2013. április 9., kedd

Gumicsont

Szembejött a téma, bennem pedig megint előjött a sok emlék... Amikor Balázs csecsemőként egész álló nap üvöltött és az orvos szerint ezt a hasfájás / fogzás / front okozta... Amikor ugyanez az orvos megsértődött, mert Balázs apnoéjával a Gyermekklinikára mentem, pedig ő mondta, hogy ez egy banális dolog... Amikor kétévesen, túl a harmadik(!) tüdőgyulladáson azt mondta, hogy "nyugodjon meg, anyuka, Balázs most szokja a közösséget, természetes, hogy gyakrabban beteg"...
Persze később kiderült, hogy a hasfájás/fogzás/front valójában az oxigénhiány miatti idegrendszeri éretlenség, a banális dolog affektív apnoé EEG eltéréssel, a közösséghez szokás pedig krónikus bronhitisz talaján kialakult asztma. Mert miért is kéne egy orvosnak végiggondolni, hogy egy oxigénhiányosan, tüdőgyulladással született gyereknek esetleg neurológiai problémája lehet és gyengébb a tüdeje, ugye. Legyen ez a szülő gondja. A beszédértési zavar diagnózisa körüli kálváriánkat már olvashattátok, ott is ugyanez volt: szakértő kezekben évekig a kutyának nem tűnt fel, hogy ez a gyerek bizony nem úgy beszél, ahogy kéne. Illetve de, nekünk feltűnt, de mindenki más ezt egyszerűen aranyosnak találta.
Semmivel nem tartom magunkat tájékozottabbnak az átlagnál, ennek fényében különösen durva az, hogy szakemberekkel, orvosokkal kellett kőkeményen szembeszállnunk, mintha legalábbis nem ugyanazon az oldalon állnánk. Folyamatosan azt éreztették, hogy beleköpünk a levesükbe, pedig nem csináltunk mást, csak Balázs érdekeit képviseltük (és sajnos minden esetben igazunk volt, komolyan mondom, bár ne lett volna).
Kedves Szülők (főleg anyukák, mert minket az ösztönök (aka hormonok) irányítanak, ami jó dolog), ha úgy látjátok, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, ne hagyjátok magatokat lerázni! Ha nem segít az egyik szakember, menjetek a következőhöz és így tovább, amíg megnyugtató választ/megoldást nem kaptok! Mert  sajnos ma úgy áll a dolog, hogy igen, a szülőnek kell felismernie a gyereke betegségét, problémáját és kitaposnia a korrekt diagnózist, kezelést.

9 megjegyzés:

kadarm írta...

és még ha nem volt semmi gond a születésnél, akkor is utána kell menni. lehet, hogy csak enyhe a probléma, de ha tudjuk, mi a gond, a megoldás is közelebb van. anélkül csak az évekig tartó szenvedés. persze úgy is ember lesz a gyerekből, de minek szívjon az egész család? a mi dolgunk nem a hivatalos népek boldoggá tétele, mi gyereket nevelünk, nem idegen felnőtteket.

Panni írta...

Igen, nekem az a bajom ezzel a dologgal, hogy vannak emberek, akik jobban félnek egy vadidegen ember (pl orvos) rosszallásától, mint attól, hogy a gyereküknek rosszat tesznek.

Kormi írta...

Szia! Én pont így találtam Rátok pár éve. :-) az óvónők szerint nincs vele baj...csak nem tudják leültetni! Én meg diagnosztizáltam és viszem fejlesztésről-fejlesztésre. Üdv, Edit

Panni írta...

Nahát, kicsi a világ :-)

Kriza írta...

annyira igazad van, én is félek belegondolni, mi lett volna, ha az orvosra hallgatok Emmával kapcsolatban. szerencse, h nem az első gyerekem volt, hanem a harmadik, az elsőnél még nem voltam ilyen "tájékozott"...

kadarm írta...

én baromi hálás vagyok az internetnek, mert hihetetlenül sokat segített, te is Panni, meg Zso, meg Dalia, meg Zsuzsi is és még rakás más fórumozó, blogger

Panni írta...

Én is az Interneten kaptam választ a fő kérdésekre. Fórumokon, blogokon, újságcikkekben. Azt hiszem, a legtöbbet a Google segített :-)

Monettino írta...

amikor az első fiam volt kicsi nem volt még net, és én hurcoltam ilyen-olyan dokikhoz, szakemberekhez, és könyvtárakat bújtam. Senkit nem ismertem ilyen problémával, de végül kideritettem mi van. Nem volt könnyű, de sose adtam fel, mert mindig éreztem hogy valami nem stimmel.

Panni írta...

Móni, én nem is tudom, mit csináltunk volna, ha nincs internet... Valószínűleg Balázs is úgy nőtt volna fel, ahogy én.