2013. április 15., hétfő

A nagy meglepetés

Az történt, hogy anyukám 60 éves, ami nem mindennap esik meg az emberrel. Igaz, 52 évesek is csak egyszer vagyunk - szerencsés esetben -, mégis kerek évszámokkor mindenki nagyobb ünneplésben részesül. Ráadásul idén mindenféle egyéb mérföldkövek csoportosultak a dátum köré, amik miatt úgyis haza kellett volna mennünk, így jött az ötlet: miért ne legyen meglepetés? És akkor elkezdtük szervezni. A közös ajándékot Gábor kinézte, a tesómmal rábólintottunk és ugyancsak Gábor szerezte be, a torta-vonalat viszont én intéztem. Először elég komoly aggályaim voltak, hogy ez mennyire morbid ötlet már, de ahányszor eszembe jutott, amit kitaláltam, mindig jó kedvem lett. Ezért kb 2 hete úgy döntöttem, szakember kezébe teszem a süti-projekt sorsát, a szakember pedig Lengyel József mestercukrász. Amit én lelkesen kitaláltam, azt ő lelkesen elkészítette, a végeredményt pedig, ezt a gyönyörűséget Pesten átvehettem.
Az utazás döcögősen indult, eleve ugye meglepetés, anyukám pedig egy hatalmas kombinálógép, így nagyon-nagyon meg kellett gondolnom, hogy mit mondok/kérdezek. Még itt sem írhattam róla, mert az én hatvanéves anyukám blogot olvas, bizony. A Facebookról már nem is beszélek... Késő este indult a vonatunk, ezért este 8-kor még lazán skype-oztam az ünnepelttel. A vonatút borzasztó volt, alig aludtam, de győzött a bioritmus és ahogy kivilágosodott, lefutott bennem a reggel van függvény, kivéve persze a kávét. Balázs végigfeküdt 3 ülésen és éjféltől 8-ig mozdulatlanul aludt. Gábor szerintem ugyanúgy szenvedett, mint én. Pontosan érkeztünk, 11 körül, először elmentünk Mónihoz a cuccokért és ott töltöttünk majdnem egy órát, mert valahogy nem tűnt fel, hogy múlik az idő. Ezután vettük át a tortát, amiről én azt gondoltam, hogy 16 szeletes lesz, de Józsi nemcsak a formát tekintve gondolt nagyot :-) Így történt, hogy az Oktogonon felülírtuk az eredeti tervet és taxit hívtunk. Fél három körül találkoztunk a tesómékkal - akik végig segítettek az akciót titokban tartani, köszönet nekik - és indult a meglepetés, ami elég jól sikerült, mert anyukám tényleg semmit nem sejtett.

Jó kis szülinapozás kerekedett, nem is tűnt fel, csak este 9 körül, hogy már egy ideje nem aludtam. A tegnapot még ott töltöttük, ma hajnalban indultunk vissza. Jelenleg Bécsből megyünk kifelé, de a posztot csak holnap tudom kitenni, mert a képek a fényképezőgépen, a laptopom pedig otthon van.
A korábban emlegetett egyéb mérföldkövek miatt pár nap múlva megint utazom, az már nem lesz meglepetés.

1 megjegyzés:

Vildi írta...

Isten éltesse Anyukádat!
A torta gyönyörű volt!