2013. május 14., kedd

De csak mert megígértem

Mert egyébként hulla fáradt vagyok. Nagyon könnyen megtaláltuk a Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriai Klinikát Baselben, tényleg le a kalappal előttünk. Hajszálpontosan érkeztünk, ahogy az orvos és a kísérletvezető is. Balázs előadta, hogy nem tud németül, de csak mert a német tudás feltétele a kísérletnek és milyen vicces már ez, aztán előadta, hogy ő tulajdonképpen retteg az ujjbegyből való vérvételtől, Ezután pedig bemutatkozott, úgy rendesen. Persze a végén azért csak elbeszélgetett velük németül, míg én kinn a kérdőívet töltögettem :-) Ebből állt a mai találka: bemutatkozás, infok átadása, a kísérlet menetének az elmagyarázása, vérvétel, teszt Balázzsal, kérdőív velem, súly- és magasságmérés (itt azért megint dobtam egy hátast, Balázs 160 cm és 43 kg). Legközelebb egy hét múlva kell találkoznunk, amikor Balázs táborban lesz, úgyhogy ez halasztódni fog, de részleteket még nem tudok. A kapszulákat is a következő alkalommal kapjuk meg, napi 2x2-t kell majd bevenni, mellékhatásként emésztési gondok előfordulhatnak, de mivel már szedett Balázs halolajat és nem volt ilyesmi gond, jó eséllyel most sem lesz.
A klinikát egy zajos, nyüzsgő helynek képzeltem, amilyen otthon egy gyerekklinika, ehhez képest szinte kihalt csend fogadott minket, gyerek egy szál se :-) Gábor talált nekünk TGV-t, így azzal utaztunk visszafelé, nekem kb tökmindegy lett volna, hogy mivel jövünk, de miért ne várjunk akkor már 3 órát... Balázs egyre türelmetlenebbül várta az indulást, végül amikor begurult a vonat, ugrált egy kicsit örömében, közölte, hogy ez nagyon kúl, felszálltunk, kipróbált minden funkciót, örömmel nyugtázta, hogy konnektor is van, így gyorsan bedugta a tablet töltőjét, lehúzta az árnyékolót és Zürichig filmet nézett. Ezért érdemes volt a TGV-re várni... :-)

Nincsenek megjegyzések: