2013. május 3., péntek

A nap, amikor Balázs másodszor született meg

Nagyon durva ezt így leírni és biztos kapok majd hideget és meleget is a posztért, de a legelején - közel 4 éve - elhatároztam, hogy ez egy őszinte blog lesz és úgy illik, hogy ehhez tartsam magam. Ha ezzel csak annyit elérek, hogy más nem csinál ekkora hülyeséget, már megérte leírni.
Az történt, hogy - ahogy az iskolai szünetekben általában - ma is kettesben indultunk el Gáborral, Balázst pedig hagytuk aludni. És - ahogy nagyon gyakran - ma is reggel bedobtam a sütőbe pár szelet elősütött rántott husit Balázsnak, hogy tudjon majd ebédelni. Balázs éjjel átjött közénk, úgyhogy jól besötétítettük a hálószobát, becsuktuk az ajtót és lábujjhegyen készülődtünk. Mikor kimentünk a lakásból, Gábor megszokásból bezárta az ajtót, én pedig - mint mindig - szóltam neki, hogy ne, amikor Balázs itthon van egyedül, ne zárjuk be.
Zürichben leszálltunk a vonatról, elindultunk a nyelviskola felé és akkor jutott eszembe. A sütő! Úristen, 230 fokon megy egy órája, most mi a francot csináljunk?! Hívjuk Balázs mobilját és a vezetékest párhuzamosan. 8-10 próbálkozásból semmi, nyilván, csukott ajtók mögött alszik, nem hallja. Oké, ki kell deríteni a szomszéd számát és közben elkapni az első hazafelé menő vonatot. Vagy hívjuk egyből a tűzoltókat? Várjunk! A másik telefonom, benne a magyar sim-kártyával, ott van az éjjeli szekrényen, pont Balázs feje mellett és embertelen hangon szól. Közben befutott a vonat, most mi legyen, felszálljunk, ne szálljunk? Negyedik hívásra (hívásonként 10 csengetés) végre felébredt és beleszólt azon a kis álmos hangján. Nem lett semmi baj, elzárta a sütőt, a hús megégett, de nem gyulladt ki, még csak nem is füstölt.
Nem tudom leírni azt az érzést, amikor ott vagyok 40 percnyire a lakástól, ami bármelyik pillanatban kigyulladhat és amiben ott alszik a gyerekem mélyen, hang- és fényszigetelve. Egyértelműen az én hibám volt és soha nem történt még ilyen; az ebéd készítés mindig is a reggeli rutin része volt - eddig.
Balázs az egészből csak annyit érzékel, hogy meg vagyok húzatva, mert másodpercenként átölelem és összepuszilgatom.

4 megjegyzés:

Vildi írta...

Emberek vagyunk mind,tévedünk néha..és ugye ez nem hetente történik meg veled.
Ezer szerencse,hogy nem történt baj,ezentúl biztosan 1Ox ellenőrzöl mindent indulás előtt....

A poszt címe viszont kissé durva...lehetne inkább "A nap,amikor Balázs másodszor született meg":)

Örülök,hogy nem történt baj...te mikor bírtál megnyugodni?

Panni írta...

Igazad van, javítottam a címet :-) Még nem sikerült megnyugodni és nem is nagyon számítok rá a közeljövőben. Gábor is nagyon megszorongatta, amikor hazajött. Ő meg csak néz, hogy mi történt velünk.

kadarm írta...

tudod, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik

Panni írta...

Köszi, aranyos vagy. Igazából teljesen tisztában vagyok vele, hogy bazi nagy hiba volt és tényleg lehetett volna tragédia (láttam a húsokat délben, nem sok hiányzott hozzá, hogy meggyulladjanak), de utólag már tényleg csak annyit tudok tenni, hogy levonom a tanulságokat, és persze hálát adok a sorsnak / égnek / istennek.