem hisz altalaban, veszekedni meg faraszto...
Most eppen lefokoztak a kadetoknal (es a vilag majdnem osszedolt kb...), de mi hiaba mondtuk, h a szodaskocsis stilus nem meno, nekunk nem hitt. A kapitany sem szerette viszont a nyaklo nelkul ontott tragarsagokat, lefokozta 3 honapra. Erdekes, bizonyos szavak eltuntek a repertoarbol, khm...

Hagyd megbukni, majd legkozelebb atmegy, amugymeg lehet h csak nektek bohockodik, a vizsgan siman csinalna ahogy kell.

kadarm írta...

az én fiam konkrétan évet ismételt végül 16 évesen, mert nem hitte el, amit mondtam neki, meg csakazértis. biztos meg tudtam volna akadályozni, de addigra annyira lefáradtam és azt akartam, hogy szembesüljön a döntései következményével. nem csak az történt akkoriban, de az biztos, hogy fordulópont volt. még kellett 1-2 év, amíg beértek a dolgok, mostanra csodás. 22 éves, khm. Panni, szerintem kezdd el kicsiben, legyél okosabb, mint én.

Panni írta...

Eldöntöttem, hagyni fogom. Nekem iszonyú jót tett - Móni, szintén 16 évesen :-) - az egy év halasztás a gimiben, szárnyra kaptam közben.
Balázs évet nem fog ismételni, de itt olyan az oktatási rendszer, hogy lesz alkalma halasztani (később).