2013. május 13., hétfő

Hopp, megint egy évforduló

Ráadásul dupla! Ma egy éve kezdtem el németül tanulni. Annyira béna voltam, hogy a legkezdőbb kezdő csoportba tettek. Azt mondták, aki ügyes, egy év alatt akár A1 szintre is eljuthat... :-)
És ma 5 éve, hogy egy műtéti szövődmény miatt mentővel vittek vissza és újra megműtöttek, még azon melegében. Ez a nap csak azért fontos, mert eleinte bennem volt a kisördög, hogy pereljek (a szövődmény ismert kockázat volt, de én 12-én visszamentem az ügyeletre - épp Pünkösd hétfő volt -, hogy valami nagyon rossz és akkor ott úgy ráztak le, hogy egy nagyon fontos vizsgálatról elfeledkeztek, ami kimutatta volna a bajt még azelőtt, hogy 3 dl vért magamba ürítek) és 5 év az elévülés. Valahogy jobban érzem magam most, mintha ezzel lenne végleg lezárva az ügy.

A dupla jubileumot állásinterjúval és szabad délutánnal ünnepeltem/ünneplem. Sőt, a kettő közt még a nyelviskolába is beestem, igaz, az utolsó 10 percre értem oda, ami arra volt jó, hogy felírjam a halom házit, amit adtak. A délutánom pedig azért szabad, mert Balázsnak ugyan szünete van, viszont másfél órája bevonult a hálószobába és azóta Gábor takarója alatt alszik. Mivel töltsem el a délutánt, leckeírással vagy porszívózással?

Nincsenek megjegyzések: